Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Egy férfi soha ne sírjon!...

Egy férfi soha ne sírjon! Erről a kijelentésről mi a véleményetek?

Figyelt kérdés

Szerintem sírjanak a nők, azért gyengébbik nem. A férfi legyen kemény, mint Krupp és az Ő nemes acélja.

A véleményem erről a kérdésről ugyan telesen biztos, de kíváncsi vagyok mások véleményére is.



2014. jún. 8. 00:47
 71/113 anonim ***** válasza:
100%
Ilyen hozzáállással a legtöbb ember pénzért se fog veled beszélgetni :D
2014. jún. 8. 21:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 72/113 A kérdező kommentje:
Akár hiszed akár nem a környezetem igen magas százaléka szívesen van velem...
2014. jún. 8. 21:35
 73/113 A kérdező kommentje:
Akik nem azok a gyakorlati csoportban lévő unszimpatikus csoporttársak :D
2014. jún. 8. 21:36
 74/113 A kérdező kommentje:
Azt hiszem elég nyilvánvaló, hogy nem szeretem az agyturkászukat, miért lennék kedves ha róluk beszélek?
2014. jún. 8. 21:43
 75/113 anonim ***** válasza:
100%

Loading... Loading... Loading...


Szerintem egy *férfi* nem is nagyon tud mások előtt sírni, és egy apa sem sírna a gyermeke szeme láttára, inkább elintézi ezt akkor mikor egyedül van. Amikor meghalt egy barátom nem tudtam mások előtt egy könnycseppet sem ejteni,(még az apja sem sírt) mikor meg egyedül voltam, elkapott a sírás. Sírni már pedig kell, és egészséges is, az érzelmektől vagy ember.

Error.

2014. jún. 8. 22:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 76/113 Fish1 ***** válasza:
100%

"Volt egy 4 éves korszak az életemben amikor nagyon egyedül voltam és mindenki ellenem, a szüleim sem értettek meg, ezért fogtam az érzéseimet (lelkemet) bezártam mélyre megkínoztam és megöltem, hogy ne fájjon. Én így jobban érzem magam, így racionális következtetés tőlem, hogy másnak is jobb lenne." : mi volt az a dolog, ami miatt ellened voltak és nem értettek meg?

Nekem ez a "lélek bezárása" arra utal, hogy kerülöd a konfliktust, félsz attól, hogy ugyanolyan sebezhető vagy, mint bárki más és igyekszel erősnek látszani. De annak látszani és annak lenni két külön dolog, ami ráadásul nem abban nyilvánul meg, hogy a pasi nem sír.

Amikor egy gyerek sírni látja az apját, nyilván először meglepődik, viszont utána jobban felnéz rá és jobban tiszteli, mert nem a hazugságot látja az apjától. Nem azt látja és érzi (mert a gyerek néhány éves koráig ösztönlény), hogy az apját felemészti a fájdalom és mégis megjátssza azt, hogy minden rendben...

Az elfojtás meg hosszú távon lassú gyilkos.

2014. jún. 8. 22:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 77/113 A kérdező kommentje:

Úgy veszed észre a beszélgetésekből, hogy kerülöm a konfliktust? Egyesek szerint a kérdés is provokatív így ez nem lehetséges.

Nem félek attól, hogy sebezhető vagyok, mert nem vagyok, nincs ami megsérüljön, nem erősnek látszom, hanem az vagyok.

Bár igaz az, ha valaki sírna, de nem teszi látszat dolog, de ez viszont mindennapos, a színtiszta érzelmi megnyilvánulás viszont az, mert a sebezhetőség feltárása vereséget jelent egy helyen. Azon a helyen aki ismeri könnyen áttörhet és akár legyőzhet, tehát gyengébb vagy és meghalsz (ha nem is azonnal).

A kisgyermek az apját kb Istennek látja, ha sír akkor ez a kép meghal és egy érzékeny embert lát majd, ami szerintem nem jó.

2014. jún. 8. 22:50
 78/113 A kérdező kommentje:
Igen, az életet egy háborúnak fogom fel, de szerintem ez kiderült már a korábbiakból, vagy legalábbis sejthető.
2014. jún. 8. 22:52
 79/113 anonim ***** válasza:
Mikor 13 voltam, meghalt édesapám. Sírt a nagy család egy szobában egy ideig, aztán elkezdtünk beszélgetni, hogy mégis mi történt meg hogy. Aztán kimentem sírni magamba a hidegbe, és arra gondoltam(ha szégyen, ha nem, őszintén) hogy nem lesz többé, nincs többé mi lesz velem? A sírás önsajnáltatás, akkor is, ha egyedül vagy,a tehetetlenségedet fejezed ki vele, másoknak, vagy akár magadnak. Megkönnyebbülsz persze, de nem vezet célra. Amikor a temetésen voltunk, nem éreztem, hogy sírnom kéne, és nem vagyok érzelmileg gyenge, nagyon szerettem apámat, és mai fejjel látom meg, hogy mennyire jó ember volt, akkor is tudtam, hogy különleges, hisz majdnem minden osztálytársam kerülte az apját, meg ittak stb, szerettem őt, de úgy éreztem, csak magamat sajnáltatnám azzal, ha most elkezdenék ott sírni, nem is volt hozzá kedvem, kiállni, azt gondoltam, hogy minek sajnáltassam itt magam, hogy szegény gyerek félárva lett. A fater nagyon szeretett volna még élni, ezt sajnáltam, szerette volna látni, ahogy felnövök, ezt nagyon sajnálom vele kapcsolatban, és azt, hogy egy igazán jó ember távozott közülünk. Amióta elhunyt, egyszer sírtam, akkor is egy lány iránti fellángolás miatt, amit mai napig bánok. Kérdező, szerintem nem gondolkozol rosszul. Csak egyedien, helyes, hogy felvállalod önmagad, én is ezt teszem. Hajá.
2014. jún. 8. 23:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 80/113 A kérdező kommentje:

Köszönöm, meg tudlak érteni. Amit én éreztem annak idején az az, hogy ott abban az iskolában mindenki ellenség, ezért fölösleges lett volna sírni, mert az vereség, de nekik győzelem. A teljes akkori osztályomat ha éreznék valamit is, az a legmélyebb gyűlölet lenne hálával vegyítve, mert az általuk okozta szenvedés tett ilyenné.


Persze a te helyzeted egészen más. Viszont vigaszt nyújthat talán, hogy Édesapád szeretett és biztos soha nem vette volna a lelkére, hogy az Ő halála miatt szomorú leszel.

Ha valakit szeret az ember nem szeretne bánatot okozni, de a halált el nem kerülheti, felmerül a kérdés, hogy mit tegyen. :)

2014. jún. 8. 23:23

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!