Terhes (nagy pocakkal) menyasszonyok miért húznak hófehér ruhát, fátylat, az esküvőjükre (akár polgári, akár egyházi), ők ezt nem érzik illúziórombolónak, kissé ízléstelennek?

"Egy óriás hasú nőnek 7-8. hónapban már akkor sem illene nagy csinnadrattával, parádéval, hatalmas ruhába, 100 vendéggel vonulgatni."

Szerinted mi ez, ha nem személyeskedés? Óriás hasú nőnek nevezel egy gyermeket váró kismamát, akinek egy pici élet dobog a szíve alatt! Ez alpári. Arról már nem beszélve, hogy pejoratívan csinnadrattának és parádénak nevezed mások esküvőjét. Nyilvánvalóan te fröcsögsz. Magam részéről én ezt ítélem el, és ezt tartom elfogadhatatlannak. Ne haragudj, de beteges vájkálni mások szexuális életében, hogy, hogy mernek nem védekezni, vagy egyéb ezzel kapcsolatos részleteket firtatni, és ezen csámcsogni, meg ítélkezni. Ez röhej. :) Meg azt firtatni, hogy, hogy mer valaki ilyen meg olyan színű ruhában házasodni? :) Ez a fröcsögés és a rosszindulat, nem az, ha valaki ezen megdöbben.

Nekem csak akkor volt furcsa, amikor mélyen vallásos család, templomi kórista lánya ment férjhez nagy pocakkal, fehérben, templomban természetesen.

De én 3 gyerek után fogok majd egyszer fehér ruhában férjhez menni, a férfihoz, akinek a szüzességem, a fiatalságom adtam és a 3 gyereket szültem.

Azt hiszem ez jár nekem!

Én nem szoktam ilyen helyekre regisztrálni és írogatni, de nem tudtam ezt szó nélkül hagyni.

Mi a párommal több mint 2 éve próbálkozunk gyermekkel. Sajnos eddig nem jött össze egészségügyi okok miatt, pedig már mindent megtettünk elhiheted.

Nagyon el voltam keseredve. Az írásod alapján nem hiszem, hogy ezt tudod mit jelent.

Úgy gondolom, ha ilyen helyzetbe kerülsz utána írj ilyen véleményeket és kommenteket.

Az, hogy nem igaz, hogy nem tudnak védekezni stb. Felháborító, a mai rohanó életben ilyen már nincs. Jó nekem sem fehér ruhám lesz, de ha akarnám az lenne és templomi esküvőm is lesz.

A párom úgy gondolta, hogy akkor most pihenjünk egy kicsit és szervezzük meg az esküvőnket és majd utána ismét új erő.

Végül is te is azt írtad egy gyermek családban kell , hogy szülessen.

Ahogy elkezdtük szervezni az esküvőt: helyszín, zenekar, pap, stb. Más sok mindent kifizettünk.

És csodák csodájára megadatott a legnagyobb ajándék, terhes lettem.

Én nagy pocival megyek az oltár elé,mivel semmi pénzért nem mondanék le a szerelem gyümölcséről és a szerelmemről, valamint így a gyermekem családba születik.

Én nem szégyenlem, ez egy csodálatos öröm és büszkén viselem.

Lehet te megteheted ,mert úgy állsz, hogy már rég férjnél vagy és ha eltervezel, hogy gyerek akkor már úton is lesz. Az élet az nem ilyen.

Nekünk a szüleink nem gazdagok, mi fizetjük az egész esküvőt és mivel most van meg rá a pénzünk emiatt sem fogjuk elhalasztani.

Kívánom, hogy neked sikerüljön minden azonnal, de sajnos a nőknek több mint 50% -nál nem így működik.

