Kezdőoldal » Emberek » Munkahely, kollégák » Mi a fontosabb? A büszkeség...

Mi a fontosabb? A büszkeség az önbecsülés vagy az hogy legyen miből a közértben kaját venni meg villanyszámlát fizetni?

Figyelt kérdés

11 hónap munkanélküliség után sikerült elhelyezkednem. A munkát csak azért vállaltam el mert 11 hónap után úgy le voltam égve hogy úgy voltam vele mindegy csak fizessenek.

Hát jó nagy trágya egy hely egy csomagolóüzem, ahol minimálbérért bohóckodunk.

És elvárnák persze hogy a minimálbérért még kussoljak és végjak jó pofát a túlórákhoz amit nem fizetnek vagyis ingyen dolgozunk elvárják hogy munkaruhát magam vegyek pedig szerződés szerint jár. Többi dolgozó mondja hogy van ám itt más is, majd rájövök ha egy ideje itt vagyok. Mondjuk szabi nincs csak papíron.


Vagyis a dolgozókat nettó hülyének nézik ők meg hagyják. De mit is tehetnének? Ha szólnak bármiért repülnek ott és azonnal.


Én meg nem tudom mit tegyek? Szóljak és repüljek? Vagy kussoljak és örüljek hogy 11 hónap után legalább ez van?


Vagyis mi a fontosabb? Az önbecsülés? Vagy az hogy ha bemegyek a közértbe kenyérért legyen miből kifizetni? Mert büszkeséggel meg önbecsüléssel nem lehet jóllakni, és nem lehet belőle a villanyszámlát se befizetni, valamint a lyukas seggű gatyámra se megoldás.


2015. szept. 20. 19:46
1 2 3 4
 31/33 anonim ***** válasza:

Az a helyzet, hogy mindketten állunk egy-egy oldalon, és a szempontoknak főleg azt a felét próbáljuk a másik tudomására hozni, amik a saját oldalunkat támasztják alá. Az igazság az, hogy mindenkinek van igaza, sok esetben nem is egymást kizáró dolgokat fogalmazunk meg, szinte csak "nyelvtanilag" könnyű úgy tekinteni, hogy ellentétesek.


Sok aljamunkán vagyok túl, érettségivel, majd szakmával. Nem voltak igazak az előítéleteim, nagyon szép mindennapok kerekednek abból, ha becsülettel, békésen megdolgozol a kis pénzedért. Idővel nekem így az lett a legnagyobb hátráltatóm, hogy nem akartam a meglevő (szerintem marhajó) munkahelyeimet és ottani barátaimat "elhagyni", csak mert kerestem és találtam jobbat. Így nem is kerestem, aminek köszönhetően mégiscsak többet voltam munkanélküli, mint alkalmazásban.


Aztán elkezdtem melóból melót keresni, többnyire persze jelentősen jobbat a korábbinál. Mivel így is, úgy is kénytelen vagy kiszakadni a régi társaságokból, úgy döntöttem, inkább legyen így. A szakmámban nem sokat dolgoztam, de nagyszerű móka volt, ami akadt is, nemhogy az, amit sikerült találni és megszerezni. És Békés megyéről beszélünk, "protekció" annyi van, hogy vannak barátaim, dolgoznak helyeken, hallanak ezt-azt, így az "ismerős ismerőse" effektus érvényesül, mert mégiscsak jobban megbíznak egy "beajánlott" valakiben, főleg ha tényleg jókat hallanak róla.


Ezt koncepciónak lehet nevezni. A nyivákolás nem az.


Nekem nem volt pénzem felsőoktatásba menni, nem lett jó az érettségim az éjjel-nappal full részeg, maga alá szarva óbégató apám mellett, nem úsztam volna meg olcsón, de felutazni is maximum stoppal lehetett volna, és ha sikerül, akkor sincs mit enni. Nem mertem belevágni 18 évesen, remélem sikerül átlátni, miért.


Emiatt szerintem jogosan haragszom azokra, akik ekkora puncik, hogy minden adott, mégis rohadtul átlátszó teóriákat próbálnak gyártogatni arra, hogy nekik miért nem sikerülhet kinézni a sárból.


Hagyjuk már kategória.

2015. szept. 30. 11:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/33 anonim ***** válasza:
Bár nincs diplomám, de jóval inteligensebb vagyok az átlag gyári munkásoknál, versenyszerűen sakkozom, és így is csak protekcióval sikerült munkát találnom... Amúgy én azt vettem észre, hogy bizonyos munkahelyeken direkt azt nézik, hogy ki mennyire ostoba, és azt veszik fel. Például egyik haverommal mentem annó szalagsoros állásinterjúra, jófej a haver, meg minden, de nem kerülhetem a tényt, hogy sajnos nagyon gyenge elméjű. Alapvető inteligenciateszteken megbukik, érettségie nincs, folyton megbukott, stb. Mégis ŐT vették fel a gyárba, holott nekem 100%-os lett a tesztem, (ami persze olyan könnyű volt, hogy én éreztem magam kellemetlenül, de) a többiek körülbelül csak 40-60%-osra teljesítették. És mi lett a vége? Őket felvették, engem még arra se méltattak hogy elutasító levelet kapjak. Ezek az aljas gyárak félnek attól, hogy eszes ember megy hozzájuk, aki esetleg fel tud kapaszkodni a ranglétrán, és elfoglalhatja a kisfőnökök helyét. Lenyomják a tehetséget. "Kussolj, és dolgozz a soron. Ne legyenek illúzióid." Hát ez is benne lehet a pakliban... Ez a gyengeelméjű haverom folyamatosan talál munkát, egyik gyárból a másikba vándorol, én másfél évig semmit se találtam... Ilyen világot élünk...
2016. febr. 3. 00:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/33 anonim ***** válasza:
Bár írtad, hogy személyes interjúra téged se nagyon hívnak (ahogy engem se hívtak soha) de nagy ritkán, ilyen elbeszélgetéseken is szerintem azt figyelik, hogy mennyire vagy csúnya szóval élve csicska. Szolgalelkű, parancsot teljesítő, megbízható robot. Ha látnak benned már némi önállóságot, némi céltudatot, már nincs esélyed... Én egyszer ott buktam el, hogy azt MERÉSZELTEM mondani az állásinterjún, hogy vannak a jövőben külföldi terveim... Az őszinteséget kegyetlenül büntetik, és ez engem olyan szinten felidegesített mindig, hogy inkább a büszkeséget választottam a pénz helyett... Még szerencse, hogy volt spórolt tartalék...
2016. febr. 3. 01:00
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!