Nő nélkül lesz belölem valaki?

Most államvizsgáztam bme gépészen. 5 év alatt küszködtem magam végig az alapszakon. Nyelvvizsgám sincs. A nőhiány meg a rossz nevelésem miatt hamar bevágódtam egy szép depresszióba. 2 év pszichoterápia. Végülis lett csajom 1 évre, de tök véletlenül. Silány kapcsolat, vége lett szeptemberben. Elkezdtem csajozni, nöket leszolitani vakmeröen, és minél tovább jutni velük. 9 honap alatt kinött valamiféle önbizalmam, amit mindenki észrevett rajtam, de mivel sexuális életem továbbra sem lett, igy megint visszazuhantam a depresszioba. Újból félek emberek között, noha pár honapja még akkor is odamentem lányokhoz, ha 5-6 fiu volt körülöttük (hozzáteszem teljesen ártalmatlan, béna fiuk, akik nem mernek csajozni).

Most kellene, hogy állást keressek. De nem tudom hasznát venni a felhalmozott önbizalmamnak, ugyanis az ellillant. Lesz igy valaha munkám? Ha lenne is, biztosan nem lennék képes helytállni, mert mrá az egyetemen sem voltam képes a nöhiány és a depresszio miatt. Amikor volt a csajom, akkor volt életkedvem, tenni akarásom, éjjel nappal hajtottam magam a tanulásba, megugrott az átlagom is rendesen. De nemi élet, elfogadás nélkül nem érzem magam embernek. Nem vagyok hajlando addig semmit kezdeni az életemmel, amig nem tudok becsajozni! Egész életemben csak erre várok, hogy "JÖJJÖN VALAKI"...de nem jön. Sok mindent megtettem már. Átlag heti 2 lejárás éjszakai szorakozohelykre, rengeteg nö megszolitása, kavarászás velük. Telefonszámok, facebook nevek, smárolások, sötét helyen matatások. Egy lány sem jött velem haza dugni. Sőt még késöbb sem. Teljesen ugy érzem magam, mint aki jár dolgozni, de nem kap fizetést, mert a munkája nem termel kézzelfogható hasznot, habár végigdolgozza a munkaidőt.

Kezdek összeveszni a családdal is. Anyámék torz nevelést adtak. Mai napig kerülik a felelösséget amiért elrontottak. Apám azzal ocsárol, hogy azért vagyok ilyen, mert csak ülök a gép elött, és nem járok társaságba. NEM A F@SZT! Sajnos annyira prüdnek neveltek, hogy nem birom a pofájába orditani, hogy baz dmeg smároltam 30 lánnyal szeptember óta, nekem ne pofázz arról, hogy nem járok társaságba, mert nem minden ugy van ahogy te gondolod köcsög!

Anyámnak meséltem a depressziomról, meg a bajaimról. Csak sirt, aztán el lett temetve a téma ujra évekig.

Mivel ijesszek rájuk? Vágjam fel az ereimet? Ugorjak dunába? vagy csak kérdezzek rá, hogy szeretnétek unokákat boozikáim?

van egy lakásom pesten. Keresztanyámtól kaptam. CSAk annyi lenne a dolgom, hogy fenntartsam magam ott abban a lakásban, és jol képenröhögjem az itthoniakat, hogy már nem szolnak bele a dolgomba. Mitöbb bosszut álljak rajtuk. Hogy sirjanak legalább egyszer ugy mint ahogy én tettem évekig.

De szuper nevelésük ügyesen elvágták minden utamat a normális élettöl. Mert még munkám se lesz. Max valami fusi meló minimálbérért. Álmodohzom itt 150 ezer forintos fizetésröl, ami ugy gondolom még nem is lenne olyan pofátlan a végzettségem miatt, de még ezért is meg kellesz küszködnöm.