Karrier vagy család/párkapcsolat?

Sokan szidják azokat, akiknek mindene a karrier és nem akarnak családod (mint pl.: 17. válaszoló), én sem tartom ezt jónak, viszont az elgondolkoztató, hogy valószínűleg ők nem is lennének alkalmasak a családi életre és nem lennének jó anyák/apák. Ezzel valahol tisztában is vannak, csak inkább nem vallják be és a munkába menekülnek, viszont így legalább nem tesznek tönkre másokat és a gyereküket. Tehát, ha valaki úgy érzi, hogy nem akar családod, még mindig jobb, ha magányosan él, mintha belekényszerítené magát házasságba, amit aztán tönkremegy.

"karrier=stressz=no szex"

Ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni, számomra egy párkapcsolat nem egyenlő a szexszel. Ha neked csak azért kell, akkor inkább karrier.

Én a családod választanám egyébként, de nem hiszem, hogy ennyire fekete-fehér a dolog.

Valoban hibas meglatas,hogy a csaladosoknak kevesebb penz jut.En anyukakent dolgozok vezetoi beosztasban,tehat szamomra karrier es csald osszeegyeztetheto.Hogy az anyagi reszerol egy egyszeru peldat emlitsek csak,tobb marad ha 2 jo fizetesbol kell 1 rezsit fizetni,mintha 1 fizetesbol tenned azt.Ugyan ugy megvehetek barmit ami megtetszik,vagy kicserelhetek barmit ami elromlik.Nem akarok belemenni a "bibiiii nekem tobb van" elemzesbe,ennek ugyanis csak a bevetelhez van koze,nem a csaladhoz.

Elfogadom,hogy nem szeretnel csaladot,a "kevesebb marad" indoklas viszont csak abban az esetben lenne helytallo,ha olyan part valasztassz,akit neked kell eltartanod.

17: én csak abban reménykedem, hogy olyan a munkád, ahol nem kell ismerni az "anno" szó jelentését. Gondolom, nem az eszedből élsz.

Egyébként meg, nem kell mindenkinek a szaporodás, ösztönös programját teljesíteni, éppen elegen vagyunk ezen a bolygón. Akik ma kisgyerekek, biztosan láthatják majd, ahogy Velencét, New Yorkot és partvidéket mindenhol előnti a víz, részesei lesznek az új migrációnak.

Véleményem szerint kezet kellene csókolni azoknak, akik nem örökítik át a génjeiket.

- OFF -

35: az egy hatalmas nagy átvágás, hogy túl sokan vagyunk. Csak egy jó ürügy a népirtás okára, azoknak, akik ezt így eldöntötték, hogy mekkora népességnek kellene lennie max. Tele van a világ felhasználatlan területekkel, és nem a lakhatatlan részekre gondolok ez alatt. Elég, ha csak körbe nézel Mo.-n.

"Hát mondhattok akármit, akkor sem fogom magam senki kénye-kedvének kiszolgáltatni anyagilag, meg sehogy. Tényleg azt hiszitek, hogy annyira megbízhatóak a férfiak? Hahahahaha... Majd ha találok egy olyat, akivel kapcsolatban azt érzem, hogy talán nem fog átverni, akkor talán, esetleg, de még akkor sem valószínű, mert én speciel szeretek dolgozni."

és szerinted a főnököd mit csinál??? megdícsér??? azta mindenit!! máris írigyellek. Aztán hazamész a saját, munkával összegürizett ÜRES házadba, vered a ... nem is tudom midet, aztán másnap bemész megint egy dícséretért, amivel persze kitörölheted a s...ged, mert dolgozol, van pénzed, de mit érsz vele? Én is dolgozom, szeretem a munkám, és van házam, kocsim, és még a gyerekkel is tudunk utazgatni, nem nyomorgok. És még van is mellettem valaki. Te mit tudsz felmutatni a házadon kívül érzelmileg gondolom?

Kérdező, szerintem a kettő nem zárja ki egymást, de hogy működjön mindkettő, ahhoz szerintem az kell, hogy 1. a munkám legalább minimális mértékben feltöltsön, tehát szeressem annyira, hogy ne szívjon le teljesen, még a stresszes időszakokban sem. 2. kell egy fontossági sorrend, hogyha minden kötél szakad, akkor melyiket részesítem előnyben, de csak annyira, hogy a mérleg nyelve túlságosan egyik irányba se billenjen ki, tehát foglalkozzak eleget mindkettővel, de amikor mindkettőnél fontos dolgok vannak, akkor mégis tudjam, hogy melyika fontosabb számomra. Ehhez célszerű olyan párt találni, aki hasonlóan gondolja.

Nem baj, hogyha neked a munkád a fontosabb, ha a párod is osztja ezt a nézetet. Nálunk így volt egy darabig, de nekünk nem működött (attól még másnál működhet), ezért megbeszéltük, hogy első helyen mi vagyunk egymás számára, akár azon az áron is, hogy erre rámegy a munkánk, mert fontosabb az, hogy együtt maradjunk. Ez viszont nemhogy rosszabbá tette a munkához való hozzáállásunkat, sőt! Azóta sokkal jobban össze tudunk mindent egyeztetni. Sokszor előfordul az is nálunk, hogy hétvégén, vagy hétköznap este 9-10-kor is akár még dolgozunk, de ha úgy érezzük, hogy emiatt hiányt szenved a kapcsolatunk, akkor félretesszük a munkát. Emellett mindketten hiszünk abban, hogy fontos, hogy a munka ne szívjon le minket, és azért dolgozunk, hogy minél inkább azt csinálhassuk, amit szeretünk, mert a munka ráadásul a kapcslatunkra is nagyon kihat. Ha a férjem hazajönne fáradtan, stresszesen, és utálná, amit csinál hosszabb időn keresztül, úgy elég nehéz lenne még a kapcsolatunkba is energiát feccolni.