Ezek után megmondanád a párodnak, hogy inkább ne jegyezzen el?

Hú, én a második hisztinél elhagytalak volna, ostoba kislány vagy!

És képzeld, az értelmes nőnek nem az az álma, hogy eljegyezzék, hanem, hogy minél több időt töltsön a párjával, élményekkel gazdagodjanak, megismerjék egymást, stb...

Hagyd el a srácot, jól fog járni, legalább talál egy értelmes nőt!, nem egy hisztis gyereket!

28n

Őszintén megmondom, nem értelek téged kérdező.

Ha vágysz eljegyzésre, házasságra, az tök rendben van, nem ezzel van a baj. Nekem sem kellene olyan pasi aki nem házasságban gondolkodik. De miért nem vagytok képesek leülni, és hisztéria, balhék nélkül megbeszélni a dolgot?

Amúgy, ha annyira feleségül akarna venni, 3 év alatt már megtehette volna, vagy legalább megkért volna magától. Ha továbbra is csak hisztizel, de nem követelsz tőle egyenes választ, akkor az idődet pocsékolod vele. Az ilyen dolgokat mint házasság, gyerekvállalás, legalább összeköltözés előtt tisztázni kell, hogy ki mit szeretne és kb mikor, hogy ne legyen ez, hogy a nő csendben vár a nagy semmire, néha robban, és szépen lassan a párjának elege lesz. Hozzáteszem, a legtöbbször egyáltalán nem jogosan akadnak ki a pasik. Mert ha házasságellenesek, akkor igenis őszintén el kéne mondani ezt a párjuknak, hogy ne várjanak feleslegesen, és dönthessenek, így is kell-e a kapcsolat vagy sem. Az ilyesmi a tisztelet teljes hiánya.

A pasidnak rendkívül kényelmes ez a helyzet. Felelősséget nem vállal a kapcsolatért, de együtt éltek. Semmit nem kell tennie, mert nincs lényegi következménye annak, ha nem kér meg. Ugyanúgy vele vagy most is. Szerintem egyértelmű a dolog, de állj a sarkadra, és addig ne hagyd amíg nem ad egyenes választ, hogy feleségül akar-e venni téged vagy sem. Talán el tudod érni, hogy ne szédítsen, hanem elmondja a valódi szándékait.

Én amondó vagyok, ha már ilyesmire van szükség ahhoz, hogy egy pasi ne hitegessen azzal, hogy majd megkér, majd összeházasodtok, akkor egyértelműen nem akar házasságot. A csendben lapítást, hogy minnél tovább megússza a témát, mellébeszélést különösen gerinctelennek tartom. Én a helyedben össze sem költöztem volna vele, amíg ezt nem beszéltétek meg.

Számomra ha az én párom nem akart volna házasságban élni, az nekem egy jövőtlen kapcsolat, teljesen eltért volna egymásétól az értékrendünk, nem illettünk volna össze, értelmetlen lett volna folytatni bármit is. Igaz, mi az elején tisztáztuk, hogy mindkettőnknek egymástól függetlenül is ugyanolyan fontos a házasság, szóval nem volt ilyen gondom. Pont azért, mert beszéltünk róla.

A kérdező is nagyot hibázott, a sok hisztivel és vergődéssel.

De azért a pasi sem tök ártatlan a történetben.27évesen, felnőttként igenis elvárható, hogy 2-3 év kapcsolat után, úgy hogy együtt is éltek lépjen valamit.

Persze semmi gond azzal, ha valaki nem akar házasodni,vagy több idő kell neki.De akkor mondja el konkrétan a barátnőjének, hogy mi a helyzet, ne hitegesse és ne kerülje a témát.

A legtöbb korombeli nő, akit ismerek nem akarna 30 fölött szüli, olyan 25-26 körül mindegyikben benne van már,hogy jó lenne házasodni, jó lenne gyereket vállalni stb..De ha nincs meg hozzá a megfelelő partner, akkor nem tud mit tenni..

Szóval megértem a kérdezőt, hogy 27 évesen 3 év kapcsolat után nem érti miért nem lépett még semmit a barátja..

De nem az a megoldás, hogy vársz minden alkalomkor és hisztizel ha nem történik meg.Le kéne ülni és megbeszélni vele, hogy mik a tervei és hogy neked mik.Ha neki csak az 5 éves tervben van az eljegyzés mondjuk, de neked az 1 évesben, akkor nem biztos, hogy nektek annyira együtt kéne lenni. De az is lehet, hogy nem is akar házasodni, csak hogy mondod neki, amiatt kérne majd meg..

Olyan ismerősöm is van, aki úgymond kiharcolta a gyűrűt..És ennyi, jó sok éve el van már jegyezve, házasság persze szóba sem jön a pasi miatt.Ennek sincs sok értelme.

Ha megkér,akkor azért kérjen ,mert ő is akarja , el akarja kezdeni szervezni az esküvőt utána. Ne azért tegye, hogy befogja a szád egy időre..

Szóval ne hisztizz, csak beszélgess vele.

És ha nem egy irányba haladtok,akkor lépj.

Jajj könyörgöm ki nem sz*rja le, hogy másoknál mi van?

A barátnőm 2,5 után férjhez ment mert neki ez volt a fontos, ház, gyerek, kilátásban sem mert inkább esküvőre, drága nyaralásra meg új autókra költötték a pénzt (magánügy).

Mi meg úgy voltunk vele 5 év után hogy előbb ház, aztán gyerekek, aztán majd valamikor vagy összeházasodunk vagy nem. Engem nem izgat az egész, a barátom jobban akarna házasodni mint én, én a hátam közepére se kívánom a magamutogatást. Max. egy kéttanús esküvőben lennék benne...

De gondolom a te esetedben nem azzal van a baj, hogy szereted-e, megbízol-e benne, együtt képzelitek-e el a jövőtöket, csak hisztizel mert szeretnéd posztolni a fészbúkra hogy eljegyeztek.

Én szerettem volna házasságot, időszerűnek éreztem a magam részéről érzelmileg a dolgot, így ezt közöltem a párommal. Nem értettem soha hogy nekem mért kén csendben várnom arra, mintha meglepődnék, és akkor kezdenék gondolkodni rajta. Ketten vagyunk egy kapcsolatban. Nem vagyok erőszakos, és részemről tudom, hogy anti romantikátlan, de én nem vártam semmiféle letérdelést, vagy eljegyzési gyűrűt. Szeretem a páromat, vele akarom leélni az életemet, de ezek szimbólumok, és úgy gondoltam, vegyünk inkább egyből karika gyűrűt.

Gondolj arra, hogy ezek ugyan lényeges gesztusok, de eltérőek lehetnek, és nem mindig tükrözik a valóságot a megszokások. Attól még szerethet, de erről beszélgetni kell. A jövőről, hogy Te mit szeretnél. A hiba ott volt, hogy te némán kialakítottal magadban egy kis filmet, hogy képzeled el, és csalódtál, hogy a párod nem az elvárásaid szerint viselkedett. Ha veled képzeli el a jövőt szeretne feleségül venni, akkor nincs hiba. Úgyis az lényeg ami az esküvő után jön...