Mi lehet a baj? Miért nem haladunk? (képekkel)

Most is beült egy székre és böngészik a telefonján.

A kis depressziós. ugye.

Szerintem egy ekkora helyen is tökéletesen rendet lehetne tartani, csak szerintem amit én összepakolok, azt ő szétpakolja, ha meg elpakolja, akkor jön az egymás hegyére hátára mindent dolog, amiből az következik, hogy inkább hozzá se nyúlok semmihez mert vagy én hallgatom azt, hogy "hol van az xy-om????" (de mintha egy wc-s nénivel beszélne)

Vagy én keresem a cuccaimat órákon át és csak letolást kapok, hogy "ja ő elrakta mert szét volt hagyva minden különben is nem tudja pontosan hol van"

Remek.

30+33+34

Én is így gondolom. És szintén ez a baj.

Van, hogy levágok bútorlapokat és tudja jól, hogy jól jön ha megfogja a másik felét, de nem jön oda.

Ömlik a fűrészpor a gépből, de ha munka után nem söpröm össze két napig ott marad a földön.

És igen én jöttem arra rá, hogy ebbe már nem nagyon érdemes több energiát rakni ezt szerintem ő is megérezte és most kezdődik az összeomlás.

Szóval csak addig kellettem amíg mint a hülye vak itt csináltam mindent.

És akkor most úgy költözzek el, hogy egy éve szakadatlanul dolgozom itt egy csomó mindenen nem beszélve az életünk (lehet hogy csak életem már) megtervezését? Hogy mit vegyünk, hogy vegyünk, hova menjünk...

Utolsó, nézd, neked milyen érzés lenne úgy befugázni a csempét (mert megvan a fuga) hogy neked kell elpakolnod előtte, mert a párodat hiába kéred?

Megcsinálnád, vagy csak úgy éreznéd magad mint valami hülye, aki itt csinálja a dolgokat egy semmirekellő valakinek?

A kád oldalára kavicsburkolatot terveztünk de hát én hiába kértem napokig, majd hetekig, hogy menjünk el kavicsot szedni, ő nem akart.

Akkor az úgy marad. Vagy szedjek egyedül kavicsot? hogy megcsináljam más házában a kádat, amíg az a más ki tudja mit csinál?

Vagy esetleg dolgozzak még többet, hogy még több cuccot tudjak venni addig amíg ő rágja a körmeit?

Mit gondolsz?

Szerinted amíg az a kád nem került oda a helyére nem álltam másképp hozzá a dolgokhoz? Utána felépítettem a konyhapultot, leraktam a járólapot, a laminált padlót, behoztuk az ágyat, megcsináltam még egy kis asztalt is, vettünk dobozokat.

És akkor vettem észre, hogy nem nyúl semmihez, csak játszik a kutyával meg alszik.

Akkor van értelme folytatni?

Addig nem láttam, hogy ez lesz.

De amíg nem jött el például az a pont, hogy lent van a burkolat, bent van a kád, megvan a hűtő, a konyhapult, addig álltatott azzal, hogy jajj de jó lesz ha végre meglesz, majd végre el tud pakolni.

meg jajj de jó lesz tud kádban fürödni. majd rendszeresen kitakarítja (nem takarítja ki) meg de jó lesz majd szedünk kavicsot, de nem jön el kavicsot szedni és hogy őszínte legyek magától eszébe se jut.

Szóval ha én most azt mondanám, hogy holnaptól nem dolgozom, hanem télig csak minden nap alszom, meg eszek egy tál rizst, és nem csinálok semmit szerintem semmit se szólna, csak aludna mellettem meg ő is enne egy tál rizst.

Azzal, hogy kérem, hogy segítsen, neki az olyan mintha ugráltatnám.

Egy beteg lánnyal jöttem szerintem össze, csak eddig nem vettem észre.

És akkor most legyen az, hogy valami probléma van, mert az látszik.

De azért a maradék pénzemből rendeljek betont a konyhapulthoz, vegyek csaptelepeket a kádhoz, vegyek kenhető vízszigetelést meg csempét mögé, megstbstbstb...

Mert utána vajon megváltozna bármi is?

Vagy annyival kevesebb pénzem lenne amiből saját lakást, albérletet, akármit vehetnék-kivehetnék.