Járt már valaki hasonló cipőben? Iszonyú türelmetlen vagyok, mikor kér már meg?

Annyira szánalmas hogy vannak nők, akiknek az az életük fő célja hogy valakivel elvetessék magukat.

25/L

Nézd kérdező, legjobb barátnőm ugyanígy volt vele. Aztán csak megkérte a pasi. Néhány hónap múlva bevallotta a csaj, hogy rájött, semmi sem másabb és nem erre vágyott. Mivel a kapcsolatuk ugyanolyan, csak most már van egy gyűrűjük. Igaziból a kapcsolatában, a pasi hozzáállásában, jövőképben várt volna valamit, de azt attól, hogy az ujjára húzták a gyűrűt nem kapta meg.

Az eljegyzésüknek már 7 éve, és azóta se történt semmi, csak vannak...

Nézzél mélyen magadba, meg a kapcsolatodba és legalább magadnak valld be, hogy mit is akarsz valójában, mert nagy eséllyel egy aranygyűrű nem fogja megoldani.

Könnyű úgy írogatni ide, hogy valaki nem volt hasonló cipőben, és nem vágya a házasság.

A kérdező nem hisztizik, nem ez az életcélja, de van most egy kérdés, amit feltett, természetes, hogy nem ír bele minden mást az életéből persze, hogy így jön le, hogy csak ekörül forog.

Ha valaki babára vágyik az ugyanígy van, mégsen ítéli el senki.

Én voltam hasonló cipőben.

Egy pár lettünk, 1,5 évvel összeköltöztünk. Részemről azzal a feltételllel, hogy igaz, hogy korai lenne a házasság, de nekem hosszabbtávon nem fér bele az értékrendembe, vagy inkább "csak" fontos a házasság, úgyhogy adok egy hónapot és gondolja végig a dolgokat, és aszerint döntse el, hogy szeretne-e költözést.

Költöztünk, úgy gondoltam, hogy 1,5 év együttélés már csak igazolja, hogy működünk együtt, mindkettőnknek volt 1 éve munkája, szerintem következhetett volna, hogy továbblépjünk.

Csak szerintem....

A párom szerint "egyszer majd"... 25 évesen úgy érezte nagyon ráérünk (úgy, hogy azt mármegbeszéltük, hogy 30 alatt szülök, felette nem igazán szeretnék, és egyet is értett, sőtt támogatta az ötletet)

Felőlem is jöttek ezek a gondolatok, mint a kérdezőnél, sőt barátnővel is átbeszéltük.

Meg, hogy mi az a pont, amikr azt mondjuk, félrevezetett, vagy meggondolta magát a házassággal kapcsolatban....stb...

Volt nekünk is beszélgetésünk.... Főleg a gyerek témával kapcsolatban, ami érintette a házasságot, mivel mind a ketten házasságban szeetnénk gyereket (főleg ő)

Ilyenkor kicsit mindig megjegyeztem, hogy mi várun? Nem lesz más, csak idősebbek leszünk, kész sosem lesz a gyerekre stb...kiderült, hogy félti a szabadságunkat, hogy biztos nem tölthet időt a hobbijával...stb ezt átdumáltuk megint...lmegnyugodott valamelyest, de éreztem, hogy neki idő kell a dolgok feldolgozásához...

Eltelt 1, 5 év megint...

Amikor én is kifakadtam...hogy mégis mikor...stb...sírtam is, hogy én nem értem őt, és it nemcsak az esküvővel kapcsolatban, hanem ugy anblokk, mivel kínosan kerültem a témát, mert nem akartam erőltetni, mert annak a házasságnak, amit én akarok, de ő nem egyértelműen kudarc a vége...

Nagyon nehéz egy pont után, mivel az ember belelovallja magát a dologban, nagyon vágyik rá, de nem annyira, mint pl itt kitűnik, csak mivel nem akarja erőltetni, ezért nem beszél róla, így egyre többet gondol rá...stb....nekem jó volt, hogy volt akivel tudtam erről beszélgetni, úgy, hogy nem ítélt el, és jó tanácsokat tudott adni...

Kiderült, hogy ő úgy gondolta, hogy egy 80 fős lagzit (ami 100 lett végül) meg lehet 1 hónap alatt szervezni csak úgy könnyeden...

Egy beszélgetést hallottam eg (nem véletlenül, csak véletlen figyeltem fel rá mit mond) hogy szerinte ősszel lesz... Néztem nagyot, de nem akartam beleszólni abban a helyzetben...

Másnap reggel, valamit eppen bütykölt kérdeztem tőle, hogy én is megtudhatim-e, hogy mi lesz ősszel? (Hallottam mire gondolt, de így vezettem fel)

-Persze, ... Arra gondoltam akkor házasodjunk össze.... Mondta ő

Én: arra gondoltál, hogy mi plusz a tanuk?

-Neeeem....rendesen....

-Mégis megyik ősszel?

- háát, idén....

Szem kikerekedik....

- te ezt mst komolyan gondolod? Mert én bennevagyok, de az nagyokn közel van...

- 4,5 hónap van addig...

