Barátnőm jóval többet keres, összeköltöztünk. Szerinte a lakás, rezsi közös, a kaját meg mindenki vegye magának. Normális ez?

Ez nem párkapcsolat: lakótárs extrákkal max. Abból is a garasos fajta. Értem én hogy jól keres és nem akarja kihasználtatni magát, de egy kapcsolat nem így működik. Ez frusztráló és megalázó. Nem főz neked csak úgy? Hogy nem neked kell megvenni a dolgokat... Ajándékot se kapsz tőle?

Te is szépen felezd el a benzint, írd fel hány km-nél szállt be, mennyinél ki és számold ki a rá eső benzinpénzt és szépen kérd el, valószínű megkapod a választ hogy milyen közösségben éltek.

Mi amikor összeköltöztünk minden közös dolgot felesbe álltunk már, sosincs enyém-tiéd, pár dolog pl a laktózmentes dolgaimat kérem hogy ne egye meg, de veszek neki simát. A randikat meg úgy álltuk hogy hol ő, hol én. A maradék pénzből, ami az után marad hogy bevásárolunk (mindig van egy limit a hónapra amit bedobunk a kajára és abból vásárolunk) - van hogy nekem van benne több dolog, van hogy neki sose jelentett gondot, kifizettünk mindent költséget, takarékpénzt eltettük lakásra, nyaralásra, a maradék a saját.

Amíg otthon laktam volt külön hűtőm, hát sokmindent nem tudtam megenni, egy csomag felvágottat is pl 1 hétig ettem...

Én amíg külön kasszán voltam a barátommal, nem fogadtam el azt, hogy "együtt élünk". Persze amikor mondtam neki vagy valakinek aki kérdezte, hogy nem együtt élünk, hanem egy lakásban lakunk, mint a kolisok, akkor megsértődött. Pedig 50 forintot is visszakért, ha kértem tőle "kölcsön" a boltban. Mit össze rágtam a fülét, mire elfogadta, hogy 200 forintig ne tartozzunk már egymásnak. És nem értette, hogy én ezt nem tartom együttélésnek és egyáltalán nem tekintettem magunkat élettársaknak (amúgy egyetemisták voltunk lakótársakkal).

Amióta közös kasszán vagyunk, azóta vagyunk élettársak (már kettesben lakunk), addig csak jártunk.

Ti is csak egymás mellett laktok.

Ez normális. Én is csak így lennék hajlandó nővel összeköltözni.

Egyébként megfigyeléseim szerint mindig azok szerint igazságtalan a felezés, akik a kevesebbet keresik :D

Én nem a 400 nettót keresem, de még csak nem is a 200at.

25 a kajám, amibe éttermezés is benne van. 80 körül költ a 60 kilos öcsém az étkezésére. Soha az életben nem felezném vele a kaját, mert a havi 100ból rengeteg az a 25 ezer plusz kiadás.

Ha 200at keresnék, akkor is sokallnám a havi 25 ajándékpénzt a másiknak. Ha felezés van, felezés van. Ha közösködés, akkor közösködés.

Szerintem akkor lenne jogos a srác óhaja, hogy felezzék a kaját, ha a lakbért és a rezsit is százalékos alapon osztanák el. Tehát mindenki belenyomja a fizetésenek az x százalékát, na ez a valódi közösködés.

Nekem nem tetszenek a félmegoldások. A fuvarozás apró ajándékokat osa vissza pedig kedveskedésnek tartom. Pont úgy, ahogy elmosogatja a te tányérod, ha fáradt vagy, te elviszed x helyre, ha siet. Ezeknek a megtérülésének fel sem kellene merülnie.

Szexben is feleztek? Házimunkában is?

Amúgy egyszerre én is több fogást főzök, ez nem vészes.

Nekem ez olyan fura... Mármint nálunk már így is van összemosódás pénzügyekbe, hogy nem élünk együtt enélkül nem lenne valami rugalmas számunkra vagy nem tudom. Pl természetes, hogy beszállok havonta egy két tankolásba ha már annyit kirándulunk vagy hazavisz, mert nem valami biztonságos a pályaudvarnál s figyelmes felém én pedig így honorálom, hogy félt s mert jó szándéktól még kell a benzin a kocsinak. :D

Gyakran főzünk együtt s ilyenkor mindig együtt vásárolunk be ha nem valami extra drága alkalmi valamit akkor felváltva fizetünk. Ha tudom nekem több a cuccom akkor én ha neki akkor ő. De utána simán hasonló összegben kap a károsultabb valamit amit szeret vagy ilyesmi. Nem számoltatjuk el egymást 3 joghurt meg egy kenyér vagy jégkrém miatt.

Ilyen közös bevásárlások nálatok elmaradtak gondolom mert az írtad ha belépőjegyet vettetek ő szeretett külön lenni de ilyesmiben nehéz hisz mégis közösen akartok othon ugyanazt enni s tök mindegy ki mennyire jó étvágyú.

