Miért gyűlölöm az embereket?

A saját hibám volna?

Rövid leszek:

- 18 éves fiú

- 123 kg

- Tömeges izomzatú testalkat (több izom mint zsír, de hasam azért van.)

- szűz, 0 párkapcsolat, 0 csók

- Hátrányos arc (pufi arcom van, de igyekszem fogyni belőle)

Emiatt félek is a kapcsolatoktól. Persze, kaptam már puszit lánytól, ültek az ölemben, meg "sok" ölelést is kapok, de egy párkapcsolatot már igazán megérdemelnék szerintem. Tudom hogy sokan mondják a sportot, azért írtam, heti 4 edzés edzőteremben, ezzel nincs bajom.

Sokszor viszont már inkább alkohol az ami elfeledteti velem hogy milyen jó is lehet azok élete akiknek már 15-16 éves korban beteljesedik a párkapcsolatuk, szeretik egymást, boldogok, felhőtlen az életük. Számomra az lenne, nem érdekelne más csak az a bizonyos lány.

Meg hát a szórakozásra is rányomja a bélyeget hogy félek attól, odajön hozzám egy lány, vagy összehoz valakivel a "sors" és f***ságokat beszélnék, meg balf***sznak tűnnék. Az meg, hogy ha csókra kerülne a sor nem tudom hogy mit hozna ki belőlem, főleg hogy többnyire nem egyedül megyek "bulizni".

Multkor is odajött hozzám beszélgetni egy faszi, és ezt elmondtam neki, erre mondogatni kezdte hogy a szex milyen jó... mondom köszi.

Inkább már egyedül szoktam inni de akkor nagyon durván. A hétvégém így ment el.

Sokszor van az hogy egész nap nem eszek mert össze van szorulva a gyomrom, aztán meg van amikor végigzabálok minden percet, pedig van étrendem. Rengeteget sírok, agresszív vagyok, félek attól hogy mindenki elutasít majd vagy valamit véglegesen elcseszek.

Röviden, mit tegyek?