Lányok,ti stoppoltatok már az út szélén?Beszálltatok már egy idegen autójába?

20-30 éves korom között rengeteget stoppoltam (pl. az egyetem és szülővárosom között) egyedül, nőként. Sose volt belőle problémám, összesen vagy 3-4× próbálkozott a sofőr szóban meggyőzni arról, hogy "álljunk félre", de ilyenkor mindig felháborodottan leosztottam őket és akkor visszakoztak. Ráadásul azért az autópályán a sofőrnek nincs nagyon mozgástere, ha már felébresztette a gyanakvásomat, akkor ő mindaddig kiszolgáltatottabb, amíg neki kell kontrollálnia a gépjárművet. Ehhez jön, hogy bár nyilván az ne stoppoljon, akiben a rettegés egy szikrája is megvan, de azért vannak "megelőző" intézkedések, pl. én mindig nadrágban, sportosan öltözve, NAGY hátizsákkal stoppoltam, volt hogy miniszoknyás, kistáskás, kifestett, magassarkús hölgyike mögött, de az ilyen még segít is, hogy a sofőr gyorsan felmérje a különbséget és látványosan nekem álljon meg a dolgozó nő helyett. :D Az is szempontom volt, hogy olyan autóba nem ülök be, amit nem stoppoltam le, mert pl. éppen kajáltam és az autó csak úgy megállt, hogy hátha... Pl. volt ilyen, hogy már sötétben stoppoltam volna haza az egyetemről és direkt nem akartam kamionnal menni, mert az lassú. Úgyhogy amikor kamion közeledett, látványosan letettem a kezem és távolabb húzódtam az úttól. Ennek ellenére megállt egy kamion, amihez persze nem indultam el, ott állt, villogott, integetett a sofőr, nem tudtam az értésére adni, hogy menjen már az útjára, mert csak hátráltat, mire egy közelgő autó látta, hogy mi a szitu és megállt, hogy "megmentsen". A vicc az, hogy az autóban három fiatal srác ült, de már annyira az agyamra ment a kamion, hogy beszálltam hozzájuk és milyen jól tettem, mert kiderült, hogy mentősök és szakvizsgára mennek oda, ahova én is. Tök normálisak, tanult, intelligens emberek voltak és abszolút biztonságban és gyorsan hazaértem.

Szóval igen, vannak érdekes szituációk, amik igényelnek talpraesettséget is talán, de jelentem, tök egyben vagyok, egyszer sem daraboltak fel és nem voltam címlaplány véres cafatokban a Blikk címlapján. Azokat az embereket pedig csak sajnálom, akik bennem fenyegetést láttak és azért nem vettek fel, nem lehet kellemes így az élet, számomra legalábbis jobb az ilyen félelmek nélkül, alapvető bizalommal mások felé. Nekem nagyon sok jó élményt jelentett a stoppolás, szuper emberekkel ismerkedtem meg és érdekes statisztikák jöttek ki az évtized alatt, pl. felsővezetők, sikeres emberek, magasan képzettek sokkal gyakrabban vettek fel, mint az átlag középnép. Sokan azért vettek fel, mert "ők is stoppoltak fiatalon", mások azért, mert a gyerekük stoppol vagy csak pusztán van gyerekük és féltenék. Érdekes módon nők nagyon ritkán vettek fel és az a gyanúm, hogy ha férfiakkal utaznak, akkor még őket is meggyőzik, hogy ne vegyenek fel.

Én, amikor már nem anyagi okok miatt választottam a stoppolást, akkor azért, mert gyorsabb, kényelmesebb, lehet beszélgetni (korábban még lehetett a vonaton is, ma már inkább hülyének nézik a másikat ezért), rossz a tömegközlekedés, lekéstem a buszt vagy éppen arra nem is jár stb. De hozzáteszem, hogy nekem édesanyám is simán leint autót, ha rohan valahova, gyerekkoromban velünk is stoppolt a Balatonnál például, szóval nem szívbajos a família, nagynéném stoppolás útján szerzett jóbarátja be is házasodott a családunkba...

Egyébként összevetve a külföldi stoppolásokkal, amit mindig valakivel (baráttal, barátnővel) csináltunk, Magyarország nincs annyira rossz helyen. Pl. Szlovákiában és Franciaországban nagyon nem vesznek fel, Olaszországban felvesznek, de az autópályák nem túl kedvezőek a stoppolásra, különösen a hegyekben, a lengyelek nagyon jó felvesznek, de életveszélyesen vezetnek, szóval vannak azért árnyalatok. Finnországban pl. simán felvett mentőautó, taxi, ami nálunk elképzelhetetlen lenne.