Szerintetek miért nem lettem öngyilkos? Mi lehet, ami életben tart ilyen helyzetben?

-Csak az aláz, aki nincs magával teljesen okésan. Aki aláz, az amiatt teszi, mert fel nem dolgozott traumái, frusztrációi vannak, bármennyire magabiztosnak és erősnek tűnik az illető - meglepő, de csak ott lesz mindig a háttérben egy kiskori durva vagy nemtörődöm szülő, szeretetlenség, etc..

Aki már átélte a kiközösítést, alázást, annak az lesz a nehéz, hogy ne adja egyszer tovább, és ezzel megszakítsa az ördögi kört, amiben emberek "körbe-bántják" egymást.

- A karitatív tevékenységek jót tehetnek. Ha értesz valamihez, akkor másoknak lehet ajándékba dolgozni.

Lehet tanulni: rengeteg OKJ-s, egyéb mesterség van, ahol lehet, hogy alakulhatnak kapcsolatok.

Honnét vannak/voltak az embernek barátai? Pl. iskola, gimi, tanfolyam, OKJ, nyelvtanfolyam, fősuli, munkahely. Lehet, hgoy egy új szakma, nyelv tanulása új ismeretségeket fog hozni. Új munkahely az kérdésesebb, mert ott nem egy mindenki számára új társaság jön össze.

- Új dolgokba kezdeni, és megtalálni a jót bennük, koppintva másokról. Pl. kinézni magamtól egy túristautat, este pakolok kaját, reggel fél8-kor elindulok, és végigjárom. Vagy befizetni egy eupolisz.hu jellegű helyre valami szervezett túrára, ha megengedhetem (pl. via ferrátázni eszméletlenül jó, és a társaság is garantált). Új dolgok: nagyon jó pl. biciklizni. Nekem is van probléma a boldogsághormonokkal (mert igen, részben hormonális különbségek emberek közt, hogy kinél mennyire van napirenden a szorongás, részben emiatt van indokolatlanul jobb és rosszabb kedvünk, a hülye kémiánk miatt), de egy jó biciklizés, jó napsütés mindig dob rajta. :)

Mindig ott kuksol valahol nem is olyan messze egy ellenkező nemű, hasonló korú valaki, akit azért nem találsz meg, mert mindketten otthon kuksoltok. Viszont ott tevékenykedik valahol kinn egy másik, aki már nem kuksol otthon, kiment, és találkozni fog azzal, aki szintén már nem kuksol otthon.

Nagyon jó kis írás, amit 21-es Válaszoló írt, próbálom majd a saját életemre is alkalmazni. Én is hasonlóképpen érzem magam, mint a a Kérdező, azzal a különbséggel, hogy munkám sincs. Csak alkalmiak, annyi jön össze egy hónapban, ami a rezsire és kajára futja, de több nem, így nem merek egy Nőhöz sem odamenni. Szakmám és diplomám is van.

Szerintem Téged is azt tart életben, ami engem, az élni akarás, és az a hit, hogy lesz ennél sokkal jobb.

39F

Ezt én is írhattam volna, még a kor is stimmel. Nekem sincs senkim, a munkán kívül meg nem járok sehova. A magány, és a depi sokszor megőrjít (pl: ma is, itt vagyok, nem?), és ahogy írtad, ezek a negatív érzések, képesek, és elveszik a maradék kedvemet/erőmet is, hogy egyáltalán próbálkozzak, és változtassak ezen. Az egyetlen felület ahol néha próbálkozom, és sikerül egy-egy rövid beszélgetést kezdeményezni, az a Badoo. De ennyi erővel egy lepukkant benzinkút wc falára is felírhatnám, hogy ismerkednék. :D

Ráadásul nem tudom, hogy részedről mennyi ideje áll fenn ez az állapot, de nekem már jó ideje. Régebben emiatt ki is alakult egy bizonyos fokú szociális fóbia, ami szintén nem könnyíti meg a dolgokat. Én speciel voltam már csoportterápián, pszichiáternél, pszichológusnál, és kipróbáltam a gyógyszereket is amiket felírtak, de nem segítettek, ezért abbahagytam. De utólag hülyeség is volt, mert mégis mit vártam, hogy beveszem a piros bogyót, mint a Neó, és minden jobb lesz? Hát nem, azokat nem receptre írják. De se nem iszom, nem drogozom, se szerencsejáték stb. Az egyetlen káros "szenvedélyem", a magány.

