Hogy bírjátok vidéken az életet?

Kedves kérdező, kár, hogy itt éled ki a frusztrációidat!

Abszolút vidéken élek, csak erdő a szomszéd, de kocsival akár Pesten is lehetek nagyon hamar, vagy még hamarabb a közeli nagyvárosban, mint Pest másik felén. Köszönöm, mindenem megvan itthon is, ami talán sokaknak csak álom. Társaság meg akkor és olyan van, amikor én és úgy szeretném. Az un. állatok meg kárpótolnak addigis, hogy nem kell ilyen "emberekkel" foglalkoznom sokat. 😁

Hát én meg pont Budapestet bírom nehezen.

Munkába oda 1 óra, vissza 1 óra. Ok, most a COVID miatt több a home office, de előtte és a 2 hullám között utazni kellett, utána utazni kell majd.

Az egyetem is 1 óra oda, 1 óra vissza volt.

Irtózatos tömegnyomor van sok helyen, intim szférát felejtsd el. Mármint nemcsak a tömegközlekedésen, hanem az utcán, boltokban.

Kevés zöld.

Sok aszfalt, sűrű beépítettség.

Egész nap jó, ha összesen 10 percet van az ember szabad téren, amikor járműre vár vagy épp legyalogolja azt a 100 métert a megálló és az iroda között.

Nincs kert, ahova ki lehetne ülni enni, ahol egy kevéske dolgot meg lehetne termelni.

Helyekre annyira nem járok, hogy az ősz óta tartó lezárások (és a tavaly tavasziak) alig-alig változtatták meg az életemet.

Iszogatni szeretek, de ahhoz nem kell milliós nagyváros (párszázezres se), viszont szívesen hívnék barátokat sütögetni, medence mellett chillezni, de nem tudom..

28N

Én szeretek vidéken élni. Kb. ismerni mindenkit, nincs nagy forgalom, nincs tömeg, rengeteg a zöld terület.

Bár jelenleg nem egy eldugott kis faluban élek, hanem egy kisebb városban.

Dolgozni másik városba járok, szórakozni járni nem szeretek, inkább kint vagyok a kertben, gondozom az állataimat, a kertemet.

Viszont a közeljövőben párommal össze fogunk költözni egy kis falucskába, ott lesz majd igazán érdekes, de onnan is fél órára lesz nagyváros, egy órára Budapest, úgyhogy nem leszünk teljesen elveszve. Viszont lesz cserébe hazalmas udvar, aminek a vége felfut a hegyre és gyönyörű panoráma nyílik onnan, rengeteg a kirándulási lehetőség, ez az igazán fontos nálunk. :)

Mi Budapestről költöztünk le vidékre.

Sokkal jobb. Nincs nyüzsi, ha kimegyek az utcára nem jönnek szembe velem százan, nyugi van és csend. Pedig egy budai külkerületben laktunk, de az a csend ami itt van megfizethetetlen.

Ha be akarunk junti Pestre, akkor kb 40 perc tömegközlekedéssel (a régi lakhelyünkről volt, hogy 1,5 óra volt), kocsival is kb ennyi, forgalomfüggő.

Itt van közösség, összetartás a szomszédok között.

Havi 1x meg vagy mi megyünk be Pestre a barátainkhoz vagy ők jönnek ki hozzánk.

A férjemnek heti 3x kell bemennie a munka miatt, én 3 éve home office-ban dolgozom.

És van minden itt is, olcsóbban mint Pesten. Szóval sokkal jobban érezzük itt magunkat.

Falun nőttem fel, akkoriban utáltam, nagyon kevés inger ért, mindig Pestre jártam be mindenért és utána ott is tanultam és ott is éltem, aztán éltem még két nagyvárosban (külföld). Pár hónapja elégeltem meg kb. 15 év után a nagyváros zaját és tömegét és költözem vidékre. Imádom. Itthonról dolgozom, szóval közlekednem se kell.

A fő hobbim és kikapcsolódásom a túrázás, itt akár gyalog is elindulhatok a házból és minden irányban csodaszép helyeken tudok kirándulni. A másik nagy hobbim az olvasás, azt pedig szívesen teszem a szép nagy kertemben. Szeretek kertészkedni, van egy kis zöldségeskertem és fűszernövényes kertem, ezeket is gondozom.

A legközelebbi nagyobb város 15 perc autóval, bevásárolni stb. tökéletes. A főváros is csak egy óra, szóval koncertre vagy bármilyen eseményre be tudok utazni. Abból már kinőttem, hogy minden hétvégén kényszeresen mászkálnom vagy szórakoznom kelljen. Ami meg a mentalitást illeti, eszem ágába sincs beépülni az itteni falusi életbe, szívesen leszek a falu antiszociálisa :D Ennyit erről.

