Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
2 éve vagyunk együtt, ultimátumot kaptam, ti mit szólnátok ehhez?
2 éve vagyunk együtt a barátnőmmel, tegnap volt az évfordulónk, úgyhogy elvittem vacsorázni egy szép étterembe. Egész este nagyon izgatott és boldog volt, ahogy közeledett a vacsora vége, úgy lett egyre mosolygósabb és vidámabb, de miután végeztünk és én fizettem, kezdett alább hagyni a jókedve. Hazafelé menet egyre morgósabb lett, otthon meg lefekvéskor már tiszta depi volt. Elmondta, hogy ő azt hitte, ma meg fogom kérni a kezét, egész este arra számolt, hogy egyszer csak előhúzok egy gyűrűt és amikor látta, hogy semmi ilyesmi nem lesz és teljesen hiábavaló volt azt várnia, hogy végre eljegyzem, szörnyen nagyot csalódott. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, meg fogom kérni a kezét, felesleges ezen pörögnie, hiszen nagyon szeretem és vele szeretném leélni az életemet, de akkor nekem szegezte a kérdést, hogy hát mikor?? Mondtam neki, hogy ha itt lesz az ideje, egyelőre az egyetemre koncentráljon, ezt pedig bízza rám, de biztosítottam róla, hogy hamarosan, 1-2 éven belül tervezek vele továbblépni. Erősködött, hogy de ő tudni szeretné, hogy mikor. Erre mondtam neki, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik és egyébként is azt szeretném, ha meglepetés lenne majd, nem ígérek előre dátumot, hátha valami miatt nem úgy jönnek össze a dolgok, és akkor megint csak csalódna, úgyhogy legyen elég annyi, hogy a következő 2 évben valamikor.
Erre ő ultimátumot adott, hogy minek kell nekem ehhez 2 év, ha nem tudom eldönteni már most, hogy vele akarok-e élni, akkor nincs értelme ennek az egésznek, meg hogy mit akarok ezen én még 2 évig gondolkodni, hát ennyi idő alatt már rég el kellett volna tudnom dönteni, hogy mit akarok tőle a jövőben, és ne húzzam az idejét feleslegesen, úgyhogy legfeljebb 3 hónapot hajlandó még várni rám, addig találjam ki, mi legyen, vagy eljegyzem ezalatt az idő alatt, vagy ha nem, akkor elválnak útjaink, mert mi nem egymást keressük, stb...
Köpni-nyelni nem tudtam! Mondtam neki, hogy most csak zaklatott, mert számított rá és mégse kapott gyűrűt, de hogy ne adjon már ilyen ultimátumot nekem, amikor az előbb mondtam, hogy 1-2 éven belül én is tervezem őt megkérni, DE amíg az egyetem nincs befejezve, addig nem. Erre csak annyit felelt, hogy amit mondott, azt megmondta, 3 hónapom van, döntsem el mit akarok...
Nagyon szeretem, de ez most kicsit mellbe vágott. Délelőtt már böngésztem a jegygyűrűket, de közben meg az is itt kattog bennem, hogy bakker, nehogy már belezsaroljon egy eljegyzésbe 2 év után, mert nem úgy alakult a tegnap este, ahogy ő tervezte! Nektek mi a véleményetek erről?
Terveztem, hogy megkérem, de még nem most. Ő viszont most úgy döntött, hogy nem hajlandó 3 hónapnál többet várni.
ELHAGYNI NEM AKAROM! Javaslatokat szeretnék, mi legyen a megoldás? Vegyek neki egy gyűrűt, hogy lehiggadjon? Vagy ne hagyjam magam? Nem tudom, mi legyen... Félek, hogy ha most ebben engedek neki, akkor ezzel csak olajat öntök a tűzre... Ha most kap egy gyűrűt, utána majd az esküvővel is zsarolni fog...? Aztán meg majd a gyerekvállalással? Nem tudom, mit kéne most tennem. :S
Ti mit tanácsoltok?
válasza:Szerintem a házasság fontos. Nem egy ígéret, vagy nem egy "szándék", hanem eskü, az, hogy megesküszöm arra, hogy bármi történik, a másik mellett maradok, hogy elköteleződést vállalok, hogy a másikkal való együttlétet alapvető prioritássá teszem az életemben.
---- Ha üt/ver/megaláz/terrorban tart akkor is?
elköteleződött, összeköltözött vele, mikor a csajnak 0 forintjába kerül a felnőttködés. el van tartva, akkor minek neki gyűrű? mire fel? nem felnőtt, nem tudja mi a munka, mi a számlák befizetése, de zsarol, hogy elmegy ha nem kap gyűrűt.
amúgy manapság egy eskü, annyit ér, mint amit a wc-n lehúzol. az emberek változnak, lehet ma még esküzik, 5v múlva meg falhoz vág
válasza:"Mi van? Neki legyen szar, mert te vagy a férfi? "
De mi a szar neki? Most őszintén, nehogy már oda lyukadjunk ki a végén, hogy a barátnőm konkrétan szenved és csak sínylődik mellettem, mert nincs még gyűrű az ujján 2 év után, a barátnőknek meg igen!
Mi a szar neki? Hogy ígéretemhez híven szereztem munkát és lakást, hogy önerőmből fenntartom gyakorlatilag teljesen egyedül ezt az albérletet, csak hogy együtt élhessünk? Ez miért szar?
