A magyar munkahelyeken miért kötelezően elvárt dolog, hogy a dolgozó beszámoljon a magánéletéről?
válasza:Tényleg nem azért, hogy a végtelenségig lovagoljak a témán, de leírok egy elképzelést:
Mondjuk, hogy valaki egy drasztikusan puritán, zárkózott személy, aki a munkát és a magánéletet a végletekig szét akarja választani. Épp ezért, mikor új munkahelyre kerül, a kollégákkal a lehető leghamarabb tudatja, hogy nem kíván haverkodni velük, és megkéri őket, hogy csak és kizárólag a munka kapcsán szóljanak hozzá. Na most, egy magyarországi munkahelyen erre majd rábólintanak és tolerálni fogják? Nem fognak semmivel alája tenni, esetleg kiutáltatni? Ezt senki ne akarja már bemesélni nekem! Egy olyan országban, ahol a homoszexuális és vallásos dolgozók is rendre az intrikák céltáblái.
válasza:"Hogy a főnök mennyire kizsákmányoló, csicskáztató típus, az szerintem abszolúte nem függ a dolgozók iskolai végzettéségtől. "
Hát ez azért nem így van. Nálunk ha valaki lelép, mert paraszt a főnök, akkor kereshetnek a helyére hónapokig embert, akinek hónapokig fog tartania betanulni.
Egy szalagmunkás helyére meg 3 perc alatt találnak 25 embert.
"Épp ezért, mikor új munkahelyre kerül, a kollégákkal a lehető leghamarabb tudatja, hogy nem kíván haverkodni velük, és megkéri őket, hogy csak és kizárólag a munka kapcsán szóljanak hozzá. "
"Nem fognak semmivel alája tenni, esetleg kiutáltatni?"
Te most mondd meg őszintén, ha hozzád csak munka kapcsán lehet szólni, akkor miért zavar az, hogy kiutálnak? Kiutáltatod te magadat.
Egyébként nem erről volt eddig szó a kérdésben. Aki ezt így kerek perec kijelenti az első munkanapon, az egy utolsó tuskó, ilyen emberrel nem lehet együtt dolgozni, nehézkes vele kommunikálni az pedig a legtöbb munkakörben elég nagy gáz. Ilyen embert fel sem vennék olyan munkahelyre, ahol együtt kell dolgoznia másokkal, mert alapból képtelen társas munkavégzésre.
Egyébként nem tudom miért lenne számodra olyan nagy fáradság néha barátságosan trécselni 1-2 emberrel napi 2 percet, ha véletlenül úgy alakul. Nem kell az életed minden rezdüléséről beszámolnod, meg hogy mekkora melle van a barátnődnek, meg hogy ma mit sütöttél, lehet tök általános dolgokról is beszélni. Én sem beszélem ki az egész magánéletemet, de ekkora határ parasztnak nem szabad lenni, aki mindenféle kommunikációtól elzárkózik.
27: Én nem vagyok egészen ilyen. Csak nem szeretem, ha túl sokat kérdeznek. Az utolsó otthoni munkahelyen a végefele módfelett irritált, amikor heti rendszerességgel kérdezgették, hogy összeszedtem-e már végre valami nőt. Mintha evvel nekik kellene megfelelnem.
"Aki ezt így kerek perec kijelenti az első munkanapon, az egy utolsó tuskó, ilyen emberrel nem lehet együtt dolgozni, nehézkes vele kommunikálni az pedig a legtöbb munkakörben elég nagy gáz. Ilyen embert fel sem vennék olyan munkahelyre, ahol együtt kell dolgoznia másokkal, mert alapból képtelen társas munkavégzésre."
De már megint ez a zagyvaság! Attól, hogy nem kíván haverkodni a kollégákkal, miért lenne alkalmatlan a társas munkavégzésre? Ha a kiadott munkát jól megcsinálja, a hibákra való figyelmeztetést tudomásul veszi, akkor mi a gond?
Ahogy írom, én nem vagyok ilyen, de voltak ilyen kollégáim, egy még otthon, egy pedig itt, külföldön. Előbbi esetben panaszkodtak az illetőre ("Vazze, ehhez nem lehet hozzászólni!"), utóbbi esetben furcsállták ugyan, de aztán elfogadták, hogy ő ilyen, és kész, fő, hogy végezze a munkáját. Az persze megemlítendő, hogy az utóbbi srác nem jelentett ki semmit, egyszerűen nem reagált, ha valaki munkától függetlenül próbált beszélni vele.
válasza:Már miért lenne zagyvaság?
Az ilyen embernek akkor komoly szociális beilleszkedési zavarai vannak.
Igazából nem biztos, hogy meg lehet bízni benne, a munka jellegétől függően.
Még agresszivitás is lehet, a helyzettől függően.
Miért nem lesz inkább magánvállalkozó, ahelyett, hogy másoknak okoz kellemetlenséget.?
válasza:És minek kellett neked egyáltalán valaha felhozni a barátnő témát, ha nem akarsz róla beszélni? Egyébként az ilyen folyamatos kérdezgetés tényleg bunkóság, közölhetted volna, hogy hagyjon ezzel a témával.
"De már megint ez a zagyvaság! Attól, hogy nem kíván haverkodni a kollégákkal, miért lenne alkalmatlan a társas munkavégzésre? Ha a kiadott munkát jól megcsinálja, a hibákra való figyelmeztetést tudomásul veszi, akkor mi a gond? "
Az ilyen emberrel munkával kapcsolatban sem lehet érdemben kommunikálni. Az nem kommunikáció, hogy én mondok valamit, ő meg hogy "ok" aztán ennyi. Ha van észrevétele, hozzáfűznivalója, ötlete, javaslata, kifogása, problémája, akkor mondja. Az ilyen ember viszont nem fogja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!