Elmagyarázná valaki, hogy mégis mi a franc az a szerelem?

Most mondok olyat, ami eddig még nem hangzott el (talán sehol :D). A szerelem félig-meddig tudatos. Tudatos, mert tudod, mire vágysz, tudod, mik azok a tulajdonságok, amiket szeretnél a másik emberben, aki veled van, tudod, milyen színű haj tetszik ésatöbbi. Ennek nincs különösebb oka, elővehetnénk az evolúciót, a genetikát, de az már nagyon más témakör lenne.

De persze korántsem elég, hogy valaki kedves, meg netán szép. A kulcs az egyénben van. Mind a kettőben. Nincs átlagember, mindenkinek vannak mindenféle egyéni specifikációi, és aki a legjobban illik hozzád, az iránt a legvalószínűbb, hogy érzel valamit. Itt jön a másik rész, a tudatalatti. A tudomány jelenlegi állása szerint a tudatalattink rengeteg felfedeznivalót tartogat, és rengeteg dologban befolyásolja az életünk, meg hogy kik is vagyunk igazán. A tudatalatti adja az érzéseket, azt a bizonyos szikrát, amiről sokan beszélnek, amit én is tanúsítani tudok. A tudatos és a tudatalatti döntések együttese teremti meg a szerelmet. Nálam úgy, hogy ha jól érzem magam vele, tetszik külsőre, és alkalmasnak találom arra, hogy le tudjam élni vele az életem, akkor bumm (: De ez nem olyan sűrű, mint amilyennek látszik. Eddigi 19 évem alatt, mondhatni másfélszer fordult elő.

Az meg hogy "miért pont ő, miért nem egy másik?" rossz kérdés. Ha a másik lehetne arra is ugyanúgy mondhatnánk, hogy miért pont ő, és ez az egész csak egy körbekörbejáték, aminek nincs túl sok logikája. A válasz a miért-pont-ő?-re az emlékek. Az idő linearitása miatt minden pillanat csak egyszer történik meg, úgy is mondhatnám, "egyszer élünk", és erősen korlátozott a minket körülvevő emberek száma, aki a szerelmünk lehetne, ezért hát azt, hogy "leg" meg "egyetlen" nem globálisan kell érteni, hanem egyénre szabva. Aki épp ott volt az életünk bizonyos szakaszaiban, az lesz Ő, hiszen egyszerűen nincs rá lehetőség, hogy más legyen. A tartós házasságok is ennek köszönhetőek, hiszen hiába tűnik fel egy "jobb", a meglévőnek ott vannak érvként a közös emlékek. És az, hogy csak egy első van. Meg csak egy második. Meg csak egy harmadik.

A szerelem híres bajokozó tulajdonsága pedig azért van, mert az embereknek nincs meg az összhang a tudatuk, és a tudatalattijuk között. Nem ismerik elég jól magukat, ezért szeretnek bele olyanba, akibe "nem kéne, nem lehet", esetleg a tudatalattijuk állatiasabb, hedonistább fele uralkodik. Hiszen senki sem mondta, hogy a tudatalatti tévedhetetlen és hibátlan :D

Ez csak egy elmélet általam. Ha tudnánk, mi is a szerelem pontosan, már rég szintetizálhattuk, irányíthattuk volna. De ez még az élet egyik nagy megválaszolatlan kérdése (: Amire márpedig van válasz, hiszen a jelenség létezik. Természetfeletti nem lehet, hiszen a természetben van jelen, nem pedig valahol felette, a szimpla kémia magyarázat sem klappol teljesen, mert akkor meg akárkibe szerelmesek lehetnénk. Úgyhogy az a bizonyos szikra okozza a gondot, amit szerintem a tudatalatti hoz létre, és ez egybevág azzal, hogy a tudatalatti egy elég homályos rész a tudományban.

Mi meg csak egyszerű emberek vagyunk, nem biztos, hogy sokat nyerünk azzal, ha mindenre görcsösen akarunk rájönni, ezért ha van rá lehetőség, akkor élvezzük ki, és közben ne ártsunk senkinek (:

utolsó előtti vagyok..nem hinném magam szánalmasnak. és a párom nem nagy és maci, hanem olyan magas mint én és talán nálam egy kicsit vékonyabb is.nem a fizikai biztponságérzésről beszéltem, hanem valami hihetetlen nyugalomról, és jóhelyenvagyok érzésről ami mindig bennem van vele. és nem, nem jön egy másik aki miatt ezt feladom...lett volna rá jelentkező, de nem.

és tudod lehet h szánalmas ilyen kis dolgokban látni a szerelmet, de azért hétköznapok ilyen kis dolgokból állnak...és mi van ha nincs ott melletted az illető, akkor hogy lépnek életbe az ösztöneid? ha nem érzed nonstop az illatát stb? pedig szerelem akkor is van. és amit az utsó mondott, a tudatosság, na az különböztet meg minket az állatoktól, akiket csak az ösztöneik vezérelnek (tisztelet a kivételnek, pl a nyári ludak egy életre választanak párt, vagy a csikóhalak). én szeretek mindent bonyolítgatni, de ezt nem akarom...a szerelmet és a szeretkezést nem...ott nem gondolkodni akarok elsősorban, hanem érezni. és ha ez szánalmas, akkor szánalmas, de én boldog vagyok és nem az okokat keresem.

nekem még így több mint 2 év után is izgalommal telik a találkozás eljövetele...

*L

Sokan gondolkodna úgy, hogy a szerelem egy magasztos dolog. "A szerelem nem ismer akadályokat."

Pedig ez egy humbug filmekben, mesékbe létezik csak. A szerelem nem több az agyban lejátszódó vegyi folyamatok egyike. A fajfenetartási ösztönön alapul. Nagyon jónak érzi az ember földöntúlinak, csodálatosnak (jó szó erre még a magyarba se létezik leírhatatlan érzés), de közben nem az egész nem több mint ha az ember elmegy WC-re iszik vagy eszik egyet. Bár szerintem a gyakorlati része igazából stratégia és ha nincs esélyed dobd be a törülközőt!

Jajj, amiket itt összehordtok páran, hogy hormonok meg testi vágy stb... ennek köze sincs a szerelemhez. Ez fellángolás. A szerelem több, mint hogy két fél "bejön" egymásnak és jól elvannak együtt. Ez a baj, hogy sokan így ugranak egy kapcsolatba, hogy összeakad valakivel aki jófej meg tetszik neki, akkor 1 hét múlva már járnak, holott ennyi idő alatt képtelenség megismerni a másikat, akkor mégis kibe szerelmes? Hát igen, nem abba, akinek gondolta az elején, de mivel nem ismerte így nem tudhatta, és pár hónap múlva derül ki, hogy teljesen más, mint a fejében lévő ideál. Így vége. Ezért tart sok kapcsolat hetekig/hónapokig (főleg tizenévesek körében), mert egyszerűen elsietik, elbagatelizálják, keverik a szerelmet egy egyszerű kis fellángolással, beleélik magukat, de kiderül, hogy Vele nem működik, mert nem olyan mint amilyen az elején (holott olyan, csak mivel nem adtak elég időt, hogy megismerjék a másikat így nem látta) és így csak fájdalom marad. :(

Egyébként megmagyarázni én sem tudom, hogy mi az, de tényleg szükséges volna? Ugyanígy azt sem tudom megmagyarázni, hogy mi az élet, mégis élek, értelmét látom. :)

A kulcs talán az, hogy tiszta szívből érezni kell, és nem szabad elsietni.

Bocs, ha az eleje kicsit kioktatósra sikerült, nem állt szándékomban. :)

Utolsónak tényleg nagyon sok mindenben igaza van.

De...ha nem lenne szex, akkor fogadjunk, hogy egy db párkapcsolat sem létezne,ugye?