Egyedül élő felnőttek, és fiatalok, kik eldöntöttétek, hogy egyedül élitek életeteket! Mikor határoztátok el azt, s mi volt annak az oka?

Én nem éllek külön,de szeretnék egy házban egyedül élni.

Nem vágyom más emberek társaságára.Szeretem a magányt.

17/F :P

Én meg már megszoktam a magányt

Érdekelt régebben néhány ember de sose kerültem közelebb hozzájuk és kiirtottam magamból minden olyan érzést hogy érzelmileg függjek valakitől

32 F

Én már gyerekkoromban tudtam 10 éves lehettem kb",hogy én egyedül,magányosan,lehetőleg stresszmentesen(nyugodtan) éljem(élem le) az életemet. És nem bánom a mai napig sem. Valszeg ezt akartam a szellemvilágban,mielőtt leszülettem.

31/F

Hozzá kell fűznöm,hogy nekem sohasem volt erőszakos viselkedés a családomban,rokonságban! Példamutató,szerető szüleim vannak(ritka az ilyen szülők)! Most sem értem,hogy tudnak emberek a saját hazugságaik melegágyában élni?! Maguk az emberek különösebben nem érdekeltek(nek).

Az élet értelme a csodálatos természet látványa(persze ahol még van),a kellemes tavaszi illatok,,,az őszi tájak,..sorolhatnám.

Őszintén?

A család max addig jó még gyerek vagy,már ha szerencsés vagy és jó helyre születsz.

Aztán,ha már te vagy a felnőtt a család nem több,mint küszködés,nyűg,szorongás,félelem,megfelelési kényszer.Stb.

2 idegen ember soha nem lesz egy család tagja.Mivel mindig felmerül a másikban,hogy voltaképpen te csak egy idegen vagy.Bármikor lecserélhető,megunható.Nem tartozik érted felelősséggel.Néha kicsit meg is ijedek ettől,mármint az emberektől.Mindenkiről a jót feltételezem,pedig a világ nagyon kegyetlen,és senkit nem érdekel,hogy mi van veled.

Max a szüleidet,egy ideig,amíg gyerek vagy.Aztán felnőttél,mehetsz a levesbe.Kb ennyi.

Amire én vágyok az totál nem a valóság,egy illúzió.Biztonság,semmi bonyodalom,békés élet.

És ezt senki és semmi nem tudja garantálni.

Nem is tudnék igazán megfelelni senkinek.Nem vagyok hajlandó másokért változni.

Szeretek éjszaka ébren lenni,nappal aludni.És a jövőben is ehhez akarom igazítani az életemet.

Akkor akarok csinálni mindent,amikor nekem jó.Nem akarok függeni másoktól.Egész gyerekkoromban ez ment.Sajnos túlzottan alárendelem magam mindenkinek.

Van,hogy órákig nem megyek zuhanyozni,mert azt várom,hogy apám felkeljen wcre(mert egyszer mindig kiszokott menni),akkor is ha már majdnem elalszok.Mert akkor nem tud wcre menni,stb.

Mindenben magamat hátra helyezem,csak,hogy ne legyen konfliktus.Nem szeretem a veszekedést,nem bírom.Túlzottan szorongós vagyok.Persze ezt nem veszik észre,de nekem nagy teher ez.

Legszívesebben egyedül élnék,ahol mindent akkor csinélhatok,amikor nekem jó.

Kötetlen munkát szeretnék,és azon fogok dolgozni,hogy ezt megvalósíthassam.

Elegem van abból,hogy másoknak kell alárendelni az életemet.Nem akarok felnőtt korban is így élni.

Ez az alázatosság már beteges,és csak magamnak ártanék,ha ezt folytatnám.

Hát azért választottam ezt az életformát, mert így tudom magamat egzisztenciálisan stabilizálni. Nem vagyok teljesen stabil anyagilag, de amióta egyedül élek, azóta több pénzem van. A másik ok, hogy ezt az egyedüllévő életformát választottam, hogy így elszigeteltem magamat a dekadens világ káros hatásaitól. A harmadik ok az, hogy nem akarom azt, hogy egy megint rosszul alakuló kapcsolat miatt megint padlót fogjak. Bele szeretnék menni megint egy kapcsolatba, de már 44 éves vagyok és, ha nem sikerül, akkor megint válás, aztán, lehet, hogy már nem tudok többé talpra állni. A negyedik ok az, hogy így többet tudok foglalkozni szellemi dolgokkal, spiritualizmussal. Van még pár ok, de ezek a legfontosabb okok, amelyeket felsoroltam.

44/ffi