Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek már túlvagyok rajta?
Még nagyon régen "szerelmes lettem" egy családos emberbe.
Ez az érzés több éven át tartott, majd látva azt, hogy ebből nem lesz semmi, kezdtem kitörölni a fejemből az egész szituaciót.
Mondanom sem kell nem ment egyszerűen. Alkoholista lettem és depressziós.
Mélységesen elítélem a megcsalást. A hányinger kerülgetett magamtól, hogy foglalt férfit szeretek. Még a mai napig felfordul ettől a gyomrom.:/
Mivel tényleg szerettem ezt az embert, az összes rossz tulajdonságait ismerem még így is....nagyon rossz volt látni a családjával együtt.
Aztán egyik nap már nem éreztem azt mint régen. Rájöttem, hogy nem is szeretem ezt az embert és rosszul lennék, ha elhagyná a családját.
Semmilyen hatással nincs már rám hetek óta.
A kérdésem az lenne, hogy ez már így marad?
Rettegek attól, hogy megint idióta leszek.
#19 Neki is olyan, mintha két személyisége lenne, de nekem mindkettő tetszett.
Valóban nem ismerem. A családja ismeri igazán.
Egy kissé üresnek érzem magam, hogy tényleg nem látom többé, de meddig húzzam önmagam hülyítését?
Akkor tudta meg valahonnan, mikor már régen gyerekei voltak.
Régen nem tetszett ennyire, úgy voltam vele, hogy párja van. Tiszteletben tartom.
Egyébként nem illünk össze.
És ő boldog a családjával. Az egyedüli áldozat én vagyok, de békét érzek és elfogadást.
Én úgy gondolom, hogy túlvagyok rajta!
Egyedül magamat sajnálom, hogy így alakult az életem.
Mennyi elb*szott emberi sors van, és mennyi szép élet...
Nem viszonozta, de ettől szimpatikusabb lett.
Remélem az én férjem is ilyen lesz más nőkkel szemben.:D
Én fiatalabb vagyok, közel a 30hoz, ő meg a 40-hez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!