Mi a véleményed azokról a kiskorúakról, akik 18 éves kor alatt szülnek?

nem tudom h belekötött e már vki de a kiskorú a 14 év alatti. a 14-18 közötti pedig a fiatalkorú.

ha 14 év alatt lesz terhes akkor ott az apa részére elég nagy börtönbüntetés várható.

fiatal korúnál pedig egyszerűen felelőtlenség. mind a gyerek, mind a szülök részéről.

19/f

Ez egy kicsit többrétűbb dolog! Nekem van 1 ismerősöm, 1 hónapja szült és 1 hónap múlva lesz 16 éves... 1 részről tisztelem, hogy megtartotta a babát, a párja vele maradt, de attól még ugyan úgy megy az iskolai anyaggal. Az osztálytársai naponta küldik e-mailbe az anyagot amit vettek a suliba! Magántanuló..

Másrészt ki tudja milyen jövője lesz a babának..

Én azért felnézek az ilyen nőkre! 9 hónap alatt fel kell nőniük és gondoskodnak egy parányi kis életről! Ez tiszteletre méltó.

A kor az csak egy szám! Vannak akik 40 évesen is egy 9 éves szintjén vannak és nem képesek foglalkozni a gyerekeikkel!

sajnos ha 18 éves kor alatt lesz terhes valaki, akkor kb 10%-a azért, mert tényleg védekezett és becsúszott... a maradék az felelőtlenségből...

mellesleg 18 évesen velem is előfordult egyszer, h a gyógyszer mellett hittem azt, hogy terhes vagyok...el is döntöttük nagyon hamar a párommal, h ha így van, megtartjuk...de végül kiderült, hogy csak valami hormonprobléma volt... azóta már eltelt 3 év, 2 év múlva lesz az esküvőnk, de már most nagyon szeretnénk kisbabát. Egyetlen akadálya, hogy nincs meg hozzá a háttér :( se állandó munka, se lakás, se anyagi háttér... és én emiatt nem vállalhatok kisbabát annak ellenére,hogy minden vágyam. Ilyenkor nagyon dühít, hogy míg én felelősségtudatból meghozom ezt a fájdalmas döntést, hogy nem lehet még kisbabám, addig néhány felelőtlen kamasz csak úgy szüli a nagyvilágba mások nyakára a piciket....

21/L

fuj deutálom az ilyen kérdéseket...de még vélemény..mér miez hogy másnak joga van véleményt alkotni másról,mikor semmit nem tud róla?

"Ilyenkor nagyon dühít, hogy míg én felelősségtudatból meghozom ezt a fájdalmas döntést, hogy nem lehet még kisbabám, addig néhány felelőtlen kamasz csak úgy szüli a nagyvilágba mások nyakára a piciket...."

Ez pont olyan,hogy ha nekem nem lehet,akkor másnak se,nagyon jó vagy hogy 21évesen ennyi eszed van.:)))

12:39 úgy lettél terhes hogy fogamzásgátlót szedsz és megtartod a babát...hát gratulálok..:S

Mennyien írják már hogy felelőtlenség 14-5-6 évesen dugni.Hát ha van egy barátod akibe még esetleg szerelmes is vagy,meg ő is beléd,akkor ugyan ki akadályoz meg?:D

3hónapja kezdődött..Felkelek reggel,majdnem odahánytam.Híztam,mert naponta kiettem a hűtőt ( szó szerint ) a 49kgmból lett 53..És ez így ment addig,ameddig ki nem maradt a menszim.Szaladunk nőgyógyászhoz anyával és a barátommal,aki közli,hogy hát bizony 7 hetes terhes vagyok.A baba egészséges xy cm,jó szívműködés stb...Először azt hittem összeesek,aztán úgy estére fel is fogtam.Anya első szava a nőgyógyászhoz az volt miután kiderült,hogy és hol lehet altatóorvosi időpontot kérni...Elmagyarázta a 3lehetőséget a nőgyógyász,meghogy kihez forduljunk.Mikor igazán felfogtam megmondtam hogy az én babám az én felelőtlenségem,úgyhogy én megtartom.Anya persze rávágta,hoyg hát vagynem..Mentünk a családvédelmisekhez,ott megtudtam,hogy mivel nem vagyok kiskorú ( kiskorúság 14 alatt van 14 - 18-ig fiatalkorú vagy ) én dönthetem el,hogy meg akarom e tartani vagy nem.Leesett a kő a szívemről,és életem egyik legnagyobb örömre volt,hogy nem vehetik el tőlem őt.:)

