Miért gondolják egyesek, hogy a férfiaknak nehezebb párt találni maguknak, mint a nőknek?

"Tudnék arról mesélni, hogy hogyan alázzák meg a férfiak a nőket..."

Biztos így van, vannak bunkó férfiak is, a különbség az, hogy a férfiak többsége ezt gimnáziumban kinövi, a nők viszont harminc éves korukig azt hiszik, hogy ők királylányok és az átlag férfinak nincs lelke, és nekünk nem fáj, a megalázás, a látható lesajnálás és lenézés. Egyébként egy nő a rossz mellett sok jót, bókot, segítséget, előnyt, pozitív diszkriminációt kap azért, mert ő nő. Én 24 éves koromig szinte semmi pozitív dolgot nem kaptam a korombeli hölgyektől egy-két barátomat leszámítva, csak megalázást és lenézést, mindezt csupán azért, mert nem felelek, meg a magas, izmos, menő, határozott férfiállat ideálnak, hanem egy romantikus, vézna, érzelmes férfi vagyok...

#22.

Miután egy másik aktuális kérdésnél az összes fiatalabb nőt amblokk szeméttengernek minősítetted, önsajnálat helyett inkább tükörbe néznék, romantikus, érzelmes férfitársam.

F

#22, #24: nagyrészt át tudom érezni. Átlagban én sem vagyok sikeres a nőknél, sokszor éreztem már magam vesztes alkatnak.

Mégis, a nőktől kapott visszautasítások nagy többségét korrektnek tartottam, aki pedig erre nem volt képes, azzal nem is sajnáltam, hogy nem jött össze semmi.

Az én stílusom se vonz sok nőt, legalábbis elsőre, a szokásos, hétköznapi helyzetekben abszolút nem.

De ez egy dolog. Nem mondhatom meg másoknak, mit szeressenek.

Én sem szeretem, ha nekem megmondják, mit szeressek. Én is elég válogatós tudok lenni, az átlagosabb nőkkel nem igazán jövök ki jól, nem hozzám passzolnak, ez van.

Értem, hogy el vagy keseredve, de kérlek, próbáld meg tartani magad! Tovább rontasz a helyzeteden, ha lesüllyedsz az általad olyannyira utált f@$zfejek szintjére. Jópár haveromban kifejezetten azt szeretik a nők, hogy nem bunkók, hanem épp ellenkezőleg, nagyon rá tudnak érezni a másik érzelmi igényeire. Szerintem hosszú távon téged se nagyon vonzanának azok a nők, akik a bunkókra buknak.

Másrészt, minél inkább eluralkodik rajtad a gyűlölet és a keserűség, annál nagyobb szenvedés az élet, akár egyedül vagy, akár nem. Engedj meg magadnak több örömöt! Lépj ki a fényre!

"Jópár haveromban kifejezetten azt szeretik a nők, hogy nem bunkók, hanem épp ellenkezőleg, nagyon rá tudnak érezni a másik érzelmi igényeire."

Én ilyet soha nem tapasztaltam a környezetemben. Pontosabban ahol igen ott a srác ki lett dobva egy idő után.

"Másrészt, minél inkább eluralkodik rajtad a gyűlölet és a keserűség, annál nagyobb szenvedés az élet, akár egyedül vagy, akár nem. Engedj meg magadnak több örömöt! Lépj ki a fényre!"

Köszönöm szépen a válaszod és a segítő szándékot. De ezek csak hangzatos szavak. Kilépni a fényre? Hogyan?

Már csak abból is egyértelműen látszik minden, hogy a férfiakat itt sorra lepontozzák.

Mert, csak.

Mert egy férfi ne panaszkodjon. Viseljen el mindent, mosolyogva. Ha nem teszi, akkor ő egy lúzer, akit joggal taposnak meg a nők, és a férfiak is.

Másrészt, ha kiderül, hogy a férfinak nehezebb párt találni - akkor mi lesz?

Tényleg nehezebb.

Ettől könnyebb lesz?

Nem.

Aki nő, az számíthat sokféle segítségre - férfiaktól, esetleg nőktől is.

Aki férfi, az pedig mindenben számíthat - MAGÁRA.

Merthogy más nem segít neki, az aztán ziher. Maximum az édesanyja. Elvileg a haverok is segítenek - csak nem nőügyekben!

Ez így volt, mióta világ a világ - és így lesz ezután is.

#27, Szóval hogy lehet kilépni a fényre?

Például úgy, hogy felismered, tulajdonképpen qrva sok lehetőséged van a világban.

Például úgy, hogy örülsz annak, hogy egy hét után végre nem esik az eső, hanem kivételesen kék az ég és a süt nap.

Például úgy, hogy felkelsz a gép elől tekerni egy jót a bringáddal. Az se hátrány, hogy egy kicsit izmosabb leszel tőle.

Például úgy, hogy nem a hajadat téped a határidők miatt, hanem örülsz, hogy valakinek fontos a munkád, igény van rá.

Például úgy, hogy nem utálsz mindenkit, hanem igyekszel meglátni másokban az értéket.

Például úgy, hogy kapcsolatba lépsz azokkal az emberekkel, akiktől számíthatsz pozitív visszajelzésre.

Például kimész egy kicsit dumálni hozzájuk, ha vannak ilyen emberek a közelben. Vagy küldesz nekik valami f@$zságot, hátha röhögnek egyet, esetleg vissza is küldenek valami hasonlót. Vagy ráírsz a régi ismerősre, mi újság van, olyan rég hallottál már felőle.

Például berakod a kedvenc zenéidet. Nekem van egy bevált lejátszási listám kifejezetten olyan helyzetekre, amikor magam alatt vagyok. Sokszorosan bizonyított, működik. Vagy amikor a párkapcsolat hiánya miatt vagyok rosszkedvű, mindig emlékeztetem magam, mennyi nyűggel tud járni egy kapcsolat, és milyen jó, hogy ettől épp mentes vagyok.

Folytassam még? Gyerünk, keress megoldásokat a bú orvoslására, senki nem akadályoz meg benne!