Ti mit szólnátok ilyen kijelentéshez a párotoktól, mikor épp babát vártok?

A férfinak a szülésben nincs része. Ez van, és ez így is marad, még ha kefét rágnak itt a feministák, akkoris. Ha természetes úton szülsz, el kell fogadnod, hogy úgy fogsz szülni, mint az emlősök. Ami nem olyan, mint a filmekben, hogy szuszogsz kettőt, visítasz hármat, és kész. Én az utolsó órában egy lepedő felett guggoltam, kegyetlenül szenvedtem, és volt, hogy magam alá eresztettem a végtermékeimet, miközben az ágy szélét markoltam. A méhlepény sem egy szemet gyönyörködtető látvány amúgy. Reggel 5 órakor ment el a magzatvíz, este 7-re lett meg a gyerek. Örülök, hogy nem nézettem vele végig. Ha önként akar menni, menjen, de erre rákényszeríteni valakit elég nagy hiba. Még anyu is nagyon megijedt a végén, amikor nem felakadt, hiába nyomtam nem jött, végig az járt a fejemben, hogy nem tudom megszülni. Pedig ő szült kettőt. Akkor mit érezhet egy férfi, akinek gőze nincs az egészről?

Ha ez nektek nem tetszik, legyetek csikóhalak, bocsi.

Ez mindenkinél más, de ebből hisztit csinálni semmiképp sem érdemes, felnőtt ember képes önállóan eldönteni, hogy egy ilyen eseményen ott akar-e lenni vagy sem, és én ezt az önálló döntésképességet egy felnőtt férfitől el is várom. A kérdezőben biztos túltengnek a hormonok, ezért olyan érzékeny, de azért ebben a beszólásban neki is kőkeményen része van, ő provokálta ki, és neki is magába kéne néznie.

Amúgy meg feministának tartom magam, a szó normális értelmében, nem a szélsőséges vonalat képviselem.