Aztán..Az EGÉSZ családom ellenem volt ( mármint,hogy ők nem vállalnak el gyerekkel éshogy vetessem el ).Nemérdekelt..Aztán felfogtam,hogy intézetbe basznak a babával,és hogy ugyan milyen élete lenne így a picinek..Kaptam altatóorvosi időpontot,és egy korházi szobát..Bementem..Menni kell,hogy megvizsgáljanak szobán is ( uh,meg nőgyógyászati vizsgálat után ), itt amúgy megkaptam volna a pácikákat..Felfogtam,hogy ha ezt most itt felrakják,akkor itt kell maradjak és véglegesen elveszik..Mondom neeeem..Hazajöttem mikor már szobán voltam.Aztán azt mondtam magamba,hogy nembaj,ha elszakítanak mindenkitől,ha másvárosba visznek intézetbe,ha elfordul tőlem mindenki,én megtartom a picit.Tudtam,hogy nagyon nehéz lenne,de azt is,hogy ott azért segítenének,és hogy megpróbálok mindent megadni neki,ami tőlem csak telik..Aztán eltelik 1 hét,és olyan görcseim voltak ( mármásodrszor,meg vérzésem is volt 2-szer,ami ugye a vetélés jele lehet,és ez ugye nemnormális.. ),hogy nem bírtam megmozdulni.Csak nyögtem.A menszis nagyon erős görcseim ehez képest semmi..Anya mentőt hívott..Bementünk a korházba,és mondták,hogy tisztába vagyok e vele,hogy ezek a görcsök mekkora bajjal is járhatnak.Mondtam,hogy igen.Mondták,hogy van arra is példa,hogy valakinek ( aki ennyiszer és ilyen szinten görcsöl és vérzik ) 7hónaosan ment el így a babája,és hogy gondoljam át,hogy az milyen lenne,és hogy ezek után még kevesebb a % arra,,hogy a baba egészséges lesz.Mondtam,hogy én ezt nem szeretném,és hogy elvetetem akkor.( El lehet ítélni,de nem érdemes.Ha legalább anyukám mellettem lett volna,és nem lettek volna a görcsök és a vérzés nem is lett volna kérdés,hogy megtartom e.Azt már tudom,ha az én lányomnak ilyen problémája lesz,én 100%-osan mellette fogok állni,ésha megszeretné tartani a babát,a legkevesebb,hogy mindenbe támogatni fogom. ) Csakhogy ekkor már 13 hetes volt orvosilag nézve ..( Bár én 100%-osan tudom,hogy maximum 12hetes lehetett.. ) Nem akarták úgy elvenni,ami a babának is a leggyorsabb halál,hogy vákummal. ( Hogy letépik a testét a fejéről...:((( ),hanem:

Nekem az elvileg 1 teljes napból 4nap szenvedés lett,összesen 5napot voltam bent.

1.nap - Borzalmas görcseim voltak itthon,bevitt a mentő,és az abortuszba állapodtunk meg,mivel ez már a sokadik görcsöm volt,és félő lett volna,hogy hatással lenne a picire.Dél körülre beértünk,aztán uh,majd szobára kerültem.Este 7kor tették fel a pálcikákat,addig nem ehettem.Nekem konkrétan hármat.Bár tényleg pici dologról van szó,én szó szerint üvöltöttem mikor feltették.Felkelni nem tudtam,műtős "ággyal" toltak be a szobába.Véreztem kicsit,és amit utána ettem ( 3harapás alma kihánytam.Megint 3,megint kihánytam.Aztán megpróbálkoztam májkrémeskenyérrel,hát azt is kihánytam,úgyhogy inkább éhes maradtam. ) Mikor feltették abba a pillanatba is iszonyatos görcseim voltak,majd az azt követő éjszakán is.Sokat mondok,ha azt mondom aludtam éjszaka 2órát.

