Miért lett divat albérletben lakni a fiatalok körében?

Jól látod igen, ennél többre. Többre annál, mint hogy antiszoc, négyfal között ülő megsavanyodott emberek legyenek, akik szidják azokat, akik másként élnek, mint ők és nem anyuciékkal akarnak élni addig, míg össze nem jön egy házra való, főleg hogy akkor 40 éves koráig is ülhetne otthon az ember, mert felénk minden környező faluban 16-25 millió egy olyan ház, ami félig már össze van omolva. Ennyi pénz nem fog összegyűlni, hiába maradsz otthon. Te lehet beéred ezzel, más meg éli az életét, összeköltözik a párjával, félretesz önerőre, amihez felveszi a hitelt és vesz egy lakást ott, ahol neki a legmegfelelőbb. Ez van, a mai világban már nem lehet hitel nélkül házat venni, ha csak a szülő megteheti, hogy vesz a gyerekének egyet.

Szerinted más nem vágyik saját lakásra/házra?? De ugyanakkor élni is szeretne, megtalálni az embert, akivel boldog lehet, normálisan fizető állást találni, kényelmesen élni, nem naponta órákat ingázni stb.

" Egyáltalán nem tartom egészségesnek, mikor több generáció el együtt, mindenkinek szüksége van privát térre, magánéletre."

Mondjuk én ebben nem értek egyet.

Ez nem annak a függvénye kivel laksz.

Mondjuk lakhatsz lakótársakkal is Pesten albérletben,akkor mennyivel lesz több "magánéleted",mintha szülőkkel laknál,akár egy külön szinten vagy külön bejáratú lakásban?

Azért nem tegyünk úgy,mintha egyedül is bőven lehetne egy egész albérletet simán bérelni,mert sajnos ez nem így van.

Még a garzonok árát is felnyomja az,hogy vannak olyan párok,akik képesek egy szobában együtt élni,ezért a tulaj még többet tud kérni,mert 2 fizetésből kijön.

Na már most szerintem az sem egészséges,hogy két ember(még ha egy párról is van szó)semmiféle magán térrel nem rendelkezik,hanem folyton egymás nyakán vannak.

És,azt is lássuk be,hogy fiatal korban a párkapcsolatok nem annyira tartósak,de ma már hosszú távú kapcsolatban is kevesebben élnek,mint "anyánk idejében".

Ha véget ért a párkapcsolatod,megint kereshetsz barátok,barátnőket akikkel együtt kell lakni,akikkel osztozni kell a fürdőszobán,mindenféle rigolyáik vannak,stb.

Ezzel szemben vannak normális szülők is,akik nem telepednek rá a gyerek életére,attól,mert együtt laknak.

Egyébként mindennek megvan az ára.

A nagy "élni akarok" életfelfogásnak is.

Több ilyen rokonom van,20 évesen nyakába vette a fővárost,35 évesen sehol sem tartanak,annyi,hogy van egy munkahelyük,de még mindig albérletben élnek.

Beleragadtak a kényelembe.

Szóval mikor valakinek 40 évesen már saját lakása lesz,akkor majd fordul a kocka,mert az albérletezők mellett is "elmegy az élet".

Legalábbis baromi nehéz lesz akkor a 0-ról kezdeni egy hitelt mondjuk.

Ha meg még párja sincs,úgy ismerkedni,hogy 40 évesen nincs semmid,amit fel tudnál mutatni,kisebbek az esélyeid,mint annak,aki "anyucinál spórolt".

Mindennek megvan az előnye/hátránya.

Ami felé most megyünk az meg egyenesen káosz,egyre nehezebb lesz saját lakáshoz jutni,akik most 40 felettiek sokkal szerencsésebbek,mert amikor ők voltak fiatalok az albérlet is olcsóbb volt,meg a lakásvásárlás is.

"Nekem pl nincs igényem szórakozásra"

Azért itt jól szórakozol nem?