Jó, oké, akkor veszek neki gyűrűt és megszervezem az esküvőt, de akkor felmondom az albérletet, és szétköltözünk, mert ennyi mindenre nekem nincsen pénzem! 1 éve dolgozom, könyörgöm! Ő még egy napot se dolgozott, de csak azért, mert a barátnőket megkérik, meg azért, mert a tesómat is megkérték, most hirtelen úgy érzi, hogy le van maradva. Ez nekem nem érv! Tegyen érte ő is valamit, hogy előrébb jussunk az életben, hogy egyről a kettőre léphessünk, akkor rendben van, lesz eljegyzés is, de mindent ne tőlem várjatok, én is csak emberből vagyok, bakker...
Egyedül, egy keresetből egyszerre ennyi minden nem megy. Ha gyűrű kell és esküvő, rendben van, legyen. Akkor viszont nincsen tovább közös albizgatás, költözik haza szépen mindkettőnk addig a szülőkhöz, aztán majd hétvégente találkozunk. És ha lediplomázik és lesz neki is munkája, amivel be tud majd szállni a számlákba meg a lakbérbe, akkor újra összeköltözhetünk, de azért álljunk már meg egy pillanatra, mert egyedül ennyi mindent én sem bírok!
válasza:mond meg bnődnek, hogy jó, akkor menjen át levelezőre, és akkor összerakjátok az esküvő árát.
biztos nem tetszene neki, hogy csinálnia kell valamit.
minek költöztetek így össze de komolyan?
minek kellett úgy hogy nem dolgozik? ezt ő találta ki?
válasza:Ez mind érv, amit írsz, és árnyalja is a képet.
De az előbb azt írtad, hogy ha neki ez az érdeke, neked meg az, akkor az legyen, amit te akarsz, mert te vagy a férfi, én meg erre reflektáltam. És nehéz is erre mit válaszolni, mert ha férfi lennék, akkor ezeket nem tettem volna meg egy olyan nőért, aki nem a feleségem.
Szerintem az a gond, amit már egyszer írtam, ez a "majd amikor én jónak látom, úgyis én kérlek meg" mentalitás. Teljesen kiszolgáltatod magadnak vele. Fura nekem, hogy előteremtesz neki lakhatást, eltartod, tejben-vajban fürdeted, de az érzéseit meg letudod egy ilyen mondattal. Persze ezt magyarázhatja, hogy a vacsora után az a vita számodra is nagyon zavaró lehetett, és valószínűleg te is indulatból reagáltál, nem is hibáztatlak érte, csak leírtam, hogy ez mért nem volt célszerű reakció.
Továbbra is azt javaslom, hogy beszéljetek át ezeket a dolgokat, ha már korábban nem került rá sor. Hadd mondja el, mit érez, milyen kétségei vannak, mit jelent a házasság az ő számára és a családja számára, mondd el, hogy számodra mit jelent, értsétek valahogy meg egymás érzéseit. Ki kell jönni ebből az egymást zsaroló helyzetből, mert így meg valóban nem lehet eljegyzést csinálni. Azt lehet remélni, hogy az ő számára is annyira feszítő és fájdalmas ez a konfliktus, amiből látszólag csak az egyikőtök megalázkodása a megoldás, hogy ha olyan utat kínálsz, ami mindkettőtök megalázása nélkül is megoldás (beszélgetés, odafigyelés, a másik nézőpontjának, érzéseinek megismerése), akkor kapni fog rajta.
válasza:"amúgy manapság egy eskü, annyit ér, mint amit a wc-n lehúzol. az emberek változnak, lehet ma még esküzik, 5v múlva meg falhoz vág"
Elég baj. Nem tudják, mi az eskü, és azt sem, hogy mi a házasság. Azt hiszik, egy hosszú boldog szerelmes randi. Nem tudunk konfliktusokat kezelni, nem tanítottak minket. Belezuhantunk a fogyasztói társadalomba, túl sok a könnyűnek tűnő alternatíva stb. Ez messzire vezetne.
Azért azt gondolom, hogy ha valamire megesküdtél, akkor a motivációid a problémák megoldására irányulnak és nem az adott dolog lecserélésére, és ez egy csomó bizonytalanságtól megkímél, és az erőidet a megoldás felé viszi. Lehet, hogy így sem sikerül (ezt írtam fentebb is), de nagyobb eséllyel sikerül, mintha már az elejétől minden bajnál azon is gondolkodnál, hogy nem lenne-e jobb valaki mással, biztos, hogy jó-e, hogy mi együtt vagyunk stb.
Amúgy a fentiek alapján a nemsikerül-be belefér az, hogy elválsz attól, aki ver vagy rosszul bánik veled, de ezt mindenkinek önmagával kell lerendezni, hogy mi az, ami már elég próbálkozás volt, mi az a baj, ami már felmenthet az eskü alól.
válasza:Ilyen alapokra, hogy ő nem dolgozik, csak te, az összeköltözést ki találta ki? Ha a te ötleted volt, akkor azért nem kell mártírt csinálni magadból, hogy te viszel mindent, míg ő nem ad a költségekbe, hisz tudtad mibe vágsz bele.
Vagy az összeköltözés is az ő fejéből pattant ki, mondván te majd eltartod amíg be nem fejezi a sulit? Ha így volt és te belementél, akkor is valahol hibáztál. Nem kellett volna addig összeköltözni amíg mindketten nem dolgoztok. Ki van nyalva a segge, és tovább követelőzik? Érdekes. Kezdem kicsit máshogy látni ezt a sztorit mint az elején. Akkor még azt hittem szimplán fél, hogy csak az idejét húzod, de itt nem erről van szó. Egyre inkább úgy tűnik el van kényeztetve, és csak hisztis, mert nincs mit mutogatni a face-en.
válasza:a lány hozta fel először.
(kérdező írta)
válasza: válasza:129
Valaki biztos nagyon unatkozik:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!