Van egy férfi, 40 éves, az édesanyjával lakik, mennyire élhető egy ilyen kapcsolat?

70-es vagyok es 71-esnek…

Na igen, de mint tudjuk, közös lónak túros a háta. Ha netán véletlenül valaki nem jön ki a menyével, anyósával, akkor ott komoly problémák vannak. Illetve lesznek. Mert nyilván azt a házat már eladni nem lehet. Azonban ha férfinak és a nőnek is van egy külön lakása, akkor beköltöznek az egyikbe, és ha netán probléma adódik, akkor mindenkinek van hova mennie. Vagy együtt építik fel az életüket. Én soha nem tartottam azt jónak, hogy az egyik odaköltözik a másik családjához. Ugyanis aki odaköltözik, az egy adott esetben 30-40 éve fennálló családi kapcsolatba kerül bele, ahol tulajdonképpen mindig idegen lesz valamilyen szinten. Bármennyire is fog igyekezni, soha nem tud úgy beilleszkedni, hiszen nem oda született. Nem teljesen tudja élni a saját életét, hanem más családjának az életét fogja élni, hozzájuk fog alkalmazkodni. Ilyenkor egy férfi és a párja soha nem a saját életüket élik. Az megint más, hogyha mondjuk két-három utcával arrébb költöznek, akkor ott tudják a saját életüket élni. De közös portán nagyon nehéz.

72-es vagyok

Csak egy példát írnék le: amíg a fiad nyugodtan fingik egy nagyot előttetek, vagy böfög egy hatalmasat, addig a párja lehet hogy nem mer. Lehet, hogy a párja is a saját szülei előtt ezt természetesnek veszi, de idegen emberek előtt nem. És ez csak egy dolog. Jó, nyilván van olyan is, hogy az egyik a másik fél szüleihez közelebb áll, mint a sajátjához, nem lehetetlen. Viszont azt is tudom, hogy ismeretségi körömben a férfi szülei sok pénzt adtak a ház építésbe, nyilván közösen is előteremtettek valamit az ismerősék a két gyerek mellett, azonban hogy válóperre került a sor, a nő elég rossz helyzetbe került. Vagyonmegosztás legalább egy éve tart, közös fedél alatt laknak még mindig. Pedig már elváltak régen. És ez még pár évig így is lesz, ahogy kinéz a dolog.