Nem vagyok valami házias, a párom emiatt nem akar elvenni. Vélemények?

Bár, mi nem élünk együt, de a szüleinél sokat vagyunk együtt.

Megosztjuk egymás között a munkát így is. Általában egy hétvégi napon mi főzünk (szülőknek akkor programja van), akkor megbeszéljük mi legyen és ki mit csinál (főtétel, meg süti is szokott lenni). Ebéd után én mosogatok el mindent (anyjára nem hagyok semmit, mert az apja pont olyan pasi, hogy egy férfinak semmi dolga a konyhában, még egy kiskanalat se mos el, de a fiaitól bezzeg elvárja, így elég mosatlan vár rá egész héten...) Ha van valami férfi munka, lám abban is segítek, persze a könnyebb részét. Füvet is együtt nyírunk, mert nagy a kert. Ő nyírja a füvet én meg szegélyt nyírok, elsöpröm, amit kell.

Szerintem ez így normális.

Persze, ha egy család leszünk, akkor biztos másképp alakulnak a dolgok, de megbeszéltük, hogy nem lesz olyan, hogy a másiknak ne segítsünk, ha épp nincs elfoglalva.

Apja ül a gép előtt egész nap, már vagy 4 éve munkanélküli és baromira nem hajlandó semmit csinálni (havi egyszer-kétszer, ha valami férfi munka előkerül, mert az nem mindennapos azért lássuk be), nálunk ilyen nem lesz!

Nem értettem sosem miért kell ebből ekkora ügyet csiánlni amúgy.

Én sem vagyok házias, nem is leszek soha. Nemis csináltam belőle titkot egyik pasimnál se, hogy énbizony nemfogok mosnifőzni takarítani éjjelnappal rá is, majd szépen kinek mikor lesz rá ideje. Ezért nem lepontozni, nem vagyunk egyformák. Sajnos én azok közé tartozok akiket a legkevésbé sem zavar a rendetlenség vagy a konzervkaja:D

Aztán még sosem hagyott ott senki... Ha egy férfi szeret, úgy sem tudja tétlenül nézni, hogy hülyére melózod magad. Nem is értem, hogy nem természetes ez egyeseknek? Ezt főleg a férfiaktól kérdem, hogy végig tudod nézni ahogy életed párja kiszolgál és hullafáradtan végzi minden egyes napját? Sosem értettem azokat a nőket akik ezt elviselik, egyértelmű, hogy abban a kapcsoaltban nem a "szeretett" nő a legfontosabb, ilyenben én nem tudnék élni.

Persze van az a típus akiknek ez nem gond, sőt. Írták itt, hogy inkább megcsinálja ő, ne a pasija végezzen trehány munkát. Hát szégyenszemre én trehány munkát végzek, engem nemzavar a dolog:D

Lényeg a lényeg, ha minden más stimmel, ezt úgyis elnézik neked. Ha meg nem, akkor más sem stimmel. :)

Miért jön mindenki azzal, hogy a pasiknak heti 1x van csak munkája otthon? A férjem hazaesik melóból, kajál és csinálja az itthoni dolgokat, de minden napra van valami. Reggel 7-re jár és kb. fél 5 - fél 6 fele ér haza. 6-tól sötétedésig vagy ha a garázsba van míg bírja csinálja. Kerékcsere (aktuális mert jön a tél), fékbetét csere a kocsikon, garázsba világítást csinál, lemossa a kocsikat, kerítést javít, kutyát sétáltat... most ezek jutottak eszembe, de állandóan van amit csináljon, mióta kertes házba lakunk nem unatkozott egyikőnk sem. Egyébként ha van összhang akkor az otthoni teendők is jól meg lesznek osztva, valahogy majd adja magát a helyzet.

Neked meg kedves kérdező, nem mennék hozzá egy ilyen pasihoz. 30 évesen otthon lakni?! Te lehetsz majd a pótanyukája.

15:50es vagyok

23:10es tökéletesen megválaszolta a gondolataim kapcsán felmerült ellenérveket:

nálunk valahogy mindig van mit csinálni kinn/benn.

Nem mindenki olyan gazdag, hogy majd a szervízben megcsinálják, a mosóban lemossák, a kertész levágja, a szaki megoldja.

Nem ragozom, jól le lett már ez a csont rágva.

Én se vagyok házias, de a párom nem kérte számon, hanem néha rám nézett nagy boci szemekkel, hogy "úgy örülnék ha főznél .....-t". Ugrottam és megcsináltam, mert KÉRTE. Ezzel a kedves módszerrel rávett, hogy kezdjek el főzni, hívjam fel anyámat - mert béna voltam hozzá eleinte, kukába is ment néhány kaja :) Egyébként toll a fülébe, mert észre se vettem, hogy mi volt a tényleges célja, de tény, hogy bejött neki. Aztán megállapodtunk, hogy tulajdonképpen az a legnagyobb gondom a főzéssel, hogy nem tudom kitalálni, éppen mit főzzek. Most ő megmondja, hogy mit kér, én meg megcsinálom és nem kell tanácstalanul lapozgatnom a szakácskönyvet egy órán át.

De ha kell, szó nélkül segít takarítani, főz (némelyik kaját én nem tudok megcsinálni, ő viszont nagyon jól).

Cserébe én is tudok szerelni.

Egyetlen dolog van, ami tényleg férfimunka: a nehéz dolgok mozgatása, amihez fizikailag kevés vagyok. Ez tényleg nemtől függ, mert én nem tudok 40 kilónál nehezebb tárgyat megemelni, ő meg igen. Tehát ez tényleg férfimunka, viszont egy költözésnél és tízszer lépcsőztem a 10 kilós cuccokkal, ő meg egyszer a három db cementeszsákkal. De az izomláz már egyenlő mértékben oszlott el köztünk :)

Gyerek nincs, kutya van. Reggel én még nem vagyok magamnál, akkor ő viszi le, én bambulok a kávém felett és megcsinálom az övét. Este jobban pörgök, ő akkor ereszt le - olyankor én viszem a kutyát.

Szülők: apám teljesen béna mindenféle szerelési munkához, ha nekiáll, akkor kétszer annyi bajt csinál, mint ami eredetileg volt. Kisebb dolgokat anyám szereli, nagyobbnál szakember jön.

Cserébe apám jár bevásárolni, az "ugorj gyorsan kocsiba és szaladj el érte" dolgokat is ő csinálja, pedig nagyon konzervatív szemléletű ember. Főzésnél segít az előkészítő munkákban, ha anyám nem volt otthon, akkor gond nélkül ő főzött (sikerült, ahogy sikerült, de a szándék megvolt :)).

Egy szóval: a ténylegesen erőt kívánó fizikai munkát nők nem tudják elvégezni (tisztelet a testépítő nőknek, akik igen), minden mást mindkét fél.

További munkamegosztás: én töröm az autót, ő javíttatja. :) Ez sajnos viccen kívül....