A magyar munkahelyeken miért kötelezően elvárt dolog, hogy a dolgozó beszámoljon a magánéletéről?

Mert az emberek általában nagyon görény módon viselkednek a másikkal. Itthon pedig a lefelé tapos, oldalra könyököl, felfelé nyal mentalitás az általánosan elterjedt.

Nem tudom, miért. Véleményem szerint nem szabad vadidegenekben csak úgy megbízni, mert az első adandó alkalommal a gyenge pontodon fognak odasózni, ha mást nem, brahiból.

Én is külföldön dolgozom, otthon postás voltam és én itt most a tisztelt kérdezõvel értek mélyen egyet. (Aki postán dolgozik és ezt olvassa az nyilván egyet is ért, kivétel az aki mindent tudni szeretne a kollégákról)

Mikor a postán kezdtem dolgozni rögtön azzal fogadtak hogy itt születés és névnap alkalmából süteményt és üdítõt KELL hozni.

Mert pont aznap mikor kezdtem akkor is éppen valakinek névnapja volt.

Másnap már tudni akartak rólam mindent, pofátlan módon faggattak magánügyekrõl. Felvilágosítottak hogy egy-két idõsebb kolleginának el kell ám mindent mondani mert ha nem teszed akkor megsértõdnek.

A munkahelyi bulikra is el KELL menni, mert ha nem akkor azt hiszik hogy te mindenkinél többre tartod magad. Persze megy a kibeszélés, mindig az van kibeszélve a háta mögött aki nincs ott. Ennyi tömören, itt ahol most dolgozom nincs ilyen gond.

Jelentem a tengerentúlon is eddig többször kérdezgettek a családomról, mint nem. Tudni akarják a születésnapom, sőt tőlem várnák, hogy partira hívjam őket. Igaz, hogy a pénzről egyenesen nem kérdeznek, de megjegyzéseket tesznek, hogy mi honnan volt véve. A férjekről is illik pletykálni, ami elég fura.

Sőt, a kórházban a nővérek is faggatják az embert, és utána hallani, hogy másoknak továbbmondják. Legjobb alvást mutatni, hogy fáradt az ember, de egész nap nehéz.

Sehol sem volt kötelezően elvárt dolog, hogy beszámoljak a magánéletemről, ezen mit nem lehet érteni?

Azokkal a kollégákkal akikkel jóban vagyok és szoktunk beszélgetni, ott biztos előkerülnek magánéleti dolgok is, de nem is értem, hogy ez miért lenne baj. Akikkel meg nem vagyok "haveri" viszonyban azokkal meg nem beszél az ember ilyenről, mert nem is kérdezik. Innentől meg nem látom a probléma okát. Most ez mégis nálad hogy nézett ki?

- Szia, üdvözöllek az új munkahelyeden Karcsi. Én Béla vagyok, mikor voltál nővel utoljára és anyád mennyit keres?