A mai férfiak nem költenek a nőkre?

A mai férfiak: ha meghív egy kávéra, fizesd ki magadnak, mert különben aranyásó vagy, de ne fizesd ki te a kávét valójában, mert akkor femináci vagy, és elnyomod a kis frusztrált lelkét.

Ha kegyeskedik meghívni egy kakaóra, akkor azonnal feküdj le vele, de ne feküdj le vele, mert krva vagy, de ha nem fekszel le vele krva vagy...

Emellett pedig vannak a normális férfiak, akik nem halnak bele, ha egyszer én fizetem a kávémat, vagy felesben fizetünk és nem sértődnek meg, ha munkáról beszélgetünk (mert tjok rá mennyit keres, azért mondjuk már el, mit dolgozunk...).

Ez egy eléggé komoly vita volt köztünk az exemmel (és nem hazudok, ez is belejátszott a szakításba).

Akkor jöttünk össze, amikor elkezdtem az egyetemet, ő meg már befejezte és 2 éve egy komolyabb cégnél dolgozott informatikusként.

Első randin mindent fizetett, utána felváltva - és ez így nekem teljesen ideális volt, én alapvetően ezt a rendszert támogatom. Bár néha fájt a diákmunkás fizetésemből kipengetni az összegeket, de szó nélkül megtettem.

Aztán összeköltöztünk az én egyik ismerősöm lakásába jelképes összegért (amíg ő külföldön van, addig legalább lakjon valaki ott mondattal). Konkrétan rezsivel (+közös költség) együtt fizettünk fejenként 35 ezret. Összehasonlításként az én fizetésem kb 100 ezer volt egyetem mellett, míg neki 400 ezer (nettóban mindkettő).

Lementünk vásárolni, ha én fizettem, akkor betett mindent a kosárba, letojva magasról, hogy én nem venném meg soha a 7000 forintos marha steak-húst, sem a speciális sajtjait, amiből 10 dkg 1500-2500 forint stb. Amikor jeleztem neki, hogy ő fizet az elején, akkor még 5 zsemlét se tehettem bele a kosárba azzal, hogy ennyi felesleges :D Minek akarok ennyit venni?! Húst? Dehogy veszünk most! A legolcsóbb (165 ft) dobozos tej nekem? Soha.

Ha azután jeleztem, hogy fizessen ő, hogy telepakolta a kosarat a vacakjaival, akkor azt sértődötten levágta az áruház közepén és otthagyott. Én meg csak pislogtam, hogy ezt értelmezni nem bírom. Utána vagy 3 napig nem szólt hozzám és sértődötten csapkodta a hűtőajtót.

Ajándékozásnál is hirtelen megjelent ez: míg ő adott egy csokit pl névnapomra, addig ő összeszorított szájjal meredt rám vagy látványosan szomorkodott, hogy nem a legújabb konzolos játék gyűjtői kiadását vettem meg neki cirka 45 ezerért, pedig ő azt annyira szeretné, többször mondta nekem stb. Ja, igen: konzol-függő volt. A retrótól a legújabbakig mind megvolt neki, az összes játék gyűjtői kiadásban (a dobozoktól egy idő után mozdulni se lehetett)...

Semmi jele nem volt ennek az összeköltözés előtt, előtte mindent felesben fizettünk és volt 2 konzolja, szerényen élt a szüleivel.

Randizáskor mindig én szoktam fizetni a hölgyek részét is, szerintem ezt így illik. Összeköltözéskor pedig nálam az a szabály, hogy a havi megélhetési költségeket felezzük. De attól, hogy már párkapcsolatban élünk, szerintem semmiből nem áll időnként meglepni a nőt egy virággal, vagy valami különlegessel. Nem azt mondom, hogy szórni kell a pénzt, hanem sokkal inkább fegyelmezettnek lenni a havi költekezésben - hogy ezáltal az ilyen plusz "kiadások" ne jelentsenek gondot a hónap végén.

Gattyán György mondta: "minden fillér, amit elköltesz, előbb-utóbb visszajön az életedben. Egy buszjegy ára is visszajön."

A barátok és a párkapcsolat terén ez különösen igaz.