Mit tegyek? 5. hónapos terhes vagyok, ès az élettarsam teljesen kifordult magából. Lassan èn is.

Semmiképpen ne maradjatok együtt, ez később csak még károsabb lesz!

Képzeld csak el, hogy milyen lenne annak a szegény gyereknek megtudnia, hogy az apja nem akarta, mert egy élősködő teremtménynek tartja...

Gyakorlatilag egyikőtök sem akarja őt. Jobb lesz neki nevelőszülőknél!

Először is mindenki nyugodjon le a p...ába, a párod főleg.

Pár dolgot tisztáznotok kell.

Igen, a gyerek drága dolog

Ő beszélt rá hogy tartsátok meg szóval ne tegyen úgy mintha most tudta volna meg hogy ez ezzel jár

Ha eddig szerinte meglettetek volna az ő melója mellett mégis mi változott? Miért cseszhetné a karrierjét, nem ő marad otthon a gyerekkel.

De a legfontosabb kérdés, TE akarod ezt a gyereket? Nem úgy hogy a párod mit akar, TE MAGAD, hogy viselnéd ha fel kellene nevelni? Figyelj, ez nem a világ vége, lehet a párod csak kezdeti pánikban van most hogy nem lóg bilibe a keze és rájött hogy pontosan mire is vett rá. Megjegyzem ha lelép ez azon ritka esetek egyike mikor az utolsó forint gyerektartást is megérdemli amit rászabnak ha már egész eddig ő akarta a gyereket.

Ha úgy döntesz hogy tényleg te sem érzed magad késznek erre még mindig ott az örökbeadás, tudom hogy ez nem hangzik könnyűnek de még mindig a jobbik opció mint felnevelni egy gyereket amit nem akartok. Ha nyílt úgy tudom a leendő szülőket is megismerhetitek.

A nagyszülőket pedig ettől a ponttól ignorálni, nem az ő életük, nem csak akkor létezik a gyerek ha hétvégére elviszitek az anyósnak tutujgatni (amit rövid távon meg fog unni) hanem ez a ti életetek és ne hagyjátok hogy mégegyszer beleszóljanak.

Legeslegelőször is, aki nem ad konstruktív választ e kérdés alatt (mint például az olyan ősanyák, akik szerint szar emberek vagytok) azok szavára ne adj. Ők másfajta emberek, mint ti. Egyikőtök se rosszabb, vagy jobb a másiknál. Azért meg pláne nem, mert ti karrierorientáltak vagytok, ők meg családcentrikusak.

Másodszor is, a párod nem egy retek ember. Csak rákényszerítettek egy döntést, amely hosszú távon frusztrálttá tette. És szerintem ebben a helyzetben nem ő a legnagyobb hibás. Meg lehet őt is érteni valamilyen szinten, de a legnagyobb ludasok az ő szülei, akik önző módon rábeszélték őt, hogy rábeszéljen téged, hogy tartsd meg a gyereket. Mélységesen elítélem az ilyet. Pláne, hogy a nagyfaternek állításod szerint nincs sok háta. Legyen neki az a pár éve, vagy hete szép, annak árán, hogy elrontsa a menye, és tulajdon gyermeke életét. Undorító az ilyen szintű önzőség.

Ne haragudj, csak kicsit felcsesznek az ilyenek. Na de, hogy ne csak azt mondjam, hogyan NEM kellett volna, elmondom azt is, hogyan kellene - szerintem - ezután. Én is szintén arra szavazok, hogy mostmár hordd ki, sajnos muszáj, majd hagyd a kórházban. Keménynek kell lenned, ne hagyd, hogy a rosszalló, toxikus ábrázatok, (akár az orvosoké, nővéreké, vagy a kórház egyéb személyzetéé) és véleményeik döntsenek helyetted. A pároddal meg békülj ki, mert azt gondolom, a nemkívánatos gyerek miatt esett vissza ő is züllő életmódba.

Akárhogy is vesszük, az a gyerek nem tehet róla, hogy tönkretette az életeteket, de ti, ha nem döntötök jól a sorsáról, még tönkretehetitek az övét. Az a gyerek megvan, ez nem az ő hibája. De hibásak lehettek azért, ha hagyjátok, hogy egy olyan családban nőjön fel, amiben nem őt nem akarták. Vagy szerető nevelőszülőkhöz kerül, vagy pedig egy olyan családhoz, akik frusztráltan, tudat alatt, de előbb-utóbb úgyis szegény kiskrapeken fogják kitölteni a haragjukat. Igen, rólatok beszélek. Előbb-utóbb rossz szülők lennétek, mert nem akartatok szülők lenni. Toxikussá válnátok. És ezzel nem ítéllek el egyikőtöket sem, mert így működik a psziché. Legalább 3 ember élete menne erre rá. Ez 100%-ig biztos. Ha nevelőszülőkhöz adjátok, akkor valószínűbb, hogy a kicsié nem, és 100%-ig biztos, hogy a tiétek sem. Ha nyersen matematikai adatokat nézünk, ez lenne a legmegfelelőbb döntés.

Na, pontosan ezért van az, hogy amikor egy nő gyereket vállal, akkor mérlegelnie kell(ene), hogy egyedül is fel tudja-e nevelni, ha úgy adódik.

Én nem tudom elképzelni, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe taszítsam magam, biztos anyagi háttér nélkül bevállalni egy gyereket, aztán meg pislogni, ha a pasi meggondolja magát.

Elég gyakran megesik ez, ha nem is a terhesség alatt (bár itt elég sok kérdés születik ilyenről is), de előbb-utóbb a legtöbb kapcsolatnak ez a vége (sajnos).

Egyébként nem véleményezem a párodat, megtették azt mások, és őszintén sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, de gondolkodhattál volna, mielőtt bevállaltad a gyereket.

Keresd fel a golyahir alapitvanyt.

A terhes anyakat - akik hasonlo helyzetben vannak mint te- hozzak ossze a leendo neveloszulokkel. Igy kikerulheto az allami gondozas.

Igy mindenki nyer.

# 18: Nekem ilyen szülők jutottak, igaza van a 17-esnek.

Jó néhány pszichológus szeánsz van mögöttem, én tudom, miről beszél.

Olyanba okoskodsz más kárára, amiről halovány segéd fogalmad sincs.