-jó akkor hondoljuk végig... Délután leülünk, leírjuk ki mire gondolt ezzel kapcsolatban, akkor összerakjuk meg lehet-e valósítani....

Megbeszéltük másnap gyűrűke megvettük, hétvégén család áldás kérése.. Októberben esküvő, sikerült nagyjából leszervezni a fix dolgokat..

Én túlbonyolítottam, ő meg túl leegyszerűsítette a dolgokat, nem gondolta, hogy ennyi szervezéssel jár a dolog, ezért nem kapkodott...

Pont az 5. évfordulónk előtt lesz egy hónappal az esküvőnk...

Bocsánat, hogy ennyire hosszú lett (hibák miatt is, az érintőképernyő átka)

úgy látom itt mindenki csak lehurrogni tud...:) valószínűleg az ő szemükben én is csak egy "eljegyzést kihisztiző p...a" leszek, de sebaj:)

3 éve vagyunk együtt a párommal, és még nem tette fel a nagy kérdést az én párom se, de nagyon vágyom rá én is. Nem hisztizem miatta, de tisztában van vele, hogy egyszer szeretném. Ez nem azért van, mert a külvilágnak mutogatni akarom a gyűrűt vagy azt hogy milyen boldogok vagyunk, hanem ez egy plusz löket a kapcsolatban, egy szimbólum, mégpedig az elköteleződés szimbóluma. Jelképezi az együtt töltött idő alatt kimondott, érzett érzelmeket egy gyűrű formájában, jelzi azt, hogy benőtt mindkét fél feje lágya és megtalálta a boldogságot. Szerintem:)

És ha nem jött el még az idő, nem jelenti azt, hogy a párod nem érzi ezeket, csak szerintem vár, hogy te is felejtsd el a témát picit, és legyen meglepetés:)

24L

Az ilyen kérdésektől mindig kiver a víz, hát még a támogató válaszoktól...

Az eljegyzésnek akkor van értelme, ha MINDKETTEN akarjátok. Igen, sok a kihisztizett eljegyzés, ahogy valaki is említette, de egyáltalán nem mind az. Annak van értelme, ahol nem az. Mert ott tudni, hogy mindkét fél kész rá, komolyan gondolják.

Kérdező itt valószínűleg azzal van a baj, hogy a barátod még nem érett erre. Nem szégyen ez, van akinek több idő kell hozzá. Ha még pár év múlva is csak terelget, akkor azon már csodálkoznék, de az én ismeretségi körömben a legtöbben 5-6 év után házasodtak csak, utána meg jött a baba rá 1-2 évre - sokan addig feleslegesnek tartják a házasságot, eljegyzést amíg valóban készen nem állnak a letelepedésre (=anyagiakban megtehetik, hogy akár hitelre is, de saját lakást, házat vesznek), családalapításra, biztosnak érzik a jövőjüket.

Egyébként ti hány évesek vagytok? Mert nem mindegy, hogy 20 évesen vergődsz itt, hogy a tiniszerelmed nem vesz el, vagy 28...Van biztos állásotok, megélhetésetek, együtt éltek egy ideje? Működik a kapcsolatotok?

Elő szokta hozni ő is a házasság, eljegyzés témát, vagy mindig csak te? Ha el akar venni, akkor általában beszél róla ő is. Ha csak terelget, annak jó ismertetőjegye, hogy mindig bólogat, nyugtat, ha előhozod, de amúgy inkább kerüli a témát.

Nem utolsósorban: miért ez az életcélod? Komolyan úgy gondolod, hogy ettől változik valami? Tényleg képtelen vagy őszinte lenni a barátnőddel azért, mert féltékeny vagy rá, hogy őt hamarabb eljegyezték?

Remélem te is belátod, hogy ez a hozzáállás minden, csak nem egészséges vagy értelmes felnőtt nőre vall. Nézz magadba, legyen önbecsülésed!

Ahhoz, hogy normális választ adhassunk, valóban szükség lenne több infóra: életkor, együtt éltek-e, el tudjátok-e magatokat tartani vagy még szülőkkel éltek?

Én úgy gondolom, hogy a házasság egy KÖZÖS döntés, amiről nyilván beszélnek a felek egy komoly kapcsolatban és jó esetben egyezni kell a véleményüknek.

Leírom a saját példámat: eddig két komoly kapcsolatom volt és mindketten megkérték a kezem, de egyikből sem lett házasság. Mindkét párommal kb. 4 évig voltam együtt. Az elsőnél még nagyon fiatal voltam (20 éves), így érthető módon nem vágytam különösebben az eljegyzésre meg a házasságra, inkább a tanulás járt még a fejemben. A második esetben sem vágytam arra eszeveszett módon, hogy eljegyezzen a párom, még 4 év után sem. Szerintem az lehetett, hogy még nem voltam 'készen'. Lehet, hogy a te párod sincs még készen. Előző kapcsolataimban a házasság gondolata nem örömmel és várakozással töltött el, hanem inkább egy kis félelemmel. A mostani párommal még csak fél éve vagyunk együtt, de már többször beszélgettünk a házasságról, gyerekről, esküvőről és egyáltalán nem félek. Innen tudom, hogy készen vagyok.