Az idő múlása pedig csak egyre jobban frusztrál. Körülöttem nagyjából már mindenki megtalálta azt ami, vagy aki a boldogságot jelenti.

DE! öngyi, azért nem lennék, mert egyrészt meghalni úgy is meghalsz egyszer, minek elébe menni az elkerülhetetlennek? Nem vagy halálos beteg, nem élsz át mindennap irtózatos fizikai fájdalmakat, nem vagy sitten életfogytos, nem halt meg senki igazán közelállód (gondolom), és még sorolhatnám. Nem mintha, az előbb soroltak azt jelentenék, hogy meg kell tenned, csak érzékeltetni szerettem volna, hogy van a magánynál is rosszabb. Persze mindenki a jelenlegi, saját gyötrelmeit érzi a legrosszabbnak. Tudom én. De, ezt az öngyilkosságos marhaságot sürgősen verd ki a fejedből, szerintem.

A lényeg pedig, amit mások is írtak. Pislákoljon benned a remény, hogy mégis, hátha, ki tudja, mit hoz a holnap? Én úgy érzem, elég lenne egy valaki, hogy teljesen más érzéssel feküdjek le, és keljek fel másnap. :-)

Hát, én is ide tévedtem. Ma gondolkodtam, hogy nem is lenne rossz ötlet az a kötél. Maradna egy jó sztori mögöttem, sok meghökkenés. De nem. Pár éve megfogadtam, hogy senki miatt nem leszek öngyilkos. Egyszerűen nem hagyom, hogy bárki ebbe kergessen. Nekem most családi bajok vannak, amolyan értékelési gondok, pedig "mindenem" megvan, boldognak kéne lennem. Sajnos úgy érzem, hogy szeretet néven fel kéne áldoznom magam, és olyan harcba tolnak bele, amit én nem kértem, hiába "de érted tesszük". Miközbe elterveztem a saját életemet. Mintha ezt kéne a kukába dobnom. És az életenergiám is elfogyott. Szóval van ilyen is, ami miatt kötélen gondolkodik az ember. De próbálok kilábalni :) Pl körbe nézek magam körül, csak 1m-ig. Minden rendben, padló alattam, szól a zene. A zenét szeretem. Az öngyilkosság helyett a disszidáláson gondolkodok. Nem olyan ijesztő a messzeség, a külföld. Ott újra lehet kezdeni, hiszen senki nem ismer. A pénz se akadály, new york-ban ugyanúgy láttam hajléktalant, mint budapesten, tehát az emberen múlik, hogy kiemelkedik-e.

Te a magányt írtad. Igazából irigyellek. Oly sok mindent lehet csinálni egymagad. Megtanulni dobolni, fát faragni, festeni, kockulni, írni, programozni, DIY dolgokat építeni. Mikor egymagad vagy, nem egyedül vagy, hanem mindennel, mindenkivel. Bármit csinálhatsz, bármit kipróbálhatsz. Rally verseny nézés? Irány ki. Nem kell oda senki, a rally a lényeg. Meg az autók nézegetése, kérdezgetés az autóról. Segítenél, ha már magad nem kapod? Menj karitatív ételosztós szervezetnek segíteni. Én szívesen kipróbálnék egy ilyet. Egyszer itt, egyszer ott. Egyszer ilyen hit tisztelete, egyszer olyan. Ismerkedés a világgal. Ha nincs pénzed, próbálj meg lebliccelni, stoppolni a tengerpartra. Aztán vissza. Nyugodtan beszélj a problémádról az idegennel. Ne zúdítsd rá, csak nyíltan beszélj. Pl el camino nagyon jó túra erre. Jellemző, hogy okkal mennek oda az emberek. Önmagukat keresik. Lehet nyáron én is elmegyek rá.

Szóval én ezért nem leszek öngyilkos. Koromhoz képest sokat láttam már. De tudom, hogy még nagyon sokat lehet látni. Sokszor újra lehet kezdeni. Csak engedd magad, hogy lesüllyedj, mert a tested visszahoz :)

Aztán irányítsd a figyelmed valami újra, valami másra :)

28/f