Igaza van ebben a szüleimnek? Tényleg boldogtalan lesz a házas életem ha fiatal koromban nem fekszem le sok lánnyal? 18F

[link]

Mer a szex nem múlandó?? Egyáltalán megértetted te, amit eddig írtam? "minél többet tudsz magadénak, annál nagyobbat fogsz egyszer veszíteni. " Azaz ne legyen semmim, mert azt úgysem veszítem el?

Nem, nagyon nem értesz te engem. Nincs sivár életem, és nem is tervezem, csak egész egyszerűen MÁST tartok érdekesnek, mint te. Vágod? És mivel különbözünk, ami nálad beválik, az nálam nem biztos, és fordítva. És nem azért mert valaki elnyom, vagy én magamat, hanem egész egyszerűen ilyen vagyok, és kész. És rajtunk kívül is még sok különböző fajta ember létezik, ezért nem lehet általánosságban beszélni semmi emberiről.

Már az elejétől fogva csak annyit mondtam, hogy a kérdező srác _ő maga_ jöjjön rá arra, hogy _ő maga_ mit akar, és azt tegye, ne azt, amit _más_ akarja, hogy tegyen. Ha végül arra jut, hogy mégiscsak úgy lesz boldog, ha "kiéli magát", hát akkor tegye! De ha tévedett, akkor nem lesz úgy boldog. Ahogy fordított esetben sem. Önmegismerés!! Aki bonyolultabb egy faéknél, annak szüksége van rá. Aki nem, annak meg elég, ha lemásolja, amit más csinál.

# 20

Már írtam: megvan a magam szórakozása, elvagyok én vígan. Kivéve a hülyeségcsinálást, ezt sosem értettem, a hülyeség pont azért hülyeség, mert nem jó, káros, de minek ártsak magamnak szándékosan? Hogy tanuljak belőle? Tanulni tudok anélkül is.

De a szex is mulandó, csak amikor elveszíted, akkor kapsz másikat helyette. Lehet jobbat ...

Ha egy otthont veszítesz el, egy "élés kamrát", egy egzisztenciát, stb. azt nem pótolod olyan könnyen. Annak a hiányán nem fogsz túllépni egyik napról a másikra.

Önmegismerésről nekem ne papolj, ahány évet én meditációval, jógával, agykontrollal foglalkoztam és ahány pszichomókussal beszélgettem, terápiáztam, és ahány tréningen részt vettem, kevés embernek van olyan önismerete mint mára nekem, ezt hidd el!

"Tanulni tudok anélkül is."

Itt buksz meg az életben. Csak amit megtapasztalsz azt tudod. Anélkül nem tanulsz, anélkül nem tudod miről beszélünk. Az elmélet az életben lófüttyöt nem ér.

De hidd el nem beléd akarok kötni! Én értékelem az olyan értékrendet mint a tiéd. Csak nem tartom életképesnek. Elmélet ... ami a gyakorlattól piszok messze van. De majd ez lesz a Te "nagy tanulásod" egyszer.

Tudod nekem mindenem megvolt amit Te felsoroltál: minden körülmény és mindet a két kezemmel és az eszemmel raktam össze. Volt hol lakni, volt mit enni a gyerekeimnek és ennél sokkal több is. Egy fuvallat és annyi maradt, amivel a híd alá lehet menni. Most megint megvan nekik minden, úgy, hogy nem is tudták, hova jutottam. Mert azonnal előteremtettem újra, hogy ők ne érezzék meg. Tudod ebben a tyúkszaros életben mindent végigjártam á-tól z-ig, amit lehet és úgy, hogy mindig voltak mögöttem valakik, akikért mellette felelősséggel tartoztam.

Ezek után/mellett azt mondom neked, hogy Te csak papolod az idealizmusod és gőzöd sincs a való életről. A való élet értelme: a sör és a pina!

Mert ha mindent elvesztek, a szex majd kárpótol? Mondván azt úgyis kapok könnyen... minek építsek fel bármit, ha lehet dugni? Vagy mi a lényeg? Építkezni érdemes, még akkor is, ha elveszthetünk mindent, igen, ez is bennevan, de a szexképességünket is elveszthetjük, csak egy metszőolló kell, egy nyisszantás, és oda az élet értelme. Ha volt sokmindenünk, de elvesztettük, az még mindig jobb, mintha soha nem lett volna semmink, már csak matematikailag is, nagyobb a függvény alatti integrál, így többet ér.

Aztán megint nem vágom, mire akarsz kilukadni... mégiscsak felépítetted az életed, hogy jön ide a szex? Netán szexmunkásként dolgoztál titokban? Sör és pina, ja... úgy tűnik az a fuvallat még valamit elvett, csak még nem tudatosult benned...

A te önismeretedről meg egy centit nem papoltam, végig a kérdezőnek beszéltem.

Ja, és tudod, van egy olyan mondás, hogy az okos más kárán tanul. És már z emberi civilizáció is eljutott egy olyan fejlettségi szintre, hogy nem kell minden egyes dolgot egyénenként újra meg újra átélni, hanem át tudjuk adni egymásnak a tudásunkat. Ez is egy olyan dolog, ami megkülönböztet minket az állatoktól. Nem kell megmérnem az elektron töltését személyesen, hogy tudjam mennyi. Nem kell megcsalnom a barátnőmet csak hogy tudjam, hogy az rossz. Nem kell mással hemperegnem, csak hogy tudjam, hogy a barátnőmmel jó. Merem feltételezni, mivel nem unott arccal ülöm végig, és nincs hiányérzetem... minek keressek mást? Miért jó az, ha elrontok valamit, csak azért, hogy megjavíthassam? Nem rendet csinálni nehéz, hanem fenntartani.. és én fenntartani igyekszem. _Csak azért_ mert te mondod, nem fogok aszerint cselekedni. És _csak azért_ mert pár dolgot átéltél, még nem leszel automatikusan valami orákulum.

Még mindig csak ugyanazt tudom mondani, mint a többi szerencsétlen flótásnak: fogadd el, hogy nem vagyunk ugyanolyanok.

de azért ez 1 kicsit durva :D

"A való élet értelme: a sör és a pina!"

Mindegy, felesleges ezen agyalni, mert Te pont annyira ragaszkodsz a Te nézetedhez, mint én az enyémhez.

Csak két dolog, ami nálad hibádzik:

1., Azzal ha megcsalod a barátnődet nem azt fogod megtudni, hogy az rossz. Hanem az érzést, hogy milyen amikor megteszed. Még ha Ő nem is tudja, de magadban azt az érzést, lelkiismeret furdalást amit akkor érzel, azt soha nem mondja, vagy írja le neked senki. Azt csak akkor tudhatod meg, ha megteszed. (Félreértés ne essék, én nem csalok meg senkit, ez csak példa értékű).

De mondhattam volna volna azt is, hogy megtanulhatod, hogy az áram ráz, de kur.vára fogalmad sem lesz róla, hogy milyen érzés, amikor megb@sz a 220, amíg rá nem markolsz a fázisra. (Ez viszont már megvolt nekem :-P ) És ne ámítsd magad: az érzések nem tanulhatóak, csakis tapasztalhatóak. Mivel érzések: érezni kell őket.

2., Ok! Legyen! Mea culpa! A Te szemléleted a nyerő. Csak egyet mondj meg nekem: az, hogy neked vannak fontos dolgok az életben (vagyon felhalmozás, javak harácsolása, egzisztencia), ezek miért zárják ki, azt, hogy közben dugj??

Tehát én is dolgoztam 12-16 órákat és aludtam 3-4-et éveken keresztül, mert az volt az elsődleges dolgom. De azért simán naponta 1-2 dugás belefért. Miért zárja ki esetedben egyik a másikat? Egyébként költői a kérdést, tudom a választ: akik a frusztrációik miatt képtelenek kapcsolatokat teremteni, ők szokták idealizmusba bújtatni a balf@szságuk.

1. Elég empatikus vagyok, jól bele tudom élni magam sok helyzetbe, főleg a rosszba, lehet pont ugyanazt nem élném át anélkül, de tudnám, mire számítsak, ha mégis megtenném. És hát, tényleg nem jó... na meg ezért sem szeretek katasztrófafilmeket nézni, csak ha épp mazo kedvemben vagyok (:

Más kérdés, hogy van nekem erre szükségem, hogy kipróbáljam? Van arra szükségem, hogy megcsapassam magam az árammal? Nem, nincs rá szükségem, nem leszek azzal előrébb, ha tudom milyen áramráztának lenni.

2. Kizárja? Soha nem mondtam olyat, hogy kizárja. Semmi nem akadályoz meg az életben (remélhetőleg), hogy majd jókat dugjak. Erről szó nem volt. A gond ott van, hogy te azt mondod, hogy _csak_ a dugás a számít, és hogy ez a _leg_fontosabb. Én meg csak annyit, hogy nem. Nem azt, hogy nem fontos egyáltalán.

Meg még annyi a különbség kettőnk közt, hogy míg te aszondod, hogy márpedig mindenki csinálja azt, amit te mondasz, én csak annyit, hogy a sok lehetőség közül válassza ki a számára megfelelőt (: