Hogy élnek az olyan emberek akiknek nincsenek barátaik?

Ne halgass a magányosokra,szerezz barátokat! Szebb lesz az életed.

Nekem barátaim sajnos nincsenek, mármint igaz barátok, hanem csak "haverok", akikkel beszélek és ha ugyanoda megyünk, akkor együtt megyünk, nem egymás után pár méterrel. Szerintem ez az egész két irányú utca. Mindenki azt mondja, hogy fogadjam el a másikat olyannak, amilyen. Ez nagyrészt meg is van, mivel nincs hova mennem beszélgetni, ha valakinek a társaságát elutasítom, így nem tudok úgy válogatni, mint akik után tömegek rohannak. A kétirányú utca azt jelenti, hogy egymást el kell fogadni. Én teljesen normálisnak tartom magam, fizikailag is átlagos vagyok (sovány, közepes testmagasság, naponta 2x zuhanyzom stb, de gondolom itt nem erre vagytok kíváncsiak :D), de valahogy hiába fogadom el a többit olyannak, amilyen, engem nem tudnak elfogadni. Ez a legszomorúbb. És nehéz kikerülni ebből a körből, pedig már nagyon vágynék egy jó társaságra, akik nem bélyegeznek meg olyannak, amilyen nem is vagyok. Az igaz, hogy az érzéseimet nehezem mutatom ki, de jó lenne néha egy jóízűt nevetni valaki mással. :/

Én amióta lepattintottam a régen jó fej,de mára unalmassá váló barátaimat sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb vagyok,mint valaha!Régen nagy társasággal jártam bulizni,és utáltam,h akkor indultunk,amikor már mindenki bátorra itta magát,és persze haza is együtt kellett jönni,ha már együtt mentünk!Elegem lett a sok irigykedőből,h nekem csak megszületni v nehéz,amiben van igazság,de mindenért keményen megdolgoztam a sok naplopóval szemben!Most oda és akkor megyek,amikor kedvem van,és ami a legfontosabb:soha senkinek nem kell megfelelnem,csakis saját magamnak.Tök gáz,h a legtöbb ember fél egyedül lenni,nekem ez sose jelentett problémát,sőt:már elég régóta jobban érzem magam egyedül-de sosem magányosan-,mint bárki mással!:)

Dolgozom és a maradék szabadidőmben pedig az általam szeretett hobbik töltik ki.Olvasok,zenét hallgatok,sorozatot és filmet nézek és múzeumba járok.