A magyar munkahelyeken miért kötelezően elvárt dolog, hogy a dolgozó beszámoljon a magánéletéről?

Bárcsak tudnám a választ! Ezt sajnos én is tapasztalom nap, mint nap. Az a legrosszabb, hogy nem is lehet normálisan elhárítani az ilyen irányú érdeklődésüket, mert ha kerek-perec megmondom, hogy "ne haragudj, de ez személyes dolog, erről nem szeretnék beszélni", akkor vagy bunkónak tartanak, vagy azt hiszik, valami hű de nagy titkom van és elkezdenek kombinálni a hátam mögött, és mindenféle rosszindulatú pletykákat kreálnak. Ha meg válaszolni próbálok, de úgy, hogy azért mégse teregessem ki a teljes magánéletem előlük, az sem működik, mert az elterelő válaszokat nem fogadják el, és tovább kérdezősködnek. Már a második munkanapomon megkaptam valakitől a kérdést, hogy "hány évesen akarsz gyereket vállalni?", amikor szó szerint még a nevemet sem tudták! De ilyen kérdéssel letámadnak. Mégis mi közük hozzá? Meg a hasonlók: "Kivel élsz együtt?", "Van-e valakid?", ha nincs, akkor "Miért nincs?". Ha van, akkor "Hogy hívják?" "Mi a munkája?" "Mennyit keres?" "Mióta vagytok együtt?" stb. Jézusom... mégis mi közük van hozzá? Teljesen ki tudnak akasztani az ilyen kérdésekkel! Arról nem is beszélve, amikor kikérdezik egymástól a másik teljes orvosi háttérét: mikor milyen betegsége volt, van, a családjában mik fordultak elő, stb. :| Köszönöm szépen, de én nem akarom vad idegenekkel kitárgyalni, hogy mikor jártam utoljára nőgyógyásznál és hogy talált-e valami fertőzést! :|

Nem tapasztaltam ilyesmit az eddigi 13 magyar munkahelyem egyikén sem.

Te már megint a "magyar mentalitás" kérdező vagy? Nem unod még az utálom a munkahelyem kérdéseket? :D

Hát sztem ez nem magyar mentalitás. 6 évig dolgoztam Angliában, ugyanez volt. :/

Nekem is van egy új munkatársam, az is pofázik állandóan. Megjön, aztán löki a sódert. Mondtam neki, hogy mi nem vagyunk barátok, csak munkatársak. Ez munkahely, nem baráti kör, stb. De Nem igazán érti. Vannak buta emberek.