20 éves fiú vagyok, depressziós. Fogalmam sincs, én mit tudnék adni egy lánynak, és úgy érzem, még jó ideig nem lesz barátnőm. Mit csináljak?

Nyilván hátránnyal indulsz a "többiekhez" képest, de ettől még nem vagy elveszve. 20 évesen még egyáltalán nem késő talpra állnod! Van egy személyiséged, egyéniséged, azt kell csiszolgatnod. Biztos vannak dolgok, amiket szeretsz csinálni, legyen egy ilyen dolog a kiindulópont ahhoz, hogy mit tanulj. Ha nem is jön össze, addig is legalább elfoglaltad magad, csináltál valamit, és ez is segíthet az énképed javításában.

A lányokkal kapcsolatban meg... "erő, önbizalom, dominancia, rosszfiúság, titokzatosság, humor"

A "rosszfiúság", az önbizalom és dominancia egyvelege. Gondoltam ezt jó, ha tudod. Nehogy "rossz" akarj lenni, ha az említett kettő tulajdonság már megvan. :)

Ne erőltesd ezeket a dolgokat, hanem hagyd, hogy kiépüljenek benned. Férfiként kell viselkedned, ami nagyjából annyiból áll, hogy ha kell kiállsz magadért és udvarias vagy. Nem kell ezt annyira túlmisztifikálni. Amelyik lány azért nem jön össze veled, mert 20 évesen még nem volt barátnőd, az olyan is.

Nem mondom, hogy könnyű lesz, de ezen csak magad tudsz segíteni. Pszichológus sem tud mit kezdeni veled, ha te magad nem állsz készen a változásra.

Miben találsz örömet? Netezés, filmezés, sorozatok, gondolom ilyesmi, jobb esetben zenélés, mint általában a zárkózott fiatalok manapság. Én 18 vagyok, jól elvagyok emberek között, a társaság középpontja is lehetnék, mert okos vagyok és vicces (fact), de szánalmasnak tartom az egész bulizós/beb;szós/pózolós, facebookra posztolós "kultúrát". Láttam több régi ismerőst kamaszként átmenni visszahúzódó gyerekből bulizó hülyegyerekbe, és sokáig próbáltam meggyőzni magam, hogy nekik lehet igazuk és nem lehetek ilyen aszociális, változtatnom kell. Pár bulit meglátogatva rájöttem, hogy nincs igazam, ténylegesen undorodom az egész s2arságtól. Lányokkal kapcsolatban hasonló a helyzet, nem értem azokat, akik képesek szabadidejük nagy részét elcseszni olyan emberekkel akiket utálnak, személyiségüket deformálni és közben mindehhez jó pofát vágni, csak azért hogy puncihoz jussanak. Ha akarnál biztosan tudnál nyújtani dolgokat egy lánynak (mert mindenki tud jópofa és kedves lenni, meg másokat bullshittel etetni, ha nagyon akar, és a kapcsolatok jó része erről szól), de ehhez lehet, hogy ki kell lépned a komfortzónádból, tehát ha úgy érzed, szükséged van egy nőre akkor hajrá, LEHET formálni tudatosan a személyiséget, és ha akarsz, akkor lehetsz egy nyílt, barátságos, jókedvű ember (dominanciát és önbizalmat viszont nem érdemes erőltetni). Inkább azon gondolkozz el először, másoktól mit vársz és azon, mit tudnak nyújtani neked. Én úgy látom nem éri meg kapcsolatokat kialakítanom (persze lehet mondani, hogy csak gyáva vagy kényelmes vagyok). Miért kéne neked teperned egy lányért? Miért akarsz egyáltalán "megszerezni" egy csajt? Mert menő lennél tőle, mert meg akarod húzni? Biztosan megérné? Én addig vagyok motivált kapcsolatot kialakítani lányokkal, amíg áll a farkam, praktikusabb elűznöm ezt a gondolatot rárántással vagy hideg zuhannyal.

Az ilyen emberek vagy találnak egy hasonló párt, vagy felvesznek egy maszkot, akár menőnek is számíthatnak kis idő elteltével, vagy kielégülnek a munkával és/vagy a hobbikkal, választanak vagy elfogadnak egy-egy lehetőséget, ezzel vagy elégedettek, vagy nem, lehet, hogy utálni fogják magukat a halálukig, lehet hogy nem. Aztán meghalnak, mint minden más élőlény, az agyukban tárolt információk megsemmisülnek és biokomposzt lesz belőlük, ami megint csak feleslegessé teszi az egész s2arságot mindegyik oldalról. Nagy képet nézve minden értelmetlen, logikával nem lehet megközelíteni az életet, találj pár célt (nem feltétlenül kell egész életre szólónak lenni) és azért mert csak hozzáállással mehetsz előre (pl. tegyek meg mindent egy jobb világért, legyek gazdag, legyek egyedi és menő, tegyek minél több embert boldoggá, legyenek büszkék rám a szüleim, éljek úgy hogy a mennybe jussak, érjem el a nirvanát, legyek mintaszerű munkaerő), az önmarcangolás ezt követve elkerülhető, kapaszkodóknak jók, ha elvagy az ürességgel akkor nincs rájuk szükséged (de nyilván nem vagy el, különben nem írnál önmarcangolásról), én szeretek szórakoztatva lenni (sorozatok, filmek, netezés, sajnos viszonylag igényes vagyok úgyhogy annyira nem könnyű), mások előtt meg menőnek próbálok látszani, mostanában ezzel a kettővel zárom ki az ürességet (üresség - nem az, amit akkor érzel, amikor egy csajt aki tetszik egy meglátsz egy másik fiúval, hanem az, amikor megpróbálod felfogni a végtelent és rájössz, hogy egyrészt nem vagy rá képes, másrészt minden felesleges). Logikai bukfenc több is van a leírtakban, meg annyira nagyon mély akarok lenni, hogy már nem is látjátok honnan írom, nem teljesen őszinte, hülyeségek is lehetnek benne, nyilvánvalóan szubjektív, valamilyen példának (rossznak vagy akár jónak) talán megfelel.