Társadalmilag mennyire elfogadott az ilyen gondolkodás?

Igazából a saját esetemről írnék, mert nem tudom eldönteni mi a helyes.

Van egy lány akiről régóta tudom, hogy tetszem neki, és nekem sem lenne ellenemre, mert szép, jó fej, jól érzem magam vele.

Sokáig szándékosan "nem vettem észre", de aztán úgy voltam vele,hogy próbáljuk meg.

Viszont egy hiba van az egészben, ami számomra hatalmas hiba: van egy gyereke.Ezért nem akartam észrevenni.

25 évesek vagyunk mindketten, én ennyi idősen még nem szeretnék nemhogy saját gyereket, de főleg nem másét.

Jól elvagyok a fizetésemből, de azért nem keresek úgy,hogy mondjuk egy gyereket is tudjak nevelni.Nyilván akkor már 2 fizetés játszik ami összeadva nem rossz pénz, de van fogalmam róla,hogy egy gyerek is milyen kiadásokkal jár, ráadásul pár év és iskolás korú lesz.

Nem is ez a lényeg, mert előbb vagy utóbb úgyis lesz egy de akár két saját gyerekem is, csak az nem most, és a legfontosabb hogy ők az én gyerekeim lesznek.

Nekem 75%-ban a gyerekkel van a bajom, és most ezért menekülnék a helyzetből mielőtt komolyabbra fordul.Még nem lenne késő.