Egyedül élő felnőttek, és fiatalok, kik eldöntöttétek, hogy egyedül élitek életeteket! Mikor határoztátok el azt, s mi volt annak az oka?

A Robison Crusoe könyvet olvasva, 10 évesen éreztem vonzalmat a teljes függetlenség iránt. Ezt azóta következetesen megvalósítottam, azóta is élvezettel lubickolok a szabadság mámorában.

Mindenki a társam, és vigyorgok a világba.

Szia!

Én tinédzser koromban határoztam el, hogy nem szeretnék hagyományos életvitelt. A családomban senkivel sem jutottam közös nevezőre, a gondolkodásmódom különbözik a legtöbb emberétől. Tudom, ez úgy hangzik, mintha gyagyás lennék, de valójában nem szeretem az embereket a felszínes intrikáik és együgyű képmutatásuk kifejezetten idegesít. Lehet, én nem szeretek alkalmazkodni, de jobb a békés egyedüllét, mint folyton hadakozni mások hülyesége miatt.

A gyerekkorom volt az ok, valamint a szüleim házassága intő és elrettentő példa számomra.

Én nem direkt jutottam ide.. ha tudnék, ki is másznék a magány mélységéből, de nem tudok, mert mások löktek le, így másnak is kellene kihúznia, hogy bebizonyítsa, hogy igen! Létezik még emberi ember, aki nem csak nevetni tud rajtam, kihasználni az érzéseimet, vagy elvenni az életem. (Volt rá példa, amikor semmim nem volt valaki miatt..) én magam viszont nem találok senkit magam mellé és csak egyre rosszabb a közérzetem. Szeretném, ha rátalálnék arra az emberre, aki tud engem szeretni és elfogadni olyannak, amilyen vagyok. De ebben a világban ez túl nagy kérés... így örökre egyedül maradtam..

18/F

Kedves #13-as.

Te nem vagy remete típus.

Kívánom, hogy mielőbb tartós társat találj!

Párkapcsolattal csak a gond van. Gond az eleje (megfelelek e neki, megbízhatok e benne, van e értelme), gond a közepe (össze kell költözni, lakás kell, ház kell, ez kell az kell, vita a szülőkkel, kiismerjük egymát, megunjuk egymást stb. ), gond a vége (vége lett, elpazarolt idő, lelki problémák, stb)

1x már átéltem 3 éve, még 1x nem fogom. Inkább élek egyedül.

Én 12-13 éves korom óta külön akarok élni. :D Nem szeretem hogy közel laknak a rokonok. Mindig jönnek látogatni, folyton azok az unalmas "na és hogy vagy?" kérdések. Mikor eldöntöd hogy megnézel egy jó filmet egyedül, biztosan akkor verik rád az ajtót széles vigyorral. Szívesen mondanám nekik néha hogy jól vagyok, most csukd be az ajtót és menj haza.(kérlek) :D A szüleimmel jól kijövök mondhatni, de az is zavar hogy a szobámon kívül nem járkálhatok a házban pucéran és hasonlók...

Most 21 éves vagyok, itt az ideje kirepülni végre a családi fészekből.

Én mostanra jutottam el oda hogy egyedül akarom leélni az életem. Hiába mondják sokan hogy az ember társas lény, ha én jobban érzem magam egyedül mint társaságban akkor rám a magány lesz jobb hatással. Igaz én nem is tervezek egyedül megöregedni, mert ha elértem az életben pár célomat akkor boldogan fogok kiszállni ebből az egészből.

Kiváltó okok amik ide vezettek: iskolai megalázások, megfelelési kényszer, az empátia teljes hiánya.

24F

Annak ellenére, hogy nagyon társasági lény vagyok, rájöttem, hogy fölösleges köröket futottam le olyan srácokkal, akiket rendesnek és kedvesnek, nem manipulatívaknak néztem, megadva persze nekik a mozgásteret is, anélkül, hogy mindig a fejükön lógtam volna. És tessék: nem én kellettem nekik, hanem ... inkább nem sorolom.

Mindemellett elég sok érdekember vesz körül, akik pár évvel ezelőtt irígykedtek, mostanában pedig a nyakamon lógtam folyton, hogy így meg úgy segítsek, s amikor nekem kellett volna akkor segítsenek, csak vonogatták a vállukat. Konkrétan tehát az ilyen emberekből van elegem és a folytonos számadásokból, beszámolókból, amelyek esetében már sokszor arra voltam kényszerülve, hogy hazudjak azért, hogy egy idő után már védjem magam.

Tehát egyelőre jobb egyedül.

Ugyanakkor az összes előző válaszolóval egyetértek.

Szerintem mindezeket a tényeket nagyon jól tudják azok, akik az ingatlan árakat manipulálják, emiatt is van olyan magasan az értékük még mindig.