Van itt valaki akinek vannak emlékei előző életéből vagy legalább ismer olyan embert akinek van? (Szkeptikusok kíméljenek)

Erre csak egy kis történetet válaszolok:

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

Te hiszel a születés utáni életben?

-Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is

azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is,

hogyan nézne ki?

-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.

Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp

nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De

mondok

én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a

köldökzsinór már most túlságosan rövid.

-De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínûleg minden egy kicsit

másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

-De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet

egyszerûen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös

zsúfoltság a sötétben

-Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de

mindenesetre meglátjuk a mamát, és õ majd gondoskodik rólunk.

-A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted õ mégis hol van?

-Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetõen élünk.

Nélküle egyáltalán nem lennénk.

-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát

nyilvánvaló, hogy nincs is.

-No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is

érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg

azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!