Írnátok olyan munkákat, ami ne időigényes és sokat lehet vele keresni?

Sok itt a “remek” otlet! Nem vagy egyedul ezzel a vagyaddal. Sokaig azt hittem enis hogy a sok hulye ember itt gurizik, de en nem akarok....

Aztan meg nyomorogni nem akartam. Mivel nem akartam masnak dolgozni sajat vallalkozasom van. Elarulom gyerek, 3x annyit dolgozom igy, mint masnak, ahol a munkat leszarom, mert a sajat munkajat vallalkozasat mar nem szarja le az ember.

Neked egy viszonylagos fizetes melle egy BEOSZTOTT munka valo, ha semmi ambiciod nincs. Igy mikor “kicsongetnek” mar gondolhatsz masra (nem ugy mint egy vallalkozo), es fikazhatod egy sor mellett a fonokot. :D

Paraszt-dal

Dolgozol naphosszat megállás nélkül,

míg a kék ég forró gömbje le nem ül.

Akkor leteperedsz lombos fa tövébe, pihensz,

elvégzett munkádra örömmel tekintesz.

Habár érdes, kérges mindkét tenyered,

s lehet durva, csiszolatlan a beszéded,

por lepte az arcod, ráncos homlokod,

az ország népének az Életet mégis Te adod.

Nélküled nem élnék én, sem senki más,

nem állna iskola, gyár és kórház.

Életünk nyugodt mederben nem folyna soha,

ha munkás két kezed tétlen maradna.

Űzöd, gyötröd magad, bár munkád nehéz,

s nem tudhatod, vajon a gyümölcse a Tiéd.

Amikor végül a fáradtságtól elszenderülsz,

arról álmodsz, nyugodt hazát miként szülsz.

Nem cserélsz a büszke tintanyalókkal,

sem az elmerengő álmodozókkal.

A Te vágyad valóság, és nem homokvár,

agyadban zavart kalandok sora sosem jár.

Egyszerű parasztok, bátor óriások!

Tőletek függ, meddig leszek büszke rátok.

Kékségbe öltözve ünnepeltem Munkát,

Katának nevezve a kék munkaköpenyt,

nem hordtam szívesen rókaprémet, bundát,

ápoltam szívemmel reménytelen fövenyt.

Megtanultam korán, a munka nemesít,

szívesen dolgoztam, játszani szerettem.

Szorgalomból jelest nem osztogattak itt,

ingyen bér jutalman semmit sem vehettem.

Daloltam, míg égett kezem alatt minden,

szabadság-létemre kötelet helyeztek,

másoknak munkáját magamnak őriztem,

tüskék gyűltek bennem a rossz emlékeknek.

Túlóráztam sokat, de ki nem fizették,

azt mondták, az ember nem pénzért dolgozik,

korrupciót, hitványt maguk képviselték,

nevetni a szerényt - hatolt el torkomig.

Szívem már összetört, ráestek csúf szavak,

használati tárgyként álltam értetlenül,

kevés volt az erőm, érvem számból fakadt,

koldusként élhetek, orcám elszégyenül.

A munkahelyem egyben

Talán a második otthonom,

Legalább itt szeretnek,

Nem úgy, mint otthonomban.

Otthonomban csak úgy tekintenek rám,

Mint egy szolgára,

Főzz, takaríts, fát hordj

Mindenkit kiszolgálva.

Engem senki soha

Még ki nem szolgált,

Amikor beteg voltam,

Senki soha nem nézett rám.

Hogy élek-e vagy meghaltam?

Senkinek én nem hiányoztam,

De betegen is felkeltem,

Szájukba ételt készítettem.

Szeretem a munkámat,

Mert itt velem jól bánnak,

Remélem, sokáig leszek ott,

Mert ha nem, én meghalok.

Nem boldogít semmi más,

Csak az unokám és a munkám,

Jó kis csapatban vagyok,

Remélem, sokáig maradok.