2.nap - 2óra alvás után reggel 6kor zuhanyoznom kellett,majd lementünk a szülőszobára.Ott kiszedték a pálcikákat meg a gézdarabot,ami sok vérrel és iszonyatos fájdalommal járt,már sírtam kínomba...Rá 1-2órára kaptam oxitocinos infúziót,amitől be kellett volna,hogy induljon a szülésem ( úgy,mint egyébként ott mindenki másnak ) de semmi,és a nagy görcsök helyett,épp hogy éreztem fájdalmat.Közbe egyébként 2szer is vettek vért ( vagy lehet,hogy az már másnap volt,nem tudom... )Lefolyt az infúzió ( az orvosok szerint hihetetlen gyorsasággal,1óra alatt ).Ja,amúgy óránként láz+pulzus mérés is van.Ma se ehettem semmit,és miután az 1.infuzióm lefolyt hatástalanul,pár órára rá,kaptam még 1-et,ami szintén nem hatott.Az orvosok értetlenül álltak,merthogy ez lehetetlen,hogy SEMMIT nem tágulok,és semmi nem történik,pedig óránként vizsgáltak,úgy ugye,hogy felnyúltak,ami szintén nagyon fáj.Este kaptam valami hüvelytablettát,a nevét nem tudom ugyanúgy lentre,a pálcikák helyére.Ebből csak egyet kaptam,de a fájdalom huuu 2szer akkora volt,mint a pálcikáknál ( pedig én amikor feltették a pálcikákat azt hittem nincs ennél a világon nagyobb testi fájdalom ).Utána "aludhattam".Görcsöm nem volt,csak egy pici hasfájás.Alvás se sok.

3.nap - Szintén valamikor korán 7körül talán keltettek,mentünk megint a szülőszobára.Pár óra múlva kaptam ( végre? ) ebédet,ami tipikus kórházi ehetetlen moslék volt,így tehát egy almát ettem aznap.Rá 1-2órára kaptam megint oxitocinos infúziót,ami meglepően szintén nem hatott.Rá pár órára kaptam egy erősebb,már egy elvileg erős gyógyszertartalmú infúziót,ami megint meglepően nem hatott.Itt,már ki voltam készülve.Vártak estig ( persze folyamatosan vizsgáltak,ami felér egy kisebb kínzással amúgy.Ja,és ollóval bökdösték a burkot,ami csak nem repedt meg...Testiekbe is iszonyatosan megviselő ez. )Már nem tudtak mit kezdeni velem betoltak a műtőbe,elaltattak,és megcsinálták az abortuszt...A műtői emlékeim annyi,hogy betoltak,áttettek az asztalra,ott lekötötték kezem,lábam,kaptam az ujjamra valami szürke "csipesz" szerűséget,aztán elaltattak.

4. és 5.nap pedig bent tartottak az esetleges komplikációk felmerülése miatt megfigyelésen.Szerencsére semmi baj nem volt.

6hét múlva pedig kontrollra kell majd menni.

Szóval én...Hihetetlenül tisztelem az összes olyan lányt,aki megtartja 18 alatt a babát.Bár ha legalább anyám mellettem állt volna,én is megtartottam volna..Az abortuszom csak azért írtam le,mert ennél nagyobb fájdalom se testiekbe,se lelkiekbe nincs,így mégjobban meg tudom érteni azt aki nem veteti el..

Szóval szerintem k*rvára nincs joga senkinek elítélni az olyat a rákényszerül az abortuszra,mert akárkinek akármikor szükséges lehet..Akár annak is aki most olyan nagyon ítélkezik..Magatokat és nem az abortuszosokat minősítitek egyébként.Mert elhihetitek,hogy aki átesik egy ilyenen,az olyan szinten megerősödik miután felfogta,hogy mi van,amennyire ti sose fogtok.Mert aki egy ilyet túlél,azthiszem ezek után már mindent túl fog.

15L