Hu, hát akkor én leszek az első hozzászóló, aki nem szeret vidéken élni...

Én egy vidéki faluszerű kisvárosban születtem, nőttem fel és még később is laktam ott. Hogy valami pozitívumot is mondjak: pici gyerekként imádtam. Azt elismerem, hogy a vidéki lét valamivel szabadabb és én is emlékszem rá, hogy minket nem igazán féltettek a szüleink, bátran csámborogtunk a városban, eljártunk biciklizni a földes utakon, építettünk bunkert az erdőben, játszottunk a patakban stb., ez mind szuper volt gyerekként. Sőt, vannak olyan dolgok, amiket most is tudok élvezni vidéken pl. szeretem a természetet, szeretek kirándulni, szeretem a szüretet, szeretem az állatokat. Ugyanakkor azt semmiképpen sem tudnám elképzelni, hogy én életvitelszerűen vidéken éljek. Körülbelül kiskamasz koromtól kezdve már inkább máshová vágytam, egy nagyobb városba vagy akár egy jobb környékre (mert azért szép és jó, mikor valaki leírja, hogy szeret vidéken lakni, de kiderül, hogy amúgy valami nagyváros agglomerációjában él...), ahol több a lehetőség és egyáltalán van élet. Mindig új és új problémákkal vagy nehézségekkel kellett szembenézni, amik abból adódtak, hogy mi vidéken élünk. Az alap élelmiszereken és háztartási cikkeken felül mindenért utazni kellett, ha bevásárlásról van szó (pl. ruha, cipő, "extrább" élelmiszerek, műszaki cikkek, tanszerek). Ha munkáról vagy tanulásról (és ebbe beletartozik a nyelvtanfolyam, a szakkör, az edzés stb. is, nemcsak az iskolák) van szó, akkor a legtöbb embernek szintén utaznia kellett, mert helyben nem volt túl sok lehetőség (pl. engem is a szüleim hordtak iskolába vagy kollégista voltam, én sem tudtam diákmunkát vállalni, a szüleim is ingáztak a munkahelyükre mint sokan mások). Az utazás pedig azt jelenti, hogy beülsz az autódba és elvezetsz egy másik településre, mert a tömegközlekedés igazából használhatatlan volt. A helyi szórakozási lehetőség is kimerült pár kocsmában, ami általában tele volt a helyi "muslincákkal", időseknek szervezett táncos délutánokkal, illetve néhány rendezvényben a Csocsesszal és a nemtudomkikkel... nem volt kimondottan fiataloknak szóló, "minőségi" szórakozási lehetőség (ez pedig nem csak a buli és a koncertek, de szerintem ide tartozik a sport, a kávézó, az étterem, a múzeum, a mozi stb.). Azt is látni lehet, hogy főként idősek vagy kisgyerekes családok élnek ott, a fiatalok száma pedig folyamatosan csökkent. Az utcák általában teljesen kihaltak voltak, sehol senki és soha nem történt semmi. Amióta Budapesten élek én imádom, hogy minden helyben van, sokkal inkább magamfajta és korosztályom béli emberek vesznek körül, csomó lehetőség van mind munka és szórakozás terén, mindig van egy kis nyüzsi és mozgás a városban. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elköltöztem.

Imádom!

A szórakozás nekem soha nem azt jelentette, hogy eljárok fizetős szórakozóhelyekre. Éltem Budapesten, sok év alatt egyszer mentem el egy koncertre, de amúgy hozzánk közeli városban is szoktak lenni koncertek, szóval ez nem volt túl különleges. :D

Azokat a szórakoztató programokat, amiket én kedvelek jobb, vagy ugyanolyan itt is művelni, mint a fővárosban: túrázás, kertészkedés, barkácsolás, illetve lakáson belüli programok ugyanúgy vagy könnyebben végezhetők itt. Megoldható néha bemenni a városba színházba, hasonló helyekre ha erre vágyunk.

Munka meg... hát igen, beutazok a városba, ez az ára. Alapvetően nem bánom, van napi 2 órám olvasni vagy podcastet hallgatni a vonaton. Mondjuk most egy éve nagyon nagyon szeretem a home office-t hogy nem megy el annyi időm, olvasni pedig a kanapémon tudok a zsúfolt vonat helyett.

Igazából a beutazás hossza az egyetlen amit negatívumnak érzek.

26N