Egy büszke terhes menyasszony!!!

hát, figyelj, ez teljesen más, mikor egy pár próbálkozott, aztán mégsem sikeredett a baba, végül mégiscsak, ilyen esetben érthető.

de azért ez elég ritka.

legtöbben azért állnak nagy pocakkal oltár elé, mert becsúszott a gyerek, úgy, hogy nem is tervezték! (nem úgy, mint ti, akik már rég szerették volna), és mindenképp házasságban szeretnék, hogy megszülessen.

ez csak azért furcsa sokaknak, mert megtehetnék, hogy egyszerű, de csinos ruhában összeházasodnak, pár meghívott előtt, és miután megszületik a baba, azután tartanak, fehér menyasszonyi ruhás nagy lagzit.

sokkal illendőbb lenne így.

a ti esetetek más!

mert amikor megadjuk a módját valaminek, ha már egyszer költünk rá, fontosak a külsőségek, akkor legyen már annyi bennünk, hogy nem várandósan, nagy hassal mulatozunk, mutogatjuk magunkat, hogy "de szép menyasszony vagyok!".

ismétlem a Ti esetetek kivételt jelent, amiben nincs kifogásolható!

Én sem akartam írni ide, de muszáj, nem bírom megállni...

Én is azt tervezem, hogy pocakosan megyek férjhez.

Nem azért, mert "becsúszott", nem azért, mert másképp nem kellek a páromnak.

22 éves vagyok. 17 voltam, mikor találkoztam a Szerelmemmel, rögtön beleszerettem, Vele vesztettem el, és csak Vele voltam együtt életemben, senki mással. 3 éve együtt élünk.

Boldogok vagyunk, imádjuk egymást, és úgy döntöttünk, babát vállalunk, és rögtön össze is jött. A körülmények adottak, lakás is van. És elgondolkodtunk, hogy jó lenne, ha összeházasodnánk, de nem a Babó miatt!

Már rég összeházasodhattunk volna, de drága nevelőanyámra hallgattam sajnos, aki kap utánam nevelési támogatást, és amikor felhoztam neki az esküvőt, jött a lelkiismeret-furdalást okozó szövegével, hogy "ha én férjhez megyek, nem kapja a támogatást, de hálátlan vagyok, akkor ő miből fog élni".

Na ezért nem volt még esküvőnk. De így, hogy Babánk lesz, már nem érdekel a szövege, és végre már ő is megérti, hogy nem élhet abból, amit utánam kap, miközben én ott sem lakom. Nahh mindegy, ez hosszú lenne.

Így én abszolút nem tartom a helyzetemben rossznak az esküvőnket, hisz mindketten szüzen kerültünk össze, és abszolút tisztának tartom a kapcsolatunkat.

Ezzel csak azt szerettem volna felhozni, hogy a látszat csal, nem mindenkinek "becsúszott" a baba, és lehet, hogy nem szűzen mennek házasodni, de tisztán, az Egyetlennel.

Kedves "HÖLGYEK"!

Nem bírtam ki, hogy ne szóljak hozzá....

Történetem a következő: én 32, párom 33 éves. Évek óta szerettünk volna gyereket, sajnos semmi sikerrel :-(!

Párom megkérte a kezem, elhatároztuk, hogy összeházasodunk.

Lefoglaltunk mindent (időpontokat, szolgáltatókat stb.)!

Természetesen az esküvőt mi finanszírozzuk,összespóroltuk a rávalót!

Aztán jött a nagy HÍR: terhes lettem :-)))!

Igenis pocakkal megyek a templomba!

Nem gondolom, hogy felelőtlenek vagyunk, vagy az a NŐ aki túl van az x-dik abortuszán, meg a sokadik pasiján,(a pocakján nem látszik) erkölcsösebb lenne mint én!

Kívánom azoknak a Hölgyeknek, akik "hasasnak" stb... neveznek egy kismamát találják meg a saját életükben az örömet, boldogságot (ha van) és ne legyen idejük azzal foglalkozni, ki milyen színű ruhában, milyen állapotban házasodik meg!

Soha ne feledjétek, ma én, holnap Ő, holnapután TE lehetsz a következő!!!