Mondanátok egy egyszerűen elkészíthető sütemény receptet?

A keverttésztásak pl keverttésztás meggyespite, meg muffin/máffin azok nagyon sok esetben nem finomak.

Egyébként a rétestészta önmagában nehéz, de ha veszel kész réteslapokat, akkor már csak a töltelék kell hozzá, és kész is. Ha túrósat csinálsz, akkor amúgy fura lesz, de második napra már úgy néz ki, olyan lesz az állaga, mint amilyennek kell. (A réteslapos rétestészták nagyon potyognak sütés után, tehát nagyon morzsálódik. Amúgy ajánlom belőle a mákosat, a túrósat; a meggyesmákosat, meggyestúrósat, málnástúrósat, almásdiósat, almásfahéjasat, almásfahéjasdiósat; stb. Egyébként cseresznyével asszem nem ugyanyolan jó, mint meggyel; tehát ezek nem helyettesítik egymást; én asszem, hogy a cseri alapvetően nem süteménybe való, hanem úgy natúrban megenni. De egyébként meggyesből mehet simán meggyes is önmagában.) Én még nem szoktam egyébként sütni, csak látom, anyám miket csinál. Ami nagyon sokszor szokott lenni nálunk, az almáspite; de úgy, hogy változik, valami mindenképp kell bele az alma mellé, vagy fahéj, vagy dió, de mehet mind a kettő is; de sokaknak azért nem szokott sikerülni, mert nem raknak bele fahéjat. Asszem, elegendő a csak dió is, meg a csak fahéj is az alma mellé; de énnekem a fahéj az nagyonnagyon kell bele:) Na, aztán ezekből a pitékből van még meggyes, szilvás; néha csináltatok anyummal almás-mákosat is; sima mákosat talán még nem próbáltattam ki vele; de mondjuk úgy lehet picit úgy egy idő után száraz lenne, ha nem esszük meg rögtön. Fahéj az a meggyesbe, meg a szilvásba is kell. Amikor még nem raktad rá a tetejét, de a meggyeket, vagy almareszeléket már elrendezted; utána kell az egészet beszórni fahéjjal. Oda nem szokott kelleni bele cukrot keverni; az majd megy a tetejére. Akkor túróspogácsa; diós kiskifli (ez nem pont ugyanaz, mint a hókifli, mert szerintem a hókifliben nincsen daráltdió); meg akkor még van ilyen sajtos-sós csiga; túróspogi mellett krumplispogi is van; meg sima ilyen sós rudak. Linzer-koszorú, fánk. Ami talán kicsit nehezebb lehet, mert vékony a tésztája (én magam ezt még nem tudom, mert nem próbáltam), szóval a zserbó, és a repülőkrémes. Repülőkrémesbe nem kell csoki, de múltkor, mikor pl itt neten rákerestem, nézem, mi a szösz, tele van ilyen csokis receptekkel a világháló. De szóval amit én ismerek repülőkrémes; annak van egy olyan ízharmóniája, amit szerintem totál megbontana, ha lenne benne csoki; tehát oda abszolút nem kell. Amúgy mégegy; hogy pl a szilvásgombócba, hogyha megfelezted a szilvát, oda is kell bele fahéjas kristálycukrot szórni, és utána csomagoljad be a tésztába a szilvát; mert az is hasonló, mint az almáspite esetében; hogy úgy szokták elrontani, hogy kihagyják a beléből a fahéjat. Aztán még szokott nálunk aranygaluska lenni, máglyarakás-nevű sütemény is; meg ilyen speciálisok, amibe babapiskóta kell; meg simán gesztenyepüré. Meg volt még kókuszos-rúd; meg lekvárostekercs, meg csokispiskóta same csak csokival, nem lekvárral; a fánk az nekünk úgy van a receptben, hogy szalagos fánk; anya asszem néha olajban süti, néha tepsiben/sütőben, de ez nem biztos. Pl a lángos is hasonló, mint a fánk; fú, nagyonsok jóféle van. Van még ilyen csacsifül nevű süti is, az az alakja miatt ez a neve; a töltelékének mehet lekvár bármilyen, mák bármilyen, meg akár valami diós keverék is pl dió lekvárral. ( A lekvárt előtte célszerű leellenőrzni, hogy jó-e még; csak mondom, egyszer egy helyen, ahol árulnak linzerkoszorút; mindig jó szokott lenni, és olcsó amikor anya hozza; egyszer én is arra jártam, gondoltam, veszek. Vettem, valami olyan borzasztó lekvárja volt; nagyon nagy csalódás volt; pont egy parkon át vezetett hazafelé az utam, bedobtam egy bokorba, hátha a hangyáknak még jó lesz. De nem tudom, miből készült ez a lekvár, mert lehet, hogy amiből készítették, abból alapból nem lehet jó lekvárt főzni; meg olyan barna színe is volt, ott látszott az oldalán, azt hittem, a csoki folyt le odáig és eltakarja a lekvárt; mert konkrétan barna volt a lekvár; vagy legalábbis nagyon sötét bordó; talán volt egy kicsi bordó színe is, de inkább barna volt; az érezhető volt, hogy lekvár akar az lenni, de olyan bűn rossz volt, hogy elképesztő. Na, szal, bedobtam menet közben egy bokorba, hátha a hangyáknak még jó lesz; de legalább nem volt drága. Asszem talán 160 Ft volt; de mondjuk azért is kár, mert annyiért kaphattam volna máshol valami finomat is. Na, meg még mi szokott lenni nálunk, hát van, hogy anya gesztenyés krémmel ken össze piskótát, és akkor azt úgy tortának; meg tortának szintén, hogy lekvárt és túrót kever össze, és a tetejére marcipán megy (bolti és otthon csak ki kell nyújtani, hogy akkora legyen a mérete, hogy jó legyen a tésztára); szokott még lenni diósbejgli, mákos-bejgli; olyan rácsos rákóczi-túrós; akkor hát ez talán nehezebb, valami barackmag, vagy barack , ez a sütemény neve; két lap van összeillesztve, és közötte valami töltelék. Amúgy most eszembe jutott a diós kosárka, olyat anya nem szokott csinálni, de néha mikor megy buliba, akkor marad egy pár, és hazahozza nekünk, és fincsi. Ja meg egyszer csináltattam vele dióskrémes piskótát is tortának; amúgy még a sajtos rudakhoz visszakapcsolnám, hogy akár perec formába is lehet őket elrendezni; volt itthon még ilyen mini kakaóscsiga; hát, ezek szoktak lenni. Ja meg még a tepertős pogácsa; azt azért nem a többiekhez írtam, mert az nem olyan finom, de egyébként az is tudhat jó lenni, tehát jónak jó, csak a többiekhez képest nem olyan finom; tehát, ha lehet jobbat is sütni, akkor miértne azt sütnéd ? :)