Ha a direkte dolgokat szereti egyenesen ahogy látszik ülj le vele s tisztázd a viszonyotokat. Feltételezzük a legjobbat, hogy nem alapjáraton ilyen hanem valami kiváltotta belőle ezt a flúgos B terv mániát, hogy bármikor kiugorhatna...

Ha te úgy érzed tényleg tartósan akartál vele lenni s szerinted ezt így is mutattad ki hát mond el neki ismét, s az érzelmeidet magyarázod az egy nőre jobban hatást gyakorol s talán kompromisszum képesebb lesz.

Mert annak tényleg nincs értelme, hogy egy folyton menekülésre beállított emberrel bútorozz össze.

Ez már a garasoskodásnak nagyon beteg formája. Én ilyen emberrel biztos nem folytatnék kapcsolatot egy percig sem. 2 vajat venni? Nevetséges!

Rendkívül érdekes, hogy a kaját fillérre kiszámolja a hölgyemény, de a seggecskéjét azt azért ingyen fuvaroztatja. KÉRJ TŐLE BENZINPÉNZT, vagy menjen gyalog! Esetleg ne derogáljon tömegközlekedni. Undorítónak tartom az ilyen embereket, és nem, egyáltalán nem normális.

Ha valaki a különkasszát preferálja együttélésnél/házasságban, az nem gond, ilyenkor az a legtisztább, ha minden költséget feleznek. Ha az egyik lényegesen többet eszik mint a másik, akkor érdemes a kaját külön venni, vagy nagyobb arányban fizet bele az aki többet fogyaszt. De most 2 szelet csokiért, vagy 20 dkg szalámiért ez a hiszti nagyon gáz. Ez a filléreskedés, én tartozom neked 50 ft-al, te tartozol nekem százzal, én alapanyagom, te alapanyagod, én vajam te vajad irtó beteges dolog!

Vagy legyen igazságos a különcködés, de akkor mindenben válasszátok szét a költségeket, vagy értelmetlen az egész kapcsolatosdi.

Nálunk a férjemmel pl közös kassza van. Ő nagyjából a dupláját keresi az én fizetésemnek, néha picivel kevesebbet, de ő volt az, aki először megemlítette összeköltözés kapcsán, hogy ugye akkor majd összedobjuk mostmár a pénzt?:)

Nálunk úgy alakult ki a rendszer, (ez volt a legkényelmesebb nekünk) hogy az ő fizetése picit előbb jön, kb egy héttel, és amúgy is az a több, így abból rendezzük rögtön egy az egyben a rezsit, majd a bevásárlásokat, alkalom adtán a szórakozást, költséges dolgainkat (én könyveket gyűjtök/olvasok, ő kártyákat), extra kaját (egy kis kínait, mekit, kfct időnként) ilyeneket. Az én fizetésemet pedig alapvetően egészben megtakarításként kezeljük, de az ugyanúgy az övé is.

Ha pl valami nagy gebasz van, netán elromlik a mikró,(tavaly előtti eset) akkor ebből kiveszünk, és ebből vásárolunk egy másikat. Ha a mosógép, vagy a hűtő mondaná be az unalmast, akkor szintén ebből vennénk ki. Egyébként, ha nincs semmi gond, nem nyúlunk hozzá, és szépen gyarapodik minden hónapban, de KÖZÖS. (ne adj isten, egy esetleges szétválás esetén, amit amúgy nem tervezünk, ő megkapná ennek a pénznek felét, mert járna neki)

Fizetgethetnénk fele fele alapon is, és számolgathatnánk, tologathatnánk ide-oda a pénzt, de tök feleslegesnek, értelmetlennek tartjuk az ilyesmit.

A barátnődnek nem kell aggódnia. Jelenleg ő az aki betegesen félti a pénzét, és ő az aki kihasznál téged.

Egyébként nálunk, pl amíg jártunk, a férjem beszállt a védekezésbe is , hiszen attól, hogy nem ő használta magát az eszközt, az ő érdeke is volt, hogy ne legyen egy nem kívánt terhesség, és ez bizony pénzbe került. Egyik hónapban én vettem a cuccot, a másikban ő:)

Ti ezzel hogy álltok? Az óvszert te fizeted egyedül? Vagy elkéri a fogamzásgátló árának felét? Ha házasságban gondolkodtok, gondolom házassági szerződésbe foglaltatja majd, hogy az ő fizetése saját, és egy fillérre nem vagy jogosult. Arra is számíts, ha vele maradsz, és véletlen elveszíted a munkádat, hagyni fogja, hogy éhen dögölj, vagy minden nap a képedbe vágja, hogy nagy kegyesen kapsz szárazkenyeret meg vizet...

Egyébként nem nagyon javaslom, hogy egy ilyen nővel összekösd az életed.