Számotokra mit jelent az önfejlesztés? Tényleg hajtani kéne magunkat egy jobb életért?

Azért kérdezem ezt, mert úgylátom a közbeszédben az önfejlesztést pidesztálra emelik és úgy látom általában a külső fejlesztésre, jobb frizurára, jobb végzettségre, jobb munkára, több pénzre és satöbbire értik. Az ilyen kapitalista álom kergetés válik alappá. Nem vagyok ennek a híve és megkérdőjelezek mindenféle hatalmi, hierarchikus játszmákat, nem hiszek abba, hogy valaki többet vagy kevesebbet érne a másiknál.

A valódi önfejlődés az általában magától szokott történni és akkor a legeredményesebb hogyha az embert olyan társaság veszi körül, akit/akiket szeret, nem érdekből, nem önzésből van abban a társaságban és így automatikusan fejlődik a személyisége. Párkapcsolatnál dettó ez a helyzet, hogyha a kapcsolat nem érdek érvényű akkor a két ember rengeteget változik és nem azért, mert annyira akarták a változást, hanem mivel a személyiségünk nem fix, ezért rengeteget változik akkor is az ember, hogyha nem akar fejlődni.

Miért ebbe a kategóriába tettem fel a kérdést? Nekem úgy tűnik, hogy ez az önfejlesztés olyan, mintha rivalizálni kéne másokkal és kimutatni, hogy mennyire vagyok jó, mennyire vagyok jobb a másiknál és ez szokta hajtani a párkeresést. Ez egy elidegenült hamis kép, mert valójában senki se jobb és rosszabb a másiknál, ezeket a hierarchiákat a máig fenálló tőkés rend termeli újjá és igazából pont ők vannak a változás ellen. Azzal etetve az embereket, hogy ez a kapitalista rend a természetünket szolgálja ki és ne akarjunk semmilyen változást, tekintsük úgy, hogy ennél még nem találtak ki jobbat és maradjon ez így. Ámen!

Több éve nem gondolkoztam így, más volt a személyiségem és elveszett embernek gondoltam magamat. Aztán a barátaimmal együtt elkeztdünk változni, nem tettünk ki ilyen-olyan célokat a korral együtt változtunk. Annakidején pl. amikor megláttam Marx szobrát nem értettem azt és a barátaim se, hogy minek állítanak fel egy ilyen tömeggyilkosnak szobrot. Aztán később elkezdtünk szimpatizálni a marxizmussal és rájöttünk arra, hogy Marxnak semmi köze nem volt a szovjet rendszereknek. Volt időszak mikor megvetettük a feminizmust, mert férfigyűlölőknek bélyegeztük őket, majd később rájöttünk arra, hogy óriásit tévedtünk és a feminizmussal is szimpatizálunk. Tehát a személyiségünk nem kicsit fejlődött.

Úgy látom, hogy az ilyen "fejleszd önmagad féle" mantrának nincs semmilyen létjogosultsága, mert mindenkinek azt kéne csinálnia, amiben örömét leli, érdekek nélkül. Ha érdek hajt valakit az korrumpálódik. Az a szomorú, hogy ez a rendszer a korruptságot és a pszichopátiát jutalmazza és ezért nem tartom ezt a mostani rendszert se jónak se emberségesnek.

Szerintem a filozófia az egyik legjobb személyiségfejlesztő, mert a szeretet mellett a gondolkozás is előre visz bennünket, amikor megkérdőjelezzük a hierarchikus beidegződéseket, társadalmi szokásokat, bérmunka létjogosultságát, magunkban ezeket és még több kérdéseket teszünk fel. Számomra ez az igazi görcsösségektől mentes önfejlesztés.