Lányok nektek bejön egy szigorú férfi?

Hiaba fejtegeted meg kommenteken keresztul, hogy neked van igazad, fogadd el, hogy senkinek nem tetszik a hozzaallasod es maximum ha szerencsed van, akkor talalsz olyan not aki eltur majd hosszabb tavon is, mert eleg keves olyan no van aki bologatobaba akarna lenni a kapcsolataban.

A parkapcsolatok tobbsege nem ugy mukodik, ahogy te elkepzeled.

"Már említettem, nem én, tévedsz, hanem az aki nem képes a másik iránymutatását feltételek nélkül elfogadni abban az esetben ha a másik tudása nyilvánvaló egy adott kérdésben."

Ha már a lakásvásárlást emlegetted példaként, most elképzeltek téged, amint egy építőmérnök/építészmérnök/statikus mérnök/ingatlanközvetítő stb. feleség szakirányú tudása előtt fejet hajtva, feltételek nélkül elfogadod, hogy olyan lakást vegyetek meg közös tulajdonú ingatlanként (50 %-ban a te pénzedből), ahol te nem szívesen élnél valamilyen okból, szerinte viszont tökéletesen megfelel a célnak. xD

Életszerű, ugye?

Pusztán objektíven reagálva a kérdésedre:

A hozzáértés nem génekbe kódolt valami, amin nem lehet változtatni, vagyis teljesen reális az az elgondolás is, hogy egy nő, akinek te tetszel, mindenben gyakorlottabb és okosabb, mint te. Most akkor milyen alapon akarnád te irányítani, hisz a te logikád szerint az ő tudása sokkal inkább célravezető.

Egyébként azt hiszem értem mire akarsz kilyukadni, természetesen autószerelési kérdésekben teljesen a páromra hagyok mindent, hisz én nem értek hozzá, tőlem úgy oldja meg, ahogy akarja, mert ő tudja, hogyan kell. De pénzügyekben én sokkal talpraesettebb vagyok, így a közös pénzünket én osztom be, de ez csak az, amit mindketten a közösbe szánunk, amit ezen felül ő keres, én nem kérem rajta számon. Ha úgy vesszük mi is "irányítjuk" egymást.

A probléma az, hogy te enyhe autizmusra utaló személyiségjegyekkel próbáltad ezt vázolni, kb mint egy robot, így aztán nyilván nem leszel szimpatikus az égvilágon senkinek.

"A konszenzus pedig nem más mint az irányítás puhított változata hiszen itt is az egyik fél érvekre épített akarata érvényesül tehát van némi képmutatás formátuma."

Tehát aki érvek nélkül elfogadja valaki más véleményét (csak azért mert az illető azt állítja hogy ő jobban ért hozzá), az intelligens és jellemerős; aki pedig érveket vár el, az képmutató...

Persze van amikor az egyiknek mindegy, akkor ráhagyhatja a másikra (nekem mindegy hogyan építi a férjem itthon a hálózatot, neki meg alkalmanként mindegy mit főzök ebédre).

Ha ennyire elítéled a konszenzust, akkor hogy akarod pl elnevezni a gyerekedet? A felséged Kevin Ferndandót akar, de meg Kálmán Izidort. Ilyenkor mi van?

"megköveteli azt ami egy párkapcsolatban elvárható, ezt meg is adja"

Szerintem elvárható hogy ne legyen távolságtartás a partnerek között...

Valahogy nehezemre esik elhinni, hogy aki távolságtartónak írja le saját magát, az akár csak a nap bizonyos részeiben is képes szeretetteljesen, melegen, odaadóan viselkedni. Miközben a nap másik részeiben meg elutasító. Na ez a képmutatás...