Emiatt golddigger meg r*>;&c vagyok?

Nem arról van szó, hogy nem tudnék elvégezni egy másik szakot (bár azért biztosan nehezebben menne mint rögtön gimi után, ezt nem tagadom), hanem nem érdekel. Reál gimibe jártam (emelt matek, emelt fizika)és két félévig jártam egy mérnöki szakra is, viszont otthagytam, mert utáltam és abszolút nem fogott meg. Konkrétan egyetlen egy olyan tárgyam nem volt, ami fikarcnyit is érdekelt volna és maga a terület, a szakma sem vonzott. Tulajdonképpen a közgázzal is így vagyok, nem érzem magamnak valónak. Ennyiből mehetnék közmunkásnak is, mert kb. ugyanúgy magamra kellene erőltetnem valamit, amit nem akarok. Kérdés, hogy ennek mennyire lenne értelme? Nem gondolnám, hogy jó munkaerő válna valakiből, akit nem érdekel a saját szakmája.

Eddig nyaranta elég sokat voltam diákmunkán és ez alatt a már említett mezőgazdasági munkákra kell gondolni (pl. gyümölcs szedés, címerezés), ugyanis itt ilyen lehetőségek voltak. Az egyetem alatt pedig sajnos eddig nem tudtam munkát vállalni, amire tudom, hogy itt mindenkinek az a válasza, hogy "csak az nem dolgozik, aki nem akar", de attól ez még így igaz. Eddig minden félévemben hétfőtől péntekig óráim voltak, ami mellett folyamatosan tanulnom is kellett, az egyetemen is tevékenykedtem és már előre látom, hogy ez a következő félévben is hasonlóan fog alakulni, ami leszűkíti a lehetőségeket (+vidéki egyetem vidéki városban, +a lakóhelyem egy kisváros, + nem piacképes a szakom sem). Ettől függetlenül nyilván van félretett pénzem, hiszen valamennyit én is kerestem és a szüleim is támogatnak, viszont az semmire sem elég, ha hosszútávú tervekre gondolok (mint pl. önálló élet). Konkrétan kollégium nélkül egyetemre sem tudom, hogy hogyan járnék, de később már nyilván csak az albérlet jöhet szóba, ami rögtön úgy kezdődik, hogy 100-130 + 2/3 hónap kaució és akkor még nem fizettem rezsit, nem közlekedtem, nem ettem, nem ittam, nem vettem semmit. Emiatt nem olyan egyszerű csak úgy hopp, elköltözni.

Azt pedig megint elmondom, hogy nem egy olyan embert keresek, aki fizet nekem a szexért cserébe, ugyanis nem vagyok prostituált. Egy tök normális párkapcsolatra vágyom, ahogyan eddig is, csupán annyi különbséggel, hogy mostantól az anyagiak is szempontot jelentenek. A 7-es felvetése is abszolút téves. Az említett mondatommal arra céloztam, hogy pusztán attól nem esek hasra, ha valakinek pénze van és nem hagyom magamat megdugatni egy 60 éves öregemberrel vagy egy idióta bunkó újgazdag suttyóval csak azért, mert majd akkor ő fizeti nekem az albérletemet vagy ilyesmi. Vannak olyan lányok is, akiknek ez teljesen mindegy és pénzért cserébe bármit, bárkinek. Viszont én nem vagyok olyan és egy olyan kapcsolatot szeretnék, ami ténylegesen őszinte. Nekem többek között egy olyan társra van szükségem, akivel szeretjük egymást, akivel megértjük egymást, akivel megbízhatunk egymásban és érzelmi támogatást nyújthatunk egymásnak, nekem ezek fontos dolgok. Eddig egy párkapcsolatom volt és abszolút boldog voltam, mert azt éreztem, hogy tőle mindezt megkapom. Úgysem fogja elhinni senki, de egy rohadt limonádét nem fogadtam el tőle soha anélkül, hogy azt ne viszonoztam volna, általában mindent felesben fizettünk, én is mindig meghívtam stb., stb. és ez ugyanígy igaz például a barátaimmal való kapcsolataimra is, úgyhogy úgy érzem, hogy én nem használtam ki senkit és nem is ez a szándékom. Én tökéletesen ellennék egy velem egy "kategóriájú" fiúval/férfival is, nálam ez nem is a státuszról szól. Viszont, ha belegondolok, hogy akkor hogyan fog kinézni az életem (munka, lakhatás, később család stb.), akkor azért az ijesztő... Attól még lehet az egy szép és boldog párkapcsolat és biztosan a nyomorgásnak is van egy vad romantikája, de azért nem egészen szenvedésre vágyik az ember.