Lányok! Baj ha nincs érettségie a férfinak?

"Az elöttem szólóknak csak annyit mondanék, hogy szerintem több könyvet olvastam mint ők együtt"

Ennek ellenére 31 éves létedre még mindig nem tanultad meg az életben, hogy nem illik személyeskedni, pláne nem olyan emberekkel szemben, akiket nem is ismersz.

Nem zavar.

Legyen normális. Komoly gondolkodású. Meg persze munkája.

Nekem 20 évesen lesz érettségim, de szerintem több könyvet olvastam már mint itt egy-két ember :D

De azt sem értem, aki sokáig húzza, 50 ezer forintból le lehet tenni az egészet.

Igen, nekem baj, de még esetleg azzal ki tudnék békülni, ha csak egy szakmája van, amit szeret és szívesen végzi, illetve igénye van a fejlődésre, tanulásra a maga területén.

Nem arról van szó, hogy az kell egy párkapcsolathoz, hogy felmutasd a papírt és akkor majd az alapján eldől, hogy van-e esélyed vagy nincsen, mert értelemszerűen egy kapcsolatban csomó dolog van, aminek passzolnia kell és nagy részük nem kézzel fogható, hanem inkább érzelmek, benyomások, megérzések, kisugárzás stb. Sőt igazából az érettségi, mint "papír" egyedül a továbbtanulásnál számít, ha szeretnél jelentkezni egyetemre/főiskolára/OKJ-ra vagy max. egyes munkáknál még talán, de igazából az érettségi inkább egy alap, amire lehet építeni és nem konkrét végzettség, képesítés, tehát munkavállalásnál sem akkora pont. Nem egy nehéz vagy nagy dolog az érettségi, de mégsem vágják csak úgy hozzá az emberhez a bizonyítványt, hanem igenis tenni kell érte és valamilyen szintű tudás is áll mögötte, de még csak nem is azért kell, mert mekkora király vagy már, ha tudod, hogy hogyan kell novellát elemezni vagy külöböző műveleteket végezni vektorokkal. Ezeknek, így, ebben a formában valóban nincsen sok közük a párkapcsolatokhoz, de nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az az erőfeszítés számít, amit te beletettél, illetve az az értékrend, gondolkodásmód és világlátás, amit a tanulással töltött évek alatt felépítettél magadban. Szerintem van abban valami jelzésértékű, ha az ember képes előre tervezni és egy távolabbi cél érdekében dolgozni, van motivációja, ambíciózus és egyáltalán tényleg képes arra, hogy elhatározza magát, kitűzzön egy célt és azt elérje. Valamint a tanulás sosem árt és mondom, nem azért, hogy fejből tudd a verseket, képleteket stb., hanem mert így több területtel megismerkedhetsz, szélesebb körű ismeretekre és műveltségre tehetsz szert és ez rengeteg lehetőséget jelent az ember számára, legyen szó további tanulásról, munkáról, hobbiról stb., illetve igenis meglátszik az ember gondolkodásán, problémamegoldó képességén, szókincsén is. Számomra az is fontos, hogy az embernek legyen igénye a tudásra, fejlődésre.

Én elhiszem, hogy valakinek nehezebben megy a tanulás és szerencsére nekem nem volt semmi ilyen jellegű problémám, de szerintem ez nem lehet kifogás és semmi értelme nincsen évekig halogatni, hogy "majd, majd, majd egyszer".... Nekem is volt diszlexiás és diszkalkuliás osztálytársam, mindketten időben leérettségiztek, jó eredményekkel és most egyetemen tanulnak. Volt egy vak évfolyamtársam, akinek jóval nagyobb nehézségekkel kellett megküzdenie már szimplán a mindennapi életben is, nemhogy a tanulás során...ő is időben leérettségizett, nagyon szép eredménnyekkel és szintén egyetemen tanul. Valamint volt egy olyan évfolyamtársam is, aki konkrétan deréktól lefelé lebénult és több műtéten is átesett, mire sikerült rendbejönnie, remélem mondanom sem kell, hogy azért ő is nehezebb helyzetben volt és évekre meg kellett szakítania a tanulmányait, de amit tudta folytatta és leérettségizett, egyetemista.