Meleg vagyok. Az életem hazugság, bővebben lent. Mit tegyek?

off: te vagy az aki egész este minden kérdés alá azt írta: utálja a világot?

on: nem olvastam végig a kérdés, bocsi, de ezért ne legyél öngyilkos, tudod, egyszer fent, egyszer lent, előbb vagy utóbb minden rendbe fog jönni, csak kitartás kell hozzá :), sok sikert

"A kérdező kommentje:

Mondom, én nem vagyok erre büszke és sosem leszek az, csak megpróbálok együtt élni vele. Mást nem tehetek, Szóval én felvonulni sosem fogok. Én is utálom aki felvonul és büszke erre. Az olyan melegeket én sem szeretem. De nem minden meleg olyan. Én sem és sok más sem. Az ő társaságukat igyekszem majd keresni."

Szia!

Nem jó ez a hozzáállás, így sosem lehetsz boldog. Amíg így gondolkodsz, nem fogsz megbékélni magaddal. Az nem elég, hogy megpróbálsz együtt élni ezzel, mert mást nem tehetsz. Ez így elég pesszimistán hangzik, ennél jobban kell akarni!:) Az viszont baj, hogy utálod a felvonuló melegeket. Ha már Te sem fogadod el őket, hogy várod el, hogy Téged elfogadjanak mások? A felvonulás módjával én sem értek egyet, és nem is vonulnék fel. Merthogy én is meleg vagyok. Elmesélem röviden az én eddigi életemet, hátha vigaszt nyújt Neked.:))

Sajna én már 35 vagyok, és az égvilágon senki sem tudja rólam. Nem tudja a családom, nem tudják a barátaim, sem a munkatársaim. Szerintem nem is sejtik. Nem látszik rajtam!! Ezt homofób "barátaimnak" mondom, akik tutira meglátják valakin ha meleg. Két barátom volt életem során, akikkel a hétköznapi életben ismerkedtem meg. Pedig kisvárosban élek. Tehát soha nem voltam ismerkedő helyeken, bárokban stb. Nem is vágytam ilyen helyekre. A második barátommal 13 éve vagyunk együtt, de külön élünk. Volna rá mód, hogy együtt éljünk, de ezt egy kisvárosban nehéz megtenni. (tudod mire gondolok) A dolog érdekessége, hogy a barátom egyben a közvetlen kollégám is. Sikerült ott is titokban tartanunk, sőt mondhatom nagyon szeretnek a munkatársaink. A főnök is elismeri a munkánk, és megbecsült dolgozók vagyunk. Tudom büdös az öndicséret, de ezt mindenféle beképzeltség nélkül írom.

Nem mondom, hogy nem szar így titkolózva élni, de megszoktuk a helyzetet, és viszonylag boldogok vagyunk. Te se azon gondolkodj még, hogyan mondhatnád el, egyenlőre keresd a boldogságod, és a társad is eljöhet, mikor legkevésbé számítasz rá.

Sok szerencsét!

Szia!

Nem lesz semmi baj, mondd el a szüleidnek, barátaidnak, minden rendben lesz, találsz egy másik melegtársat és boldogok lesztek!

Gondolom ezt akartad hallani, de a nagy fenéket!!!!!!!!!

Ásd el magad jó mélyre!

Ásót a sufniban találsz...

Első körben keress egy embert, akiért tűzbe tennéd a kezed. Ha az édesanyáddal jó a viszonyod, az lehet ő, vagy pedig a legjobb barátod, ami talán előnyösebb a legjobb barátnőd. A lányok sokkal nyitottabbak erre. Neki mesélj erről. Persze nem árt egy kis felvezetőszöveg, nehogy egy olyat tisztelj mega bizalmaddal, aki holnap kikürtöli ezt a nagyvilágba. Néha a család, főleg az édesapák nagyon nehezen emésztik ezt meg. Van úgy, hogy soha sem.

Ha megtalálod a megfelelő embert és tudsz vele erről beszélni, akkor csökken Benned a feszültség. A meleg fórumok esetleg a chat részben segíthet, ha tapasztalatra van szükséged, ki melyik családtagjának, barátjának mesélt erről elősször és hány embert avatott be a kis titkába.

Felejtsd el a fiúkat, csajozz inkább, nehogy már egy f@szra gerjedj be.

Menj el k.rvázni és ha az nem győz meg akkor tényleg homár vagy.