Szerintetek egy párkapcsolatban vagy házasságban létezik feltétel nélküli szeretet?

Pszichológusok is mind ezt mondják, vagyis nagyon sok cikkben olvastam és előadásban hallottam més nekem is logikus, hogy csak az anyukád tudott feltétel nélkül szeretni mielőtt megszülettél és amíg nem szakadsz el tőle fokozatosan. Ezt más relációban sajnos hiába keresi már az, aki ott (leginkább olyan 2 éves kor előtt) nem kapta meg. És hát sajnos nagyon sokan nem kapják meg, aztán a párjuktól várják, hogy a kötődési bajukra gyógyír meg anyjuk helyett anyjuk lesz. Nem, felnőttként már magadnak kell szeretned önmagadat ennyire, vagyis a felettes énednek, a beépült szülőnek az ösztön énedet, azaz a benned lakó gyereket. Akiben ez megvan, jól működik, az nem fog ezen kattogni és tesztelgetni a másikat, hogy de akkor is szeret-e, ha önmagam vagyok vagy mindjárt le fogok bukni, hogy nem is érdemlem meg (és ezért előre rettegek, utálom vagy pláne bántom őt vagy pont le akarom fizetni). Az fel meri vállalni magát és azt, hogy a másiknak pont annyi önálló akarata van, hogy kapcsolódik-e ehhez vagy sem, mint nekem. Nem pedig ilyen elvárásokkal kezd bele már az elején, hogy legyen a másik kb. Jézus felé, amikor még nem is ismerik egymást, különben gonosz. Nem gonosz, hanem joga van a saját szempontjaihoz, a saját vágyait megvalósítani a saját életidejében. Egy párkapcsolat nem olyan, hogy bárkit elfogadok és később sem lesz olyan. Még barátnak sem fogad el az ember bárkit.

Az meg tök más, ha csak ismerkedtek, mint amikor már több évtizede együtt vagytok és ezernyi dolog összeköt lelkiek és anyagiak. Még olyan tárgyakhoz is jobban kötődik az ember, amikhez sok emlék fűzi, na ugyanez lehet az emberekkel is.

"Az meg tök más, ha csak ismerkedtek, mint amikor már több évtizede együtt vagytok és ezernyi dolog összeköt lelkiek és anyagiak. Még olyan tárgyakhoz is jobban kötődik az ember, amikhez sok emlék fűzi, na ugyanez lehet az emberekkel is."

Na ezért vagyok megborulva. Mert otthagyott egy "jobbért"!

Engem annyira letaglóznak ezek a gondolatok, mert Disney szintű romantikus vagyok, még nekem is sok, amit itt sokan leművelnek, hogy a romantikus szerelem mindenek felett áll, vagy ott kéne állnia.

Az emberek minden témában pesszimisták, vagy maximum realisták, de nincsenek ilyen óvodás szintű, gyermeteg elképzeléseik, mint a szerelem kapcsán. Ha nem szopsz, nyalsz, nem vagy szerelmes, ha edzés után nem tetszik a testszaga, utálod, ha nem tetszik 50 kg plusszal, az nem szerelem... engem ez mindig ledöbbent.

Én nem szeretném, ha a párom feltétel nélkül szeretne. Az szerintem nem szeretet, inkább valami függés vagy rajongás vagy félelem, de szeressen azért, aki vagyok. Ha feltétel nélkül szeret, akkor lehetek bárki más. Akkor nem engem szeret.

Ha feltétel nélkül szeret, akkor ledobhatod az álarcaidat kiscsillag.

Pont ez a lényege.

Feltétel nélkül: Büdös a segged szarás után.

Feltétellel: Büdös a segged szarás után, de nyomsz rá parfümöt.

Ennyi a különbség!

"Ha feltétel nélkül szeret, akkor ledobhatod az álarcaidat kiscsillag."

Nem álarcokról beszéltem, de sokat elmond, hogy erre ugrott az agyad. Arról beszélek, hogy ha feltétel nélkül szeret bárkit, akkor nem számítok, mint ember. Ha szereti a humoromat, az egy feltétel. Szeresse is. Ha neki mindegy, milyen vagyok, akkor neki nem én kellek, lecserélhető vagyok bármelyik másik nőre a világon, mert neki nincsenek feltételei.

Így már érthető?