Elmagyarázná valaki, hogy mégis mi a franc az a szerelem?

A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló komplex vonzalom.

A másik ember egész lénye alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki közösség harmóniáján át, a nemi vágyakozásig bezárólag, - mindent magába foglal.

A szerelem, jellegénél fogva sóvárog ?szerelme tárgyára?, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya!

Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad.

Ez lehet talán a definíció, és a rövid jellemzés.

Ezek után leszögezhetjük: a szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen, és ennél fogva egyetlen ember sem érdemli meg, hogy ilyen megalázó helyzetben, tartósan megmaradjon!

Ezért ? ha ilyen helyzetben vagyunk -, leghasznosabb, ha mindezt tudjuk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne olyan embert tüntessünk ki szerelmünkkel, aki nem méltó rá. A szerelmünkre való méltóság első jele pedig, - a viszonzás!

Röviden fogalmazva: aki nem viszonozza szerelmünket, az nem is érdemes rá, így az egyoldalú szerelem nem csak értelmetlen, de jellegénél fogva arra is méltatlan, hogy megkínozza áldozatát.

A szerelem célja tehát a beteljesülés, és amennyiben beteljesül, úgy két embert elválaszthatatlanul össze is köt.Más szóval a szerelem két ember kapcsolatát összekötő gazdag érzelem, mely a feleket minden területen összekapcsolja. Ez, a szerelem ideális állapota.

Szíve mélyén mindenki erre az ideális állapotra kívánkozik. Senki sem arra vágyik, hogy ne viszonozzák szerelmét, és mindenki azt kívánja, hogy ne csak ?választom azt, aki jut nekem? alapon találja meg partnerét, hanem a ?Nagy Ő?-re akadjon rá, akivel boldogságban élhet majd minden területen, egymást betöltő kapcsolatban.

Kedves kérdező:

Először azt mondtad, hogy akarsz érezni "inkább hagyatkozol az érzéseidre" Utána azt mondom, hogy értelmetlen akkor most magadat nevezed értelmetlenek? Hát igen az érzelemmel szemben ott van mindig az értelem én az értelemre halhatok ami általában az, "hogy úgy sem kellek neki" ennek van egy jó és egy rossz következménye a jó, hogy nem égsz be, hogy olyan busz után futsz ami nem vesz fel a rossz pedig az, hogy emiatt benned marad a kétely, hogy mi van ha mégis összejött volna biztos,h ogy jobb lett volna. Én mint 16 éves "fiatalember" azt mondogatom magamba ez nekem nem kell majd a munkámban fogok beteljesülni. A kérdés az, hogy akarom e ezt? Vagy inkább halhatnék az ösztöneimre? Mindenesetre sokszor tanácsos elnyomni ezeket az érzelmeket. Érdekes kérdések és szerintem mindenkiben fel is merülnek.

kedves utolsó fiatalember:)

nagyon sokan vannak úgy hogy az értelemre hallgatnak...miért? mert okosnak gondolják magukat, és erősnek, és akármi, de közben gyávák. az értelem mögé bújnak, h.ülye blablák mögé, hogy hormonok és ösztönök és semmi más, hogy csak sz.ar leheta szerelem. hogy csak azért van h a testi dolgok kielégüljenek. tudod miért gyávák? azért mert az aki szerelmes az tényleg elveszti egy picit az eszét. támadhatóbb lesz, sebezhetőbb, érzékenyebb...mondjuk úgy konkrétan céltábla lesz lőjj ide felirattal.a bátrak ezt bevállalják és kockáztatnak, majd vagy minden összejön nekik és szerelmesek lesznek és boldogok, vagy nem jön össze és ideig óráig jó aztán elromlik. szerintem a szerelem az egyik legszebb érzés, az egyik legjobb dolog, és olyannal szeretkezni akibe szerelmes vagy szintén csodálatos. de van amikor fájnak bizonyos dolgok...egy szakítás mondjuk ritka rossz érzés...de fel lehet úgy is fogni, hogy tanul belőle az ember.

és azzal h a munka majd helyettesíti, magadat áltatod, ugyanis a munka nem vár haza és nem ölelget ha szarul vagy például.

21 L