Rákérdezzek vagy sem?

Ugye Te is érzed, hogy 28 évesen nem nagyon van mit gondolkodni az ilyen kérdéseken. Vagy akar, vagy nem...

És ez pont azért ilyen egyszerű, mert már kiismert.

Szerintem is kánya van a dologban...

(Amúgy nem értem miért zavar a kislányozás, hiszen Te is 23L-ként definiálod magad.)

24N

Én pont az ellenkezőjét javaslom, amit a többiek! Távolodj el Tőle teljesen. Ez baromi nehéz lesz, a kommentjeidből lejön, hogy kézzel-lábbal ragaszkodsz hozzá. Ám egyszer olvastam egy ilyet, s ha végiggondolod (tedd meg, tudom, fájdalmas lesz!), teljesen igaz (ettől olyan durva);

"Ha valami a sajátodnak érzed, engedd el! Ha visszajön, akkor a Tiéd! Ha nem, akkor sosem volt a Tiéd!"

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy hagyd el a párod, csak éreztesd vele, hogy gáz van; az ember olyan lény, hogy mindig az kell neki, ami nem lehet, amit nem kaphat meg egyből; avagy gondolj egy gyerekre: van egy játéka, amivel nem törődik, de ha elvennéd tőle, egyből utána nyúl. Ez ösztönös birtoklási vágy.

Ennél még fontosabb, hogy ne hagyd rá a dolgot; valamit mindenképpen tegyél, ne nyomulj, ne zargasd; esetleg ötvözd a kettőt - ijessz rá. Nem bírod sokáig, hogy ezt az állapotot létrehozta köztetek, ha így folytatja, elveszít! Nem kell, hogy komolyan is gondold, de ettől beijed és elmondja, mi van.

Egyébként meg én nem zárnám ki, hogy vendégetek van - és egy harmadik csaj rontja a levegőt; de ennyiből ebben korántsem vagyok biztos, csak megjelöltem, mint lehetőséget, de a Te állapotodban ezt nem lehet felmérni, mert ilyenkor elborít a "rózsaszín köd", az első az automatikus tagadás, emiatt, hogy "nem, az nem lehet, Ő is szeret engem!" ...

Jajj, és a legfontosabb gondolat: írod, hogy nem ezért voltál vele két évet - mert ennyi ideje vagytok együtt! Hadd mondjam el, hogy egyáltalán nem biztos, hogy azért ismerted meg a párod, hogy vele éld le az életed. Ha egyszer a jövőben szétmennétek (amit nem kívánok, nagyon fontos, szögezzük le), és éppen emiatt, valahogyan ebből kifolyólag ismernéd meg az új párod, akivel aztán később gyereked, családod lenne, majd 50 év múlva nagyivá válnál ... rájönnél utólag, hogy azért ismerted meg a jelenlegi párod, hogy aztán ráleljél az igazi nagy Ő-re. Ne ragaszkodj senkihez kézzel-lábbal, résztvevő vagy az életedben, de a sorsunkat nem önmagunk írjuk! Egy kapcsolathoz két ember kell; ha a párod nem akarja, vagy nem dolgozik rajta, előbb-utóbb kiszeretsz belőle: ez ilyen; egyedül nem lehet működtetni. Hadd meséljek el még valamit: az egyik legjobb barátom 7, majdnem 8 évig volt együtt a volt párjával és eljegyezte; már a levegőben lógott az esküvő. Rá egy hónapra a csaj kidobta a lakásból, szó szerint (!!!). Nem sokkal később, alig egy hónap telt csak el, s a csávó rálelt egy másik lányra, utólag rájött, hogy az előzőhöz nem is illett igazán. (külsőleg azért lehetett látni, hogy nem tökéletes a harmónia, de ezt a részvevők nem szeretik elismerni, elsősorban maguk felé) Tehát ne erőlködj, ha nem muszáj, a legfőbb tanácsom, hogyha másban nem is, a kapcsolatokban mindig legyél magadhoz őszinte - ez nagyon nehéz, de nagyon fontos - az élet túl rövid, hogy bárkire is elpazarold az idődet!