Mennyi ideig tart míg valaki feldolgozza a felesége halálát? Hogyan csábíthatnám el? Milyen trükkök vannak, hogy elfeledtessem vele?

Én is végigolvastam a kommentek hadát... Érdekes volt... Az egzisztencia fontos ez egy tagadhatatlan tény. Nekem valójában az igények eltúlzása jött le. 100E/hó kajára? Kicsit meredek. Én mondjuk még nem számoltam ki mennyit eszünk egy hónapban, de szerintem olyan 50-60 körül mozog pizzázással. Itt persze előjönnek a lokalizációs kérdések is, mert vidéki nagyvárosban jó fizetéssel könnyen pattogok, mikor a kérdező lehet, hogy fővárosi illetőségű, ami megint csak dob a dolgon. És megint az igények. Én valahogy mindig jobban szerettem a szerényebb igényű nőket, a mostani párom is ilyen és nagyon örülök neki, hogy ilyen. Neki például nem derogál turkálóból válogatni, és emellett nem igénytelen, 2 gyerek után bárhol büszkén megjelenek vele.

Akaratlanul is a Meseautó c. film jutott eszembe, hogy ugyebár magácska keres 170E forintot én keresek... ésatöbbi. Talán a nagy agressziót a kérdésben felemlített anyagiak szülték. Miért is? Mert az jön le belőle, hogy első számú prioritást élvez. Szerintem valóban nagyon fontos, de párválasztásnál az anyagi helyzet már a kiválasztásnál tudat alatt megtörténik, hiszen egy szerény fizetésű egyén nem forog olyan körökben, mint mi, nem öltözik úgy, ahogy elvárnánk, stb. így külön említése szerintem felesleges, és agressziókeltő.

De a kérdésre rátérve, én is belevágnék, mint férfi mondom biztosan jól esne a baráti (nem feltétlenül flörtölő) közeledés. Mondjuk egy gyerekzsúr, ahová meghívod őket jó ötlet lehet, vagy privát segítség kérése, amint korábban említették. Bár így, hogy a szüleiddel élsz kicsit nehezebb, tekintve, hogy van otthon férfikéz alapvetően. Szóval mindenképp nyiss felé szerintem, de nem rohand le, csak barátkozz, az még egyikőtöket sem kötelez semmire. A közös élethelyzet lehet jó alap.

Bocsánat, kicsit hosszúra sikerült..

Ok, hogy a kerdesre valaszoljak es hagyjuk az anyagiakat ki, vegre, gyász es a ferfiak? Röhögnöm kell!!!

Kivetel erösiti a szabalyt ...

Nézd, kérdező, több dolog is van itt, ami egyértelműen rontja az esélyeidet a férfiak többségénél, nem csak az anyagi elvárásaid... írod pl valahol, hogy "Nem igaz, hogy ezt nem lehet megérteni. Nekem a gyerek az első. Utána az én igényeim. És szeretem annyira a fiam, vagyok annyira önző is, hogy nekem ez KELL." - szóval tudod, a legtöbb férfinak a "szexésnyújork típusú" nőkből pont elég két havonta 40 perc a TV-ben... ezzel jobb, ha kalkulálsz.

És hát a kérdésedben a "csábítani" meg "trükkök" sem jelez éppen tiszta szándékot ebben az élethelyzetben. ahol szerintem minimum, hogy megtiszteljük azt a gyászoló, vagy azon épp túl lévő embert, hogy nem csábítgatunk és nem trükközünk önérdekből.

Ezzel szemben végiggondolva életem napnál hosszabb kapcsolatait:) azt kell látnom, hogy mindegyik úgy kezdődött, hogy valahol felkeltette valamiért valamelyikünk a másik figyelmét, és beszélgetni kezdtünk. Semmi csábítgatás, semmi trükk, semmi taktika és semmi praktika... (bár lehet, hogy ez bizonyos nőknek teljesen elképzelhetetlenül hangzik:)) ... és akkor megtudtunk egymásról dolgokat, megbeszéltük a beszélgetés folytatását, találkoztunk, és tovább beszélgettünk, a köztünk levő kapcsolat meg alakult. Adott esetben úgy, hogy vonzónak találtuk egymást... és kész. Pont ahogy a szexre sem gyártottunk előre elméleteket, alakult ahogy alakult, volt hogy első alkalommal és volt, hogy több hét után...

Nem értem, hogy az egyszerű dolgokat minek túlkomplikálni, miért csábítani akarod azt az ember és miért trükközni akarsz... ahelyett, hogy megismerni akarnád a gondolatait, érzéseit... aztán, ha alakul valami akkor alakul...

Ahogy írtam korábban is: 70éves milliomos bácsi, és biztosítva van elsősorban a gyereked, utána pedig a te igényeid kielégítése.

Nekem az első a gyerekem és a férjem, utána jövök én. Ha neked lesz párod, a következő lesz a sorrend: te, a gyerek és utána az éppen aktuális férfi. Te írtad: a gyereked igényei és utána a tiéd.

Cseppet sem volt más a helyzetem, én 1félévet azért passzíváltattam hogy a szalag mellett 3műszakot lenyomjak, mert nem volt más lehetőség. (haza kellett adni a pénzt szüleimnek, nem álltak jól)

Tekintve a férjem munkahelyét, eléggé ingatag lábakon áll, lehet, holnap már nem lesz hova mennie dolgozni. Most mit csinálnék? Váljak el és dobjam ki? Mert munkanélküli lesz? (én is bármikor állástalan lehetek) = egyáltalán nem más, mint gondolod, én nem úgy veszem, hogy el kell tartani. Te éhes szájnak veszed az ilyet.

Nem bántásnak szántam, és akárhogy is próbálod megmagyarázni, csak is az anyagiakra hegyeződik ki a gondolkodásod, persze, az egzisztencia fontos, de ha szeretetben él az ember, még ha picit is össze kell húzni a nadrágot, még mindig fényévekkel jobb, mint egy jó pénzes pasi mellett sokadiknak lenni. Lehet, melletted eljára máshová, máshoz egy kellemes fél óráért. Megértem azt, hogy a gyereked érdekei, de a kérdésedben pl. azt sem lehet olvasni, hogy a kislányt miennek találod, aranyos, tudnám szeretni, mert szerethető. Ebben az egész történetben csak te vagy és a fiad. A többi pedig tartozék? Igen, vele jár..

Továbbra is tartom magam ahhoz, amit még az elején írtam: várj még.