Vannak még rajtam kívül olyanok nő, akik a családi életet elcserélnék a szingli életre?

Párkapcsolatban élek, de se házasság, se gyerek. Nem is lesz egyik se. El nem tudom képzelni, hogy csak azért szüljek, mert nő vagyok és "ez a dolgom", meg "öregkoromra ki fogja rám nyitni az ajtót" - ez az egyik legnagyobb f_szság, amit valaha hallottam, mint "érv". Ez nem érv, ez kib_szott önzés.

Teljesen normális egyébként, ha megbántad az anyaságot. Az ember megbánhatja a döntéseit és a gyerekszülés is egy döntés. Dönthetsz úgy is, hogy lelépsz és vissza se nézel, a gyereket/gyerekeket meg apura hagyod, de arra is fel kell készülnöd, hogy nem te leszel az év anyája. Ez is egy opció.

#28

Ki fog ülni a halálos ágyamon? Hallottál már olyanról hogy család? Tudod, testvérek, unokatestvérek, unokahúg/öccs, attól hogy én nem szülök még nem hal ki a vérvonal.

De tovább megyek. Arra gondoltál hogy (úgy tűnik) veled ellentétben másoknak van párja és barátai akik szintén szeretik őket? Ők is tudnak segíteni és fogni a kezed mikor megmurdelsz.

Amúgy meg menj és mondd meg a gyerekeidnek hogy ők befektetésnek vannak és azért születtek hogy idős korodban gondozzanak, megnézem melyik fog ezek után melletted állni.

A mai lecke, nem szülni mert tudod hogy nem lennél jó szülő színtiszta önzőség de azért pottyantani egy gyereket hogy idős korodba legyen egy csicskád akit bűntudatkeltéssel kényszeríthess arra hogy körbeugráljon aaaaz maga a megtestesült önzetlenség.

Látom nagyon rákattantatok arra, hogy a befeketetés hasonlatával éltem a gyermekvállalást illetően. Ezzel csupán az volt a célom, hogy tőletek nem idegen gondolatmenetet használva próbáljam megértetni veletek, hogy miért érdemes gyermeket vállalni. Ennek egyik motívuma volt a befektetés, mint hasonlat felhasználása. Én is tisztában vagyok vele, hogy egy gyereket nem azért vállalok, mint amiért egy ingatlant kiadás céljából megveszek, de úgy látom, szintén nem a lényegre figyeltetek fel, hanem megragadtatok a felszínen (ismét).

Azt azért szeretném kiemelni, hogy olyan érveket nem tudom elfogadni, mint például a 37-es válaszolóét, miszerint az ő anyját nem segítik a gyermekei. Nyilván vannak olyan emberek (férfik és nők is), akik nem alkalmasak szülőknek, mert képtelenek egy intelligens, jól nevelt, a társadalom számára értékes embert felnevelni. Ha valaki nem foglalkozik eleget a gyermekével, az utána ne csodálkozzon, ha ő sem fog vele foglalkozni (ezért is irtam előbbi kommentemben, hogy ti legalább nem vágtok bele olyanba, ami amúgy se menne, és aztán sírtok, amiért kisiklik az életetek).

Ellenben akkor is önző dolognak tartom, hogy valaki ennyire csak a saját boldogságával foglalkozzon, hogy azért nem akar gyereket vállalni, mert csak a terhet látja benne. Vagy lehet, hogy ez nem is az önző emberek tulajdonsága, hanem a kiégetteké. Nem ismerlek titeket. De akkor is szánalmasnak tartom, hogy ilyen bőszen próbáljátok megmagyarázni azt, hogy ahogy hozzáálltok ehhez a témához, az tulajdonképpen egy követendő példa. Hogy egész életetekben megfutamodtok a felelősségvállalás elől, és erre még büszkék is vagytok. Az ilyenekre mondják azt, hogy örökre gyermekek maradnak :)

Az pedig, hogy habzó szájjal minden posztomat lenullapontozzátok, szintén azt mutatja, hogy mennyire gyerekesek vagytok, mintha ez bármit is számítana :)

Na mindegy, nem pazarlom az időmet azokra, akik nem tudnak higgadt hangnemben diskurálni egy témáról. Remélem pár év múlva érettebbek lesztek ahhoz, hogy megértsétek, miről is beszéltem :) További szép napot :)

Érettebbek...?

44 vagyok, a férjem 50 múlt (azaz épp mehet az öregotthonba szerinted :D ) meddig kellene - szerinted - érnünk?