Tényleg annyira rossz választás lennék egy pasi számára?

31 vagyok, csinosnak mondott. Nem vagyok sem túl kövér, sem túl vékony, sportolok és nőiesen öltözködöm.

Hirtelen haragú vagyok ugyan, de ezt általában csendben, magamban rendezem le, csak ha tovább provokálnak, akkor robbanok.

Egyébként pedig kedves, hűséges típus vagyok, és akiket szeretek, azokért tűzbe mennék. A saját ismert társaságomban nagyon jól elvagyok, idegenek között viszont visszahűzódó és csendes vagyok. Bár úgy tűnik, hogy nagyszájú és határozott típus vagyok, valójában ez csak egy szerep, amit kénytelen vagyok magamra ölteni, hogy érvényesüljek. Sokat rágódom és vívódom magamban, de már csak azokat teszem szóvá, amik hosszú ideje zavarnak.

A látóköröm igen széles, érdekelnek a játékok, a mesterséges intelligencia és fejlesztése, az autók, a csillagászat és a pszichológia.

Én sosem korlátoztam egy páromat sem, sosem mondtam, hogy inkább velem legyen, mint a haverjaival és ne járjon el soha sehova, a kompromisszum híve vagyok. Féltékeny is egészséges mértékben vagyok, nem válok sárga szemű szörnnyé, míg okot nem ad rá a másik.

Ahogy végignézek a legtöbb ismerősöm kapcsolatán vagy a körülöttem élő nőkön azt látom, hogy én hozzájuk képest jóval harmonikusabb kapcsolatot tudnék adni a szeretett férfinak, mint mások.

Mégis megkapom,hogy nem vagyok az esetük, nem én kellek nekik, szóval a hiba mégis bennem lehet.