Lányok, nők, ti hogyan tudtátok elfogadni, hogy örökké csak másodikak lesztek a párotoknak/férjeteknek, akivel együtt is éltek?

Ne haragudj, de én ezt nem fogadnám el.

Volt ilyen párom, nehezen viseltem, szét is mentünk. A férjem biztosan nem lenne egy ilyen.

Sehogy nem fogadtam el, én vagyok az első. Vagyis voltam, azóta van két gyerekünk, most már ők az elsők nyilván mindkettőnknek.

Ez olyannyira igaz egyébként, hogy a férjemnek volt egy lány barátja, akit én el is fogadtam, de egyszer bekattant, és elkezdett nyomulni a férjemre, mert valahogy rájött, hogy neki mégis kéne. Mikor a férjemnek ez leesett, teljesen megszakította vele a kapcsolatot, nem akarta kockáztatni, ami köztünk van.

Érdekes megközelítés, amikor a gyerek megszületik nők általában a férfit 2. sorba teszik, mindamellett nőiességük ezután anyaszerepben tündököl és a párkapcsolati rész is átmegy 2. helyre.

Ha valami folytán Nő kerülne át 2. helyre az elfogadhatatlan, de előbbi természetesen fogadja el minden férfi.

Tisztelet a kivételnek aki tartja magát és nőiességét a kapcsolatban mint Nő, annak előtte.