Mennyire lesz pocsék életem, ha ilyen maradok? Van ezzel más is így?

Szóval meglehetősen tutyi-mutyi vagyok,egyszerűen határozatlan,ilyenek,h boltban leverem a fél polcot,elejtem az aprót fizetésnél,a kabátom beakad az ajtókilincsbe,ezek nem egyszerre történnek,hanem külön-külön,de elég sűrűn,nem tudok megszerelni semmit sem,mert fogalmam sincs,hogyan kezdjek hozzá,mondjuk fater lelépett már régen,szóval nem volt senki,aki bármiben segített volna,amolyan Chandler Bing-típus vagyok,csak nem olyan vicces,mert hát a valóság nem is lehet vicces.

Gondolom nyilvánvaló,h lánynak még közelében sem jártam,még puszi is csak rokonnal volt.

Sztem amúgy nem vagyok csúnya,bár helyes sem,inkább még éppen nem ronda kategória,egyszer volt,h egy üzletben azt hittem egy lányra,h ő is eladó,és odamentem,h tudna-e segíteni,de csak vásárló volt ő is,viszont meglepően kedves volt,meg végig mosolygott,pedig szép volt,amolyan bombanő,de nem gunyoros volt,hanem mintha várta volna,h beszélgessünk,csak nem jutott eszembe semmi,így eljöttem,de lehet csak én hiszem,h akart volna valamit.

Szóval eléggé rosszul áll a szénám,fogalmam sincs,minek tanuljak tovább,mi értelme bármit is megszerezni,ha képtelen vagyok megosztani valakivel,mivel totál fogyatékos vagyok ilyen téren.

Este mindig sírhatnék vagyok,,de mások előtt nem,csak mikor nem látnak.

És hát igen,az öngyilkosság is sokszor felmerült bennem,csakhát még azt sem tudom hogyan kell hurkot kötni a kötélre,h működjön,gyógyszert meg nem tudom,hogyan szerezhetnék,a késtől meg félek.

Igazából csak annyi hülye kérdés van itt,gondoltam én is kiírok valamit,sztem elsem fogják olvasni,mert kicsit hosszú lett.