Mentális beteg a párom? Mi lehet ez?

Előrebocsátom, hogy hosszú lesz.

5 éve élünk együtt a párommal, én vagyok a férfi, ő a nő. Azt kell róla tudni, hogy első benyomásra nagyon kedves, aranyos, megnyerő személyiség. Rettentő intelligens, jól vág az agya, kb bármit meg tud tanulni, ezáltal sok mindenhez ért. Általában amibe belefog, abban sikerélménye van, rengeteg ember veszi körül és nagyon sokan kedvelik, mert vicces, jó a dumája, tehát egy rendkívül attraktív személy, aki körül szívesen vannak az emberek. Nagyon sokan nem tudják róla, hogy mennyire hirtelen haragú, lobbanékony, de csak ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. Ez esetben jobb, ha fedezékbe vonul mindenki. Sokszor nagyon önző, csak a saját érdekeit tartja szem előtt, mindig azt nézi, hogy ő hogy jöhetne ki a legjobban egy adott szituációból, míg ha a másiknak szar lesz miatta, az már teljesen lényegtelen, csak az számít, hogy neki minden jó legyen. Az a szomorú, hogy még velem szemben is van, hogy ilyen. Megy előre, ha kell átgázol bárkin a céljai elérése érdekében, ráadásul szerintem biztosan azt gondolja, hogy csak így lehet érvényesülni a világban. Sokszor úgy tűnik, hogy ő a világ közepe és mindennek körülötte kell forognia, mindig ő kell legyen mindenki által előtérbe helyezve, mintha versengeni kéne a kegyeiért. Azt szereti, ha rajonganak érte az emberek, mind a férfiak, mind a nők. Őt soha semmiből nem lehet kihagyni, rá elsőként kell gondolni bármiről is legyen szó. Nekem eddig fel sem tűnt, de édesanyám szerint manipulatív és jobb lenne rövidre zárni vele a kapcsolatot. A sok negatív tulajdonsága ellenére nem tudok tőle elszakadni, egyszerűen annyira vonz, mint még soha senki. Van benne valami, ami teljesen elcsavarta a fejem, nem is értem, hogy hogy sikerült neki, ugyanis időnként eléggé eszelősen viselkedik, ami nem éppen az egészséges kategória. Ezek a negatív tulajdonságok, amiket előbb felsoroltam az utóbbi pár hónapban tudatosultak csak bennem, előtte nem igazán voltak szembetűnőek, vagy csak nagyon jól leplezte. Mostanában elég sokszor úgy érzem, hogy nincs benne semmi empátia/megértés mások iránt, vagy csak nagyon minimális. Legutóbbi példa, hogy az egyik barátomnak kellett pár napja segíteni rakodni kint a tűző napon reggeltől estig, emiatt nem tudtam a páromra elég időt szánni, hogy válaszoljak neki időben, amire eléggé kiakadt. Hiába magyaráztam neki, hogy fáradt vagyok, full leégtem a napon, ezt ne most vitassuk meg, ráadásul nem is szórakozni mentem, hanem kőkeményen melózni, őt ez egyáltalán nem érdekelte. Csak hajtotta, hogy mennyire rosszul esett neki, hogy egész napra ignoráltam, és hogy a legjobb haverom legközelebb oldja meg egyedül az egyéni problémáit, ne engem fogjon be dolgozni. Tudta, hogy mennyire fontos dologról volt szó, aminek időre meg kell lennie, mégis csak az érdekelte, hogy nem kapott napközben választ, hanem csak késő este. Az, hogy én majdnem napszúrást kaptam a 40 fokban, valamint a haverom “egyéni problémája” kicsit sem hatotta meg, sőt, a végén magát állította be áldozatnak. Én is tudom, hogy ezek elég súlyos jellembeli hiányosságok, mégis annyira szeretem, hogy egyszerűen nem tudnék vele szakítani. Alapesetben egy imádnivaló, vicces, kedves lány, akivel nagyon jókat lehet beszélgetni, sosem unalmas mellette az élet, tényleg nagyon odavagyok érte. Szoktam neki viccesen mondani, hogy teljesen behálózott, vagy hogy, megbabonázott, mint egy szirén, pedig ha jobban belegondolok, annyira ezek nem is viccesek, hanem inkább ijesztő dolgok, mert ilyet hatást még sosem váltott ki belőlem senki. Ezeket most leírni és visszaolvasni kicsit aggasztó, mégsem tudom mit kéne tennem. Mentális betegsége lehet a barátnőmnek, vagy ezek a dolgok beleférnek még az egészséges kategóriába? Ha mentális problémája van, mégis mi lehet az? Kérlek segítsetek!

Köszönöm, ha végigolvastad